Bő egy hónapja ott hagytam abba a történetet, hogy a blokkot összehúztuk, de pár apróság még hiányzott, például a gyújtás - ment vissza a gyári, ugyan nem volt makulátlan, de ezekről pont nem lehet szemre jósolni. Később megszívatott, amikor végre teljesen elkészült a robogó, túl volt a bejáratáson, és kezdődött volna a Nagy Közös Élet, akkor egyszer elszállt, kicseréltük, megint jó volt, majd újra lemondott a mandátumáról, és volt egy bő órás tolásom a szemerkélő esőben.
Persze, hogy az elektronikával van a baj, abba nem látsz bele. Például volt két önindítóm, az egyik az volt, amivel vettem, de el volt vágva a kábel, a másikat pedig a karbihoz és az olajpumpához hasonlóan Guld apja küldte - a két darab össze is keveredett a dobozban. Én simán pénzfeldobással döntöttem volna a kettő között, de Gépátvétel Gábor más módszerrel dolgozik, lepróbálta őket, és ugyan mind a kettő működött, végül azt raktuk fel, amely szebben szólt. Hogy ez végül melyik volt a kettő közül, azóta se tudom, de feladta a leckét: Sipos Geri megőszült, mire rájött a hibára: valamiért visszafelé forgott, feltette a másikat, azzal egyből jó lett. Mármint ideiglenesen, mert aztán az első TB24 edzésen le kellett tépni róla a kábelt (az önindító valószínűleg jó, szerintem csak a relé köszönt el, de azzal még nem foglalkoztam.)
De mielőtt nagyon előreszaladnék, ott volt hajtás összerakása, aminél a tapasztalat rengeteg vacakolást spórolhat meg. Ugyanis van egy mart karter egy teli főtengellyel, egy módosított hengerrel, nagyobb karbival, hosszabb végáttétellel, más membránnal, légszűrővel, szóval nem csak annyi van, hogy valamivel felborítottuk a finom gyári egyensúlyt, hanem mindenbe, egyszerre nyúltunk bele.
Sőt, ezt is tudtuk tovább cifrázni, ugyanis Gábor a titkokat rejtő polcáról előhúzott egy Zip SP2 kuplungot a hozzávaló tolótárcsával, és a kezembe nyomta: "ezt neked raktam félre". Állítása szerint ezzel jobbat tol, én pedig nem vitatkozom.
A Piaggio RP1 blokkba viszont nem megy csak úgy bele az RP3-as blokk kuplungja, egyfelől faragni kell a hajtásházon, hogy legyen helye a nagyobb hátsó tárcsának (csodás volt látni, ahogy Gábor rámegy a Dremellel a karterre - a TB24-en ugyanezért úgy vágná ki a motort, mint macskát szarni), illetve szükség van egy kis közdarabra a kuplung alá. Ez utóbbit lecsapatta az aranykezű Bécivel, és mire mentem, már ott várt az asztalon. Ahhoz, hogy a leszorító anya se érjen bele a deklibe, arról is Béla gondoskodott, szépen lekapott mind a két oldalából. A kuplunggal nem volt sok gondunk - egy erősebb kontrasztrugó került bele, illetve a rugó alá egy Malossi rugótányér, aztán a helyére is került.
A varión sem kellett sokat gondolkozni, a Malossi Multivar 2000 a legjobb választás ezekhez a régi Piaggio blokkokhoz - a gyári sajnos még zsírral kinyomott darab, az enyém ráadásul nem is volt hibátlan, adta magát, hogy átálljak a nagygörgős Malossira, ugyanilyen van a TB24-es versenygépben is, ilyet raktunk az SR50-be is.
Helyére került a hajtás, a hosszabb végáttétellel, az új fékpofa, illetve Gábor csodapolcáról néhány eredeti olajcső is belemászott a robogómba. A tanácsait megfogadva kidobtuk az automata szivatót, és kézit építettünk be - természetesen volt vele szívás, mert kínai szar, de a már sokat emlegetett polcról előkerültek a megoldást jelentő eredeti alkatrészek.
Gábor kisakkozta, hogy milyen szíj, görgő és karburálás lesz jó ehhez az alaposan felforgatott setuphoz, még írtunk egy bevásárlólistát, hogy mi fog még kelleni, hogy igazán jó legyen, aztán utamra bocsátott. Három komplett napot töltöttem a műhelyében, de a végére lett egy csodálatosan tiszta, kész blokkom. Amit már csak a helyére kellett tenni.
Mármint a helyére tenni, ÉS rengeteg apróságot megcsinálni a robogón, hogy kigurulhasson a forgalomba. A blokkot tehát levittem Vasadra, ahol Sipos Geri folytatta a munkát, én tulajdonképpen csak időnként segítettem be neki. Ekkoriban hirtelen fájdalmasan besűrűsödött az életem, a korábban vizionált szabadidőm eltűnt - újságíróból főszerkesztő lettem, és elsőként az időelcseszős, bohókás hobbik szorultak háttérbe. Például a Quartz reszelgetése.
Volt ugyan egy felújított első fékem és futóművem, de a robogón nagyjából minden más még rossz volt. Ki kellett cserélni a zárszettet, a dudát, a hátsó fékkar konzolját, a bovdenjét, a teljes, három részből álló gázbovdent (ekkor derült ki, hogy éppen emiatt kellett a csomagtartóban kivinni Vasadra annak idején), helyére rakni a leszakadt üzemanyagtankot, meg voltak azok az alkatrészek, amelyek elkallódtak a pakolások során - szóval bőven voltak olyan szórakoztató apróságok, amelyek egyesével is simán órákat vittek el. Mármint nem tőlem, hanem a barátaimtól.
Geri összerakta, befejezte, bejáratta, majd átadta nekem - haza végül nem jutottam, a cikk elején említett első gyújtáshiba miatt újra Gerihez került a Quartz. De ez már csak ilyen buli, nem adhatja ki minden elsőre. A történteket csak a képek alapján tudom rekonstruálni, például onnan tudom, hogy a blokkberakós partira Stump Bandi is eljött, aztán a végén az ő segítségével kerültek fel a semi slick Mitas gumik az első, éles pályabevetés előtti éjszakán. Amit két TB24 edzés követett, majd egy utcai lerohadás - ismét a gyújtás, aminek most már a végére kell járni. De olyan nincs, hogy csak kicsit, ha már nekifogunk, felugrik rá egy másik hengerfej egy ideálisabb égéstérrel, hozzáállítjuk a variót és a karbit az új kipufogóhoz. Mert nem megy rosszul, de ezzel a setuppal többet kéne tudnia. És amúgy ezért is van, hogy a TB24-en nem engedjük a tuningot, mert ilyen szinten be lehet vele szaladni az erdőbe. Ez sem egy rossz program, de azért a versenyzés jobb.