Természetben fizettem a csodálatos robogós buliért

2021.08.16. 09:04
0 hozzászólás

A legboldogabb pillanatok soha nincsenek ingyen, a sors kegyetlenül benyújta a számlát - a végtelenségig lehet sorolni a példákat, a nemibeteg gondozóba vezető gigantikus numeráktól a rendőrségen végződő hatalmas partikig. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy egy jó csapatásért kétszer kelljen jattolnom, előlegbe és utólag is.

Mivel az idei Totalbike24 is elmaradt, úgy gondoltuk, a közönségnek szervezünk pár pályanapot, ahol lehet bandázni, egymás ellen menni, dumálni, mindezt stressz és komoly rákészülés nélkül, potom összegért. Mivel ha lett volna verseny, azt Seregélyesre szerveztük volna, adta magát, hogy az első edzés is ott legyen. Egy kellemes hétköznapot jelöltünk ki, kihirdettük a Totalbike24 csoportban, aztán nekiláthattunk a felkészülésnek.

A stresszmentesség közel sem jött össze, a TB24 edzés előtti napon este tízkor nekiláttam feltenni a Quartzra a féknyerget és a másodjára is felújított főfékhengert. Aztán amikor raktam vissza a kereket megismerkedtem a felni kitekeredett tőcsavarjával is - hatalmas szerencsém volt, hogy Stump Bandi éjszaka pont erre járt, hogy bedobjon pár motyót, ami másnap jött velünk. Addigra már Filep Tomival bepakoltunk két robogót a furgonba, és nagyjából éjfélre a harmadik is összeállt. Az előző éjszakáim is erről szóltak, öt óra alvásokkal, de tudtam: a sors a nagy pillanatoknak megkéri az árát, semmmi nincs ingyen. A robogóversenyző-legenda Ráski Robitól hétfőn kaptam meg az okosított blokktartó segédvázat, annak a berakása is kétemberes meló volt, a kanyarban leérő, a vázhoz hegesztett kókány oldaltámasz levágása sem adta magát csak úgy (a flex nem fért oda, roncsolni meg nem akartunk), ráadásul nem csak úgy oda volt hegesztve, hanem egy berohadt csavart is ki kellett imádkozni melegítéssel és ütéssel. De nem panaszkodtam, tudtam, hogy miért történik mindez. Csak ismételni tudom, a felejthetetlen élmények be vannak árazva, és természetben kell fizetni.

A fék légtelenítése közben el is merengtem azon, hogy a Totalbike24-en is a verseny csak a jéghegy csúcsa, az a látványos és jól dokumentált szenvedés, de nem az a 24 óra csinál a csapatból barátokat, hanem az azt megelőző hetek, amikor folyamatosan meg kell oldani a problémákat. Például amikor 2018-ban a verseny előtt két nappal mentem el éjszaka bejáratni a versenygép új hengerét, de pár kilométer után leszakadt a féknyereg, és letört egy darabot a karterből. És valahogyan mindig van valaki, aki megoldja a problémát. Ezt szeretem benne. Sőt, végső soron a pályamotorozásban/pályarobogózásban is ezt szeretem, hogy jönnek a problémák, és megoldom őket, ura vagyok a helyzetnek. Érzem, hogy meddig tart a tapadás, ha megcsúszik, összeszedem, hopp, elmértem a tempót, de még jobban lelógva igazítok az íven... minden másodpercben jön egy szitu, amire lépni kell.

Játék ez is, és imádom, hogy robogóval nincs igazán tétje. Egy rendes motoron egy szimpla eldőlés többe kerül, mint amennyit ezek érnek, a csúszást jól bírják, és nehéz velük igazán nagyot esni. Emiatt ha megvan a másikkal a kémia, olyan önfeledten lehet kergetőzni, pimaszul beszúrva egymásnak, mintha egy Moto3-as futamon lennél. Ezért nem is érzem tehernek, hogy még zárás előtt el kell ugrani egy célszerszámért a boltba, hogy aztán éjszaka legyen mivel szerelni.

Szerda reggel már-már szürreálisan flottul ment minden, az összes robogó összepakolva, minden cucc megvan, és időben le is értünk a SER-Ringre, ahol az adminisztráció után már húzhattuk fel a bőrt. Nem készültem nagy tömegre, a hétköznapi időpont miatt legfeljebb 10 robogóra készültünk, így meglepett, hogy a pálya parkolója szinte tele volt. Utcai motorosok, supermotósok, pályázók - vegyes társaság. Engem alapvetően nem zavar, a színes közönség pár felmenetel alatt összerázódik, az utcai csávók felveszik a pálya ritmusát, a nagyobb motorok megtanulják, hogy az ötvenesek csak kanyarban mennek, egyenesben szinte állnak, tehát ha csak kicsit gyorsabbak, akkor ott kell előzni, ha pedig lassabbak, elveszik egy kicsit, hogy ne tartsuk fel egymást. A pályapitonoknak meg mindegy, ha csak résnyire nyitott ajtót látnak, már át is bújtak.

A seregélyes SER-Ring fiatal történet, tavaly adták át, viszonylag keskeny, sűrű kanyarokkal, inkább a gokartoknak kedvez, mintsem motoroknak, de jó a ritmusa, lendületes, folyatós a nyomvonal, a fékkel csak korrigálni kell. Szinte az egészet meg lehetne csinálni nyélen, ha elég tökös hozzá az ember. Robogóval nincs is hagyományos értelemben vett féktáv. Van pár trükk benne, amiket csak lassan fejtek meg, és ugye a megfejtés nem jelenti azt, hogy automatikusan jól meg is tudom csinálni.

És amikor nincs menés, akkor a pálya mellett remek időtöltésekre van lehetőség. A buzgók szerelnek, átgörgőzik a variót, fúvókát cserélnek, az okoskodók elemzik, hogy ki milyen stílusban megy, de azért a csúcs mégis az egymás vérének szívása. Megdicsérni a másikat, hogy mennyire vigyáz a gumi oldalára meg a térdkoptatóra, szóvá tenni, hogy milyen szépen felmérte a bukótér flóráját és faunáját, vagy csak számonkérni az előző napokban beígért, de szemmel láthatóan elmaradt parádés töméseket.

A kánikula miatt a pályán töltött idő duplán számít, kicsit szédelegve jövök le minden etapról, de amikor jön a következő, sietve húzom fel a bőrruhán a zipzárat - menni kell. A nap végén már hulla fáradtan pakolunk, Bandi fordítva próbálta visszatenni a középtámaszt a versenygépre, hosszasan szerencsétlenkedünk a spaniferrel, hogyan lehet legjobban lekötni a robogókat a furgonban, tetűlassan válogatjuk szét motyókat, hogy mi melyik kocsiba kerül. Otthonról már ingerülten hív a feleségem, hol vagyok már - tényleg pakolunk drágám, de az nem csak annyi, hogy visszaveszem a rövidnadrágot.

Mire beállok a ház elé, már eldöntöttem, hogy kipakolni ráér reggel, aztán hopp, már éjfél elmúlt, és még mindig a gép előtt vagyok, és dolgozom. Ez ilyen, elblicceltem a pályán egy napot, amit újabb éjszakázásokkal fogok bepótolni. De nem panaszkodom, mert már azt is megtanultam, hogy a legnagyobb pillanatokért kétszer szedi be a jattot az élet.

A következő Totalbike24 edzés szeptember 11-én lesz, a Visontán a Black Star Moto Speedway-en.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.