Csőszjármű a jövőből

2012. április 27., 13:28 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Európa legnagyobb fitnesz szakkiállításán jártam, aminek az égvilágon semmiféle robogós vonatkozása nem lett volna, ha nem akadnak azért Németországban is hülyék. Elképesztő, de találtunk egy olyan kisvárost, ahol senki sem beszélt angolul. A kiváló indiai étkezde még hagyján, de hogy a hotelben sem, az kissé gáz. Az alapos tájékoztatás következtében történhetett meg az, hogy amikor indultunk volna vasárnap reggel ötkor haza, a kaput zárva találtuk.

Colos barátom lóbaszónindzsa-ugrással átvetődött a kerítésen, ahol talált egy olyan telefonszámot, aminek a végén angolul szólalt meg egy álmos hang. Aki csodálkozva kérdezte, hogy miért nem nyitottuk ki a szobakulcson levő másik kulccsal a kaput. Hát azért bazeg, mert 1.) senki nem mondta, hogy zárva lesz, 2.) senki nem mondta, hogyan kell kinyitni, 3.) leraktuk a kulcsokat a recepción, és az a kulcs nyitja a bejárati ajtót is, ezért már nem tudunk visszamenni, mert csak belül van kilincs. Így végül azt mondta, ő nem tud jönni, mert messze lakik, de fél órán belül küld valakit.

Milliméterre pontosan 30 perc múlva megjelent a nem éppen kommunikációs zseni recepciós nyanya robogóval. Nem nyugdíjas C-Merci, hanem kínai robogó, Lidl sisak, motorosruha. Nem csak nálunk drága a benzin!

Ezenfelül nem sok robogót láttam, aminek az is az oka, hogy az expo-hotel-indiai csehó útvonalon kívül sehol sem voltunk, egy valamin azonban rögtön megakadt a tekintetem az expo bejáratánál: egy piros Zoomeren.

Erről eszembe is jutott, hogy nemrégiben a bangkoki motor show-n bemutattak egy új, koncepció fázisban levő Zoomert, a fantáziadús nevű Zoomer X-et

A koncepciózoomer elég futurisztikus, kevésbé kelt csöves munkagép benyomást, már ha észleljük, hogy a dizájn eddigi alapját adó vázcsövek teljesen eltűnnek egy műanyag burkolat mögött. A formaterv így is próbálja a megszokott formát hozni, de engem mégis inkább egy kilencvenes évekbeli sci-fi film kellékjárművére emlékeztet, mintsem a jelenlegi, mopedrallyért kiáltó Zoomerre.

Műszakilag a robogó tuti ott van a szeren: arra is volt idejük, hogy a vaskos felfordított első teleszkópszárakat szemből x alakúra mart villahidakkal prezentálják, és igényesnek néz ki a műszerfal-konzol is. (Hacsak nem valami műanyag gagyiság van itt a háttérben.) Még endurós kézvédőre is futotta. A hátsó sárvédő ugyan lehet, hogy jelképes, de pofás, a hátsó rugóstag pedig tuti nem gagyi.

Az elsőre húbazmeg faktoros járművet azért élőben lenne jó látni, hogy komolyabban ítélkezzünk fölötte. Erre azonban nem nagyon kerül sor mostanában, mert ha lesz is valaha gyártás, az még odébb van, hogy ilyennel ralizzanak a magyar mezőőrök.

Nem félsz, Angéla?

2012. április 21., 06:01 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Minden reggel, amikor leállítom a robogómat a szerkesztőségi parkolóházban, egyetlen kérdés dörömböl az agyamban: miért nem kezdtem én ezt sokkal hamarabb? Biztos, hogy nem voltam normális. Robogózni nagyon jó! Ajánlom mindenkinek, aki szeretne gyorsan és olcsón közlekedni városban, időt, benzint és parkolódíjat spórolni.

Angie14
Távolról sincs vége, olvasson még

Ellopták a muffomat, de nem bánom

2012. április 15., 06:00 Módosítva: 2015.07.31 11:01
 

Hogy mit húzzak a testemre, nekem is nagy dilemmát okozott a kezdetekkor. Kérdezgettem mindenkit, hogy milyen sisakot, milyen kabátot, kesztyűt vegyek. De nagyon megoszlanak a vélemények, mindenki másra esküszik.

A szerkesztőségen belül is szenvedélyes viták alakultak ki: ember legyen a talpán, aki ezek után eldönti, hogy kell a protektor vagy sem, illetve nyitott vagy zárt sisak a jó. Mert a nyitott sisak kellemesebb, jobban lehet benne látni, viszont a zárt sisak védi az állat is. Felnyithatóból állítólag csak a nagyon drága a jó. Mindennek van előnye és hátránya. Ebbe inkább nem is mennék bele. Valójában csak a pénztárcánk szab határt annak, hogy milyen minőségű, mennyire divatos ruhákat veszünk.

DSCF0176

Én nem akartam a robogóm áránál többet elkölteni a ruhákra, bár nem tagadom, egy autó árát is könnyen el tudtam volna. De nem a Dakar ralira készülök, és nem is fogok kétszázzal száguldozni az autópályán. Mindössze annyi a célom, hogy az 50-es robogómmal városon belül eljussak A-ból B-be, és ha valami baj van, akkor védjen valamit a ruha, ne a bőröm kopjon.

A közép vagy inkább alsó árkategóriát lőttem be. Szerencsére már erősen szezon vége volt, amikor vásároltam, október-november, ilyenkor ki lehet fogni nagyon jó cuccokat szinte féláron.

DSCF0206

A sisakom egy piros nyitott LEM sisak. Nekem az volt az elsődleges szempont, miután eldöntöttem, hogy nyitottat veszek, hogy feltűnő színű legyen. Jól látsszon az úton, észrevegyenek az autósok. Szerintem erre a legjobb színek a fehér, piros, narancs, és világoszöld. Ha valaki ilyen sisak vásárlásán gondolkodna, arra figyeljen oda, hogy a plexije rövid, és a szél pont bevág az ember szemébe.

Már a robogós sebességnél is kell alá szemüveg. Nem tudom, lehet-e hozzá kapni nagyobb plexit, de ahogy nézegettem, általánosságban egy külön plexi majdnem annyiba kerül, mint maga a sisak. És mivel volt szemüvegem – az ejtőernyős ugrószemüvegem tökéletes megfelelt a célnak – nem vettem külön motorosat.

DSCF0149

Ez egyébként eredetileg zsoké szemüveg, igaz, már ejtőernyős berkekben is oldschool-nak számít, de nekem tetszik, ráadásul mázlimra színben is passzol a sisakhoz. Ugye azért ez is egy szempont! Amúgy a sisak kényelmes, és tényleg feltűnő.

Én hordok alá sisakbélést is, amivel mindig jól szórakoztatom a kollégákat, de nem érdekel, hogy néz ki. A sisak alatt nem látszik, és így nem lesz undorító fekete a bukóm belseje.

Fénykép0685

A kabátom egy bélelt Mugen race szövetkabát, hasonló ahhoz, amelyikről már írtam korábban. Télen nem ezt hordtam, csak idén tavasszal vettem elő. Talán a bélése egy kicsit vékonyabb, mint a shoxosnak, elől nem ér teljesen össze, tehát a zippzár alatt nem fed, de nem fázok benne különösebb aláöltözés nélkül sem. Sőt, hamarosan ki kell venni belőle, mert már nagyon meleg lesz. Amúgy kényelmes, van rajta néhány piros felirat, fényvisszaverő csík, amitől sokkal csinosabb és határozottan feltűnőbb, mint a fekete. A protektorok pedig tapinthatóan jobbak, keményebbek benne. Amúgy mindent tud, amit a másik is: elvileg vízálló, de masszív esőben még nem próbáltam.

Mivel én ősszel kezdtem a robogózást, mindenből téli, meleg darabokat vettem először, amik még most tavasszal is elkelnek. Például hordom még a motoros nadrágom, amit a sima farmerre veszek rá. Kordura, vízálló, van benne protektor, összezippzározható a kabáttal, de télen már fáztam benne. Volt, hogy rávettem még egy svéd katonai alsót, ami ugyan nem szép, úgy néztem ki, mint egy teletubby, de cserébe nagyon meleg. Úgy elviselhető volt, de a térdeim még mindig fáztak. Ha melegebb lesz, vennem kell egy külön feltépőzárazható térdvédőt, ha nem szeretném védelem nélkül hagyni a térdeimet. És nem csak az eséstől, hanem a széltől is védeni kell. Egy jó térd izület, illetve kettő sosem árt, főleg, ha szeretné az ember sokáig használni olyasmire, mint járás, ugrálás, síelés, ejtőernyőzés.

Aztán ott van a bakancsom, semmi külön motoros csizma, szerintem teljesen megfelel egy jobb bőr bakancs, amiben például túrázni megy az ember. De az enyém télen sajnos hideg volt, csak úgy, mint a gore-texes csizmám. Téli motorozáshoz mindenképp egy speckó motoros csizma kell. Nyárra viszont ez megint meleg lesz, egy könnyebb robogós cipő lesz a megoldás, amit már 15 ezer forinttól lehet kapni.

DSCF0217

A kesztyűvel voltam leginkább bajban. Kicsi kézre nehéz téli motoros kesztyűt kapni. Eleinte egy kölcsönkesztyűt hordtam, ami nagy volt rám. Később vettem egy kormányra applikálható kézmelegítőt, de sajnos ebben is fázott a kezem, bármilyen síkesztyűt vagy bármit vettem alá. Aztán el is lopták a muffot, de annyira nem bántam, mert tényleg semmit sem ért.

Következő télen a létező legdrágábbat fogom megvenni, talán abban nem fogok fázni.  Most a síkesztyűt és egy orosz bőr pilótakesztyűt használok felváltva, attól függően, hogy mennyire van hideg. Ez utóbbi egy nagyon finom minőségű bőrkesztyű, csuklónál összehúzható, a kézfejen vastagabb betétekkel, és még annyira új, hogy kicsit nehezen hajlanak az ujjai. De ahogy közeledik a nyár, ezt is cserélnem kell egy légáteresztő, protektoros változatra.

DSCF0172

Szóval nem egyszerű a ruházkodás, ha valaki motorozásra szánja magát. Készüljön fel rá, hogy a robogó/motor megvásárlásával nincs vége a dolognak, még ugyanannyi el fog menni ruházatra. Ha télen-nyáron, akkor szorozzuk meg kettővel.

DSCF0195

A kis termetű lányoknak annyi előnyük van, hogy sok mindenből jó a gyerekméret (például aláöltözőkből, kesztyűből, nem vicc) illetve a bennragadó kis méreteket sokszor akciósan meg lehet venni.

Saját számításaim szerint az én kezdő szettem kb 55 ezer forintba került, úgy, hogy a kabátom leárazva volt 25 ezer, a sisak 22 ezer, a nadrágot használtan vettem egy barátnőmtől 3 ezerért, szemüveg, síkesztyű megvolt, a pilótakesztyű szintén, ismerőstől kaptam.

A muff 5 ezer forintba került, de ugye az már mást boldogít. Ha a meglévő dolgokat is venni kellett volna és ha hozzáadjuk a nyárra még hiányzó darabokat, akkor biztosan túl leszek a robogóm árán.

Hánytál már ma?

2012. április 13., 15:35 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Ha nem, most lehet, hogy fogsz.



Pár hónapja szuper kis olvasói levelet kaptunk Benedektől, ami egy számomra szívet melengető írás volt a sokak által lenézett járműfajta szenvedélyes szeretetéről.

Az élet igazságtalanságai viszont sokkal kellemetlenebb érzelmeket váltanak ki belőlem és minden emberből, akinek a valóvilágfos mellett még maradt valamennyi agya.

Nem csodálkozom, hogy az átlagember frusztrált. Manapság, amikor minden eddiginél jobban szívat mindenkit az állam, különösen idegesítő a magukat felsőbbrendűnek képzelő szlovákrendszámos BMW-sek és Audisok hada. A törvények, rendeletek szigorítása folyik a csapból is, hetvenezer lesz egy autóban telefonálás, és ehhez képest mit látsz? Az álszlovák paraszt az út közepén parkol, mert lusta öt métert gyalogolni, azt meg leszarja, hogy más nem tud közlekedni. Vagy éppen letolja az autódat, mert az övé az út. A P-s rendszám is elég gyakran jelzi azt, hogy ki ül az autóban. Éppen ma halottam a sztorit, hogy a Budakeszi út közepén megáll a hülyepicsa, és bekíséri a gyereket az iskolába, miközben torlódik mögötte a kocsisor. 

A ki-ha-nem-én sznobok mellett az egyértelmű bűnöző, adócsaló szarházik meg sem próbálnak elbújni, még hivalkodnak is a pénzükkel. És szabadon tehetnek bármit. Nálunk az út közepén parkoló tahókat meg sem büntetik, de a hót felesleges megállni tilos tábla mögött - amúgy senkit sem zavaróan - parkolókat állandóan.

A közbiztonságot nem kell ecsetelnem: szép magyar szokás, hogy beállnak és igazoltatnak. De akkor nincs rendőr, amikor lopják a robogódat.

(Ne aggódjatok, most nem a robogórendszám melletti kampányomat fogom folytatni, éppen ellenkezőleg. Az elmúlt hónapok történései miatt átértékeltem az álláspontomat és már határozottan úgy gondolom, azoknak van igaza, akik szerint ez az ország semmit nem tud normálisan csinálni, így a robogórendszámozás is csak egy lehúzós, idióta szopatás lenne. 

A múltkor átírattam a motoromat, és elképesztő módon nem fogadta el a hivatal a köztem és az eladó között létrejött magánjogi szerződésemet. Igen, ez már a 2010 utáni, új típusú szerződés, de már az sem jó: most már jogi idiótaságoknak is szerepelni kell. Ami egyrészt azért röhej, mert minden szerződés általánosságban szabályozva van, ezért hót felesleges hülyeségeket íratni bele. Másrészt a kötelezően beleírandó átírási kötelezettség elismerése nem lehet egy magánjogi szerződés része. Ez egy jogszabály, amelyet be kell tartani, de az égvilágon semmi köze a két fél közötti adás-vételhez.

És nem csak az a röhej, hogy emiatt visszadobják "leszarjuk, oldd meg" alapon, hanem még arra akarnak rávenni, hogy írjuk újra a szerződést. Ez mindössze csak okirathamisítás, de a magyar hivataloknál ez a normális ügyintézés. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, nehogy új szerződést írj! Adás-vételi szerződés kiegészítése címen új okiratot kell készíteni, amelyben feltünteted a hiányzó adatokat. Amelyben megígéred, hogy becsszó átíratod és jó leszel, anyádnak meg veszel virágot. Főleg annak a baroménak, aki ezt kitalálta.

Másik ékes példa a B125: a lényegét éppen csak a minisztériumi illetékesek nem értik, az autósiskoláktól el sem vártunk ilyet. A B125 arról szólna, hogy ha már engedünk egy szar futóművel rendelkező, nyilvántartásban nem tartott, rendszámmal nem rendelkező, de a megengedett sebességnél jóval gyorsabbra képes, potenciálisan veszélyes járművet B jogsival vezetni, akkor engedjük meg egy sokkal jobb, sokkal biztonságosabb járműre is. Amely rendszámos, így kiszűrhető a gyorshajtás például, és nem lehet büntetlenül megtenni azt, amit egy segédmotorral. És nem utolsó sorban biztosan annyi köbcentis, mint ami a forgalmiban van, szemben azzal, ami a segédmotorok sajtpapírján.

Ehhez képest nemhogy 30 rugós tanfolyam lett belőle, de óriási katyvasz, ahol maguk az iskolák sem tudják, mit kell csinálni, és oktatni akarnak, de nem tudják, hogy mit. Csak azt nem fogják az illetékesek, hogy a B125 a kis teljesítményű motorkerékpárral motorozni már tudók egyszerűsített jogosítványa kellene, hogy legyen.)

A mai poszt lényege nem ez, hanem az élet igazságossága: nem, nem lopták el Benedek Scarabeóját. Csak szét.

Benedek örül, hogy a Scarabeo ilyen könnyen szerelhető, de nem őszinte a mosolya. Sajnos az utcán tartotta, így éjjel leszedték a fejidomot, műszerfalat, lámpákat. Ez még nem lenne nagy baj, lehetne rá mókolni lámpát, műszerfal és fejidom meg nem kell.

Nagyobb baj, hogy a tetű vitte a fél blokkot is. A variátorfedéllel kezdve kiszedett ezt-azt, éppen csak annyira, hogy használhatatlan legyen szegény Scarabeo.

Elvihette volna az egészet, de nem. Ő szerelt. Az utcán, fényes éjjel, a lámpa alatt, egy szupermarket mellett.

Némi szerelés tényleg ráfért volna, de máshogy: idén már nehezen indult, alig ment ötvenet. Már be volt jelentve a szerelőhöz egy motorgenerálra. Ebből bontásra való leadás lett.

Jó esetben majd kiárulnak belőle 20 rugót, ami még mindig jobb, mint a hasraütésre bemondott 100 ezres javítás.

Én nem hiszek abban, hogy a robogókat alkatrésznek lopják. Azért lopják, mert könnyű lopni, könnyű eladni és nem kell okmányokat hamisítani. Ha úgy megyek lopni, hogy van egy kamu adás-vételim, hiába ér tetten a rendőr. És nyilván egyszerűbb lopni egy jót és eladni, mint szerelgetni és alkatrészekkel szarakodni. De úgy néz ki, ez utóbbira is van példa. Még értékelhetnénk is a szorgalmat.

De azért költse orvosra ez a patkány, amit így megspórolt. 

Ezért a pokolra jutsz!

2012. április 11., 14:26 Módosítva: 2015.07.31 11:01

A Honda CB 900 egy csodálatos sornégyes, amely már dupla vezérműtengelyes blokkal készült. Igaz, ezek már erősen veteránmotorok és megvenni is ennek tudatában szabadna, ha épelméjű pénzt kérnének érte. Sajnos az áruk is veteránosítva van lassan, különösen, ha a valaha erősen lenézett, ma már annál jobban megbecsült softchopper változatokról van szó.

A japán softchopper igazi ratyi megoldás volt az igazi keménytökű Harley-khoz képest. Mai szemmel talán nem is akartak ezek annyira hasonlítani: ugyan mindig volt V2-es is a gyártók kínálatában, a mezei sor négyes motor csopperesítését nem hagyták ki.

Emlékszem, kb. 100 éve egy ismerősömnek szereztem egy Xj 750 Secát 3 kiló körül, és roppant bénának tartottam, pedig neki ez volt a chopper, és nagyon tetszett.

Ma már korántsem gondolom így: vagy én hülyültem meg, vagy megszépültek ezek a motorok. Talán csak megértettem őket.

A Honda CB 900 Custom a Honda értelmezése a softchopper témára. A belőle készült átépítés értelmezése azonban meghaladja a képeségeimet. Árpád szerint robogó, ezért került a robogóblogba. Szerintem viszont kétkerekű trike. (Egy a lényeg, hiperrusnya. - Árpád)

Ne találkozz velem, mert meghalsz!

2012. április 9., 06:50 Módosítva: 2015.07.31 11:01
Bájos reggeli forgalom. Ez még nem dugó

Akkor döbbentem rá igazán a forgalom sűrűségére, mikor gyalogátkelő híján megpróbáltam trükkösen átkelni a négysávos főúton. A járdaszegélyen billegve láttam, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű: az első sávban három sorban mennek a motorok, majd a másodikban két autósor küszködik egymással. A harmadik sávban ugyanez a helyzet, csak fordított irányban, majd ismét jön három sornyi motoros. Senki nem akar fékezni.

Tuktuk a kanyarban, integet, és kérdőn üvölti: Taxiiiiiiiiiiii?

Nagy levegő, és indulás. Az út közepén muszáj volt megállnom, mert nem volt hova lépni. Ekkor döbbentem rá, hogy a maradék lyukakat a forgalomban nem én fogom kihasználni a gyors átkeléshez, hanem ott is jön egy-egy robogó, amin hárman ülnek és egy hordót is visznek. Úgy éreztem, ott ragadok, és ott halok meg, fél percen belül.

Mozgó koktélbár

A thai utcai virtus a szó szoros értelmében nem fehér embernek való. Az egy dolog, hogy jobboldali a közlekedés, de vannak olyan utcák, ahol mégis úgy haladnak, mint nálunk, mert oda van irányítva egy sáv. A lámpán túl ismét változik a helyzet, vagy helyreállnak a sorok, vagy egyirányú lesz minden.

Kint ez nem számít önkényuralmi jelképnek. Arrafelé ez vallási szimbólum

Nincs óriás tempó, de a tülekedés állandó, magas a pára, magas a hőfok. A rikítósra légecsetelt buszok, a ciklámen taxik és a műemléknek megtartott ötvenéves teherautók között kamikaze-küzdelemben haladnak a kétkerekűek, vagy azok háromkerekűre toldott változatai.

Kompresszorral nyomják a levegőt a halaknak

Thaiföldön rendkívül gyakori az oldalkocsis robogó vagy kismotor. Ezeket háztájiban vagy manufakturális viszonyok között hegesztik a gépre, családot vagy árut szállítanak, megélhetést biztosítanak több embernek.

Nem tudom mi ez, de kéne

Rendkívül elterjedt üzleti modell a motorizált árus. Turistaövezetben koktélt, pólót, jégbe hűtött kókuszt, gyümölcsöt (a helyi mangosztán egy megismételhetetlen csoda) árulnak, de gyakori a mozgókonyha is, ahol a gépet leparkolva, az oldalkocsira szerelt gázrezsón halat, csirkét, rákot, kígyótbékátbogarat sütnek.

Gázpalack, ne találd el a csapját

Higiénia? Fogyasztóvédelem? Minősített átalakítás? Na, ne röhögtessenek. Az európai kockafejemmel már attól lábremegést kaptam, hogy a mozgókonyhák elejére szerelik fel keresztben a gázpalackot. Ha azt valaki frontálisan eltalálja... a megoldás szinte kiabál: „Ne találkozz velem, mert meghalsz!”

Motorosbolt Pattayában

A motoros áruszállítás Ázsiában amúgy is legendás. Élő állat vagy vascsövek, egyre megy, ha vinni kell, hát vinni kell. A rendőrök is sokkal rugalmasabbak, bár állítólag a vezetőn kötelező a bukósisak. Kezembe vettem egy helyi fejfedőt: ultravékony műanyag, benne kevés töltőanyag – ilyenre ECE normát nem lehetne kapni. Kétlem, hogy többet tudna, mint egy biciklis védőfelszerelés, de lehet, hogy kevesebbet.

Háztáji barkács

A turisták fillérekért bérelhetnek motort, kis alkudozás után nekem két órára 1000 forintért akarták adni, de szerintem még tudtam volna puhítani rajtuk. Az alkalmi bájkereknek mindenhol árulnak bukókat, az utcai szuvenírbazárok elmaradhatatlan része a sisaksarok, ahol a horogkeresztes fejfedőtől a műbörős szadomazo cuccig minden van.

Vajon hány mázsát szállíthatnak?

Túl nagy száguldozással sehol sem találkoztam, bár egyszer belefutottam egy csapat péppé tuningolt underbone-t lovagoló kamaszba – ők nagyjából 150-ről fékezhettek be a lámpa előtt. Nem tudom hány köbcentis lehetett az eredetileg 110-es Honda alattuk, de a henger méretéből és a hangból ítélve nagyjából a duplájára növelték. Látszott, hogy se a karburátor, se a kipufogó nem nélkülözte az okosítást – kis motor, nagy tuninggal.

Az ott egy kutya

A békésebb tengerparti út nagyjából egy hétfő reggeli Hungáriával ért fel, igaz, sokkal sűrűbben és kevésbé szabálytisztelően haladtak. Ott még az európai is motorra ül, az évek óta egy helyben szexturisáskodók szép számmal robogóznak. Az egyik rommá tetovált fiatalember még a kutyáját is magával vitte: gyerekhordóban kötötte maga elé az ebet.

Bádoghordóból oldalkocsi

A tizenkétmilliós Bangkokban helyismeret nélkül motorra ülni felér egy nyilvános öngyilkossági kísérlettel. Persze aki bátor, megpróbálhatja – ez is egyfajta próbája a természetes kiválasztódásnak. Aki erős, túlélheti. Kár, hogy mindig a teherautó az erősebb. 

Az ördög mopedja

2012. március 29., 16:44 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Az Indigan egy amerikai moped és motoralkatrész-gyártó cég, amelynek az első saját alkotása a Diablo fantázianevű motorka. Sokan a legszebbnek azt tartják benne, hogy megmaradt pedálosnak; az én ízlésem épp ellentétes, szerintem ez az egy pont az, ami béna.
Nyilván nem lett volna egyszerű berúgósra alakítani.

A motor tulajdonképpen Derbi alapú. Elsőre a C5 Diablo átépítésének tűnik. Talán innen a Diablo név is. Ez egy kis enduro volt, amit valószínűleg a moped besorolás akkori feltételei miatt gyártottak pedálos kivitelben.

A váz tök ugyanúgy néz ki, de állítólag nem a C5-é, hanem a Derbi Lagunáé. Egyedi ülést gyártottak, előre kapott új futóművet rendes fékkel, hülyegyerek-féktárcsával. A tankot módosították. Természetesen más a kormány, a lámpák és egyéb apróságok.

A blokk kapott egy 75 köbcentis Derbi Metrakit hengerszettet, HPI verseny CDI gyújtást, 24 mm-es Mikuni karbit K&N légszűrővel, TJT versenykuplungot és variátort, valamint egyéb nyalánkságokat. Még a műanyag pedálok is márkásak, ami nem nagyon hat meg, a kipufogó azonban tényleg igényes munka. 

Csak azért nem sorolom fel az összes alkatrészt, mert nekem nincs gőzöm sem, hogy mik ezek. Már persze úgy értve, hogy azt azért biztosan tudom, mi az a variátor, de a Magyarországon beszerezhetetlen tuningalkatrészek kapcsán marha karcsú a lexikális tudásom.

Az inspirációt egyébként az 1973-as Honda Elsinore 125 adta, mert ez volt az egyik készítő, Dan Kastner első motorja. Egy olyan mopedet akartak létrehozni, amivel frankón lehet endurózni.

Látszatra ez biztosan sikerült, ráadásul klasszikusan szép is: inspiráció lehet a Simson-építőknek. És hogy a rögtön felmerülő kérdésre választ adjak: majdnem 100 km/h a vége!
 

Giorno Armani

2012. március 23., 20:53 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Elkerülhetetlen az összehasonlítás a Yamaha Vinóval: nem tudjuk, melyik volt előbb – a Vinóra tippelek. Az biztos: hiába a kínaiak a legnagyobb koppintók a világon, a japánokat sem kell félteni, főleg a motorkerékpár gyártásban. Csak ők egymást koppintják.

A Yamaha tömegmodellje a Jog, a Hondáé a Dio. Mindkettő három betű, sőt, az avatatlan szem össze is keverheti őket, hisz egyik sem éppen ellentétes stílusú a másikhoz képest. Ezekből készültek a retro típusok: a Vino és a Giorno.

Bár a Vinóval már régen mentem, azonban a külsőt leszámítva meglehetősen már karakterű a két jármű, bár ehhez az is hozzájárulhat, hogy a kipróbált Dio japán belpiacos változat. Ott ugyanis máshogy gondolkodnak: ők a robogót robogónak tartják. Nem akarnak 90-es végsebességet, nincs kamufojtás, hogy teljesítsék ugyan az előírásokat, de még a márkaszervizben kikapják belőle, hogy sportmotornak képzelhessék a hülyegyerekek.

Nagyon úgy néz ki: ezt Giornót is szabályos, óra szerint 50km/óra végsebességre tervezték. Valószínűleg ilyen a karbi is rajta, ennyit tud és kész. Ezt tartósan tudja, nem könnyű széthajtani, ha nem felejtünk el bele olajat rakni. Amire persze felhívja a figyelmünket a kis lámpácska. Itt nem divat kikötni a különolajozást.

A Vino sem egy erőbajnok, de míg az könnyedebb benyomást kelt, a Giorno masszívabb, robusztusabb eszköznek tűnik, és egyáltalán nem virgonc. Még a gázt is nehezebb húzni, valószínűleg szándékosan: ezáltal megszűnik a bináris kapcsoló jellege. Ugyanúgy adagolod a gázt, mint bármilyen rendes járművön, nem csak tökig húzod - nem idegbetegeknek való.

A fékek dobfékek, de ez nem csak a retro miatt van így, Japánban tovább volt divatos, mint Európában. Az újabb fajta dobokat bordázottságukról lehet felismerni. A fékhatás megfelelő, de itt is látszik, hogy ezt a gépet nem motorosokra, hanem nemmotorosokra tervezték. Teljesen mindegy, melyik féket használod, feltéve, ha mindkettőt húzod egyszerre. Ilyenkor a fékhatás kielégítő, és nagyjából adagolható is: pont jó a motorteljesítményhez.

Az első futómű a sztenderd Vespa-szerűség, hátul a rugóstag túl puha, de ez nem gáz, maximum néha vicces. Nem erre az utakra tervezték, így a macskakövet nem fogadja kitörő örömmel. Sőt, a jó magyar fekvőrendőrön néha felakad (szerencsére csak a váz): áldjuk a nevét annak az elmebetegnek, aki kitalálta.

Ökörködni nem lehet vele, teljesen feleslegesen próbáljuk dobálni a kanyarokban: inkább az elegáns suhanásra való; így jön össze a hosszú élettartam. Ezek az értékek, amelyek egy ilyen retro kiskerekű japán robogóban szerethetők: szép részletek, elegancia, megbízhatóság, alacsony fenntartási költség.

És bármilyen hihetetlen is, a nyugalom. Mivel lassú vagy, van időd nézelődni is. Mint egy filmet, úgy szemléled a parasztokat, ahogy túlélő-közlekedést játszva próbálják egymást fellökni. Vagy beleszarni a többiekbe. Ugyan mindig hangoztatom, hogy hátrafelé nem kell elsőbbséget adni, de azért nagy kedvencem az a fajta tahó, aki hirtelen eldönti, hogy ő most a külső sávból akkor is balra kanyarodik a tempós forgalomban, miközben jó látja, hogy a belsőben ezerrel jönnek. Megáll, kibassza az indexet és leszarja, hogy mögötte 1 kilométeres kocsisor lesz pillanatok alatt, mert a többi türhő úgysem engedi ki. Persze csak tovább kéne menni 50 métert és lekanyarodni ott, de az legalább 10 forint benzin és roppant erőfeszítés. Sokkal egyszerűbb beleszarni mindenbe, megállni az út közepén, keresztülmenni mindenen: ha autóba ültem, csak énénén számítok. De azért mi, devizahitelesek, tartsunk össze.

A Giorno nem a Hungária körút közlekedési kultúrájában érzi magát elemében, ez tény. Ott már kompromisszum, de hamar megszerezhető a rutin, ami abból áll, hogy megértjük: teljes jogú közlekedők vagyunk robogóval is, nem kell lehúzódni a posványba.

Nem mondanám, hogy olcsó. Úgy fogalmaznék, hogy felejtsük el az „eladom szeretett robogómat, nincs semmi baja, csak a torka véres, 2 forintot kell rákölteni de nekem nincs kedvem” hirdetéseket. Kerüljük a tizenéves, gondolataik megfogalmazásában és helyesírásban kihívásokkal küzdő robogóhuszárokat: csak megbízható forrásból vásároljunk. Mondjuk Giornót ha akarnánk, sem tudnánk streetracertől venni, nem az ő stílusuk. Nagyobb az esély a gondos tulajra, mint a csak racing olajjal hajtott hipersport robogóknál.

Ötvenezres robogó már nem nagyon akad. Konkrétan ez a Giornio háromszor annyiba kerül, de megbízható, szervizelt, megkímélt. Ne a vételen spóroljunk: a spórolás meglesz később, amikor 3 literrel is eljárunk és amikor nem kell karbimembrán-cserére és egyéb bosszantó szervizműveletekre vinnünk. 

A Hondát a Darázsgarázs használt robogó kínálatából választottuk. Köszönjük! 

Hatalmas örömöt, kevés pénzért

2012. március 18., 11:39 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Igazi pöcsköszörűk, a szó minden értelmében: kicsi a blokkjuk, vinnyognak, büdösek, pörgetni kell őket. Az ember használhatatlan szarnak gondolná az ötvenes endurókat. Aztán, ha jobban odafigyelünk, észrevesszük, hogy nem feltétlenül gnóm törpék ezek, hanem egész testesek még felnőtt embernek is, sőt egész komoly futómű van alattuk. Az elmúlt húsz évben a vízhűtéses, membrános blokkok igen jók lettek, itt már nem 3 lóerőre kell számítani.

Igaz, erősen feszegetjük ezen a ponton a robogóblog kereteit, ezek már messze nem robogók. Segédmotornak is csak jogilag férnek be, hiszen csak a szerencse kérdése, hogy nincs erre szabályozás: egy ötvenes enduro különösebb tuning nélkül hozhat 8-12 lóerőt. De úgy gondolom, ennyi beleférhet: nem kötelező ezekkel sem száguldozni. Mi például érzésre negyvennek csorogtunk el múlt hétvégén is a terepig, sőt, utána sem az agyatlan száguldozás volt a acél. 

Bármilyen megdöbbentő is, ezek a motorkák nagyon jól használhatók. Elég nagyok ahhoz, hogy ne sámlin ülő hülyének érezd magad. Elég jól mennek a földutas poroszkáláshoz és az épeszű akadályok leküzdéséhez. Marha jó velük gurulni, kicsit állatkodni, biztonságban, csonttörések nélkül mókázni.

A történet ott kezdődik, hogy régen vágytam már terepmotorra: képes vagyok terepmotorozást álmodni. Tavaly ezért vettem a Yamaha TW-t, de tőle az XJR miatt meg kellett válnom. Így "terepmotor" nélkül maradtam, de mivel megvan még a Thunderace is, és esélyes, hogy meg is marad, a két nagymotor és a pillanatnyilag 3 robogó mellé nagyon nem szeretnék még 300 ezerért endurót venni. A legolcsóbb megoldás nyilván az 50-es téma, ami már 100 ezertől elérhető és az évi 3000 Ft-os kötelezőn kívül már költsége nincs.

A történet másik fele Mogyi, aki bebuzult a motorokban, mint a környezetemben páran. Ki is találta, hogy neki kell egy: kinézte a Honda CB 400 Super Four  Spec III-at, amiről nagy erőkkel próbáltam rögtön lebeszélni. Japán belpiac, változó szelepvezérlés, ha beszarik, nagy baj van. És nem utolsósorban amíg 3 kilóért már lehet venni egy sima CB 400-ast, ez több, mint a duplája. Hiába újabb és hiába gyönyörű motor a Spec III, egy kezdőnek, aki még azt se tudja, tetszik-e neki a motorozás, felesleges ennyi pénzt beleölni. Főleg nem egy farikodom miatt.

A logikus választás egy szolid GS 500-as lenne: olcsó, elnyűhetetlen és kéthengeres. Hat kiló magasságában pedig már simán 600-as Hornetet lehet kapni, ami egy normális motor. De az 100 lóerő, egy rutintalan némi ijedtséggel kevert bénázással könnyedén kiviszi vele a falat.

Úgy gondoltam, hogy először is meg kell tanítanom a Mogyit motorozni, mert hülyét kapnék, ha összetörné magát. És mint fentebb céloztam rá: még robogóval sem ment soha.

Kézenfekvő lenne a robogós kezdés, de a robogóim helyzete siralmas: a színházas projekt miatt három nem tartózkodik itthon, a Fos pedig Ricsinél van és szeretettel várja, hogy beletegye a blokkot a vázba. A TW tökéletes oktatómotor lenne, de már nincs. (És tökéletes kezdőmotor: nagyon ajánlom mindenkinek. Nem gyors, de elképesztően jó vele motorozni, felejthetetlen élményeket ad!)

Egyszer csak rájöttem: Mogyinak 50-es enduro kell. Épeszű váltós motor ebben az osztályban az endurókon kívül nem nagyon van, terepen viszont elég jó megtanulja, hogyan kell tenni a motort ide-oda. Rögtön a technikai kezelés megtanulásával indíthatunk, váltó-kuplung, fékezés ugyebár. És ami a legfontosabb: van B jogsija, tehát vezetheti közúton is.

Persze azért az ilyen kis kétüteműekkel sok szopás van: berúgni, hidegindítani, nem indul, beköpi a gyertyát, pörgetni kell. Ezek a vesződségek nincsenek meg egy komolyabb négyütemű motoron, de úgy gondolom, jó ezen átesni, és ha valaki a nehezebbet tanulja meg, a könnyebb verzió már nem lesz gond.

Északkelet-Magyarországon sok motornepper van, így elindultunk a beszerezni kettőt is, mert közben csatlakozott hozzánk egy haver, aki a mopedrallyra keresett járművet. Ő már előre letárgyalt egy elég jó műszaki állapotú Rieju RR-t, amit el is hoztunk. Mi pedig nem vettük meg azt a Riejut, amit egy neppernél kinéztünk, mert viszonylag tré volt, de találtunk ugyanott egy Aprilia RX 50-et, ami szerintem ebben a kategóriában csúcs.

A szerencsém az, hogy egy darabig nálam maradt a Rieju, így el tudtunk menni ketten motorozni.

Persze először tankolni kellett. Hétvége volt, motorosboltok zárva, nagy nehezen találtunk megfelelő kétütemű olajat a kúton, de ki sem volt téve, trezorban őrzik, mint valami kincset, nem csoda, mert 4 rugó. A különolajozás kikötve mindkét motoron, ami valahol logikus, mert ha az beszarik, akkor nagy baj van. És terepezéskor azért lecsúszhat egy olajcső. Vettünk 5 literes kannát, kiszámoltuk az 1:40-es keveréket (1:50-et nem merem kipróbálni), tankoltunk, de persze az olajos flakonon nem volt normális skálázás. Hogy a rákba mérjük ki? Rohangáltunk ide-oda, amíg megtaláltuk a tökéletes eszközt: cumisüveg a teszkóból!

Parkolóban kezdtük a gyakorlást, de aztán bementünk a dzsindzsába is. Este, sötétben, volt zsákutca, tolás, ugató kóborkutya, minden. Nagy előny, hogy egy kilencven kilós száraz tömegű motort ki lehet szedni akárhonnan egyedül is.

A kétütemű motorok az én tapasztalatom szerint nyűgösek. Szeretik ha használod őket, de olyanok, mint a nők: ha csak ritkán, akkor hisztisek lesznek. Nem indulnak, szívni kell velük, félórát melegíteni, mire ki tudsz állni a garázsból. Így azt hiszem, két opció van: vagy napi használat, vagy 1 óra szarakodás bemelegítésnek.



Az egyik alkalommal a Budapest széli prérin éppen úgy kezdtük, hogy az RX nem indult. Sehogy se. A hidegindítással nem mindig vesződök, rugdalja, akinek két anyja van, tolásra mindegyik bepöccen. De most nem, pedig tologattuk mint a hülye. Tankpanelek le, ülés le, tank le, gyertya ki: trágya állapotban van. Megpucoltam, pöccröff.

Ahogy tökörésztünk, meg is jelent egy fazon, és megkért minket, hogy menjünk el beljebb, ne itt motorozzunk, mert ők itt laknak és zavarja őket a zaj. Simán tudtam garantálni, hogy nem azon az százötven méteren fogunk fel-alá motorozni.

Egy másik alkalommal tötymörögtunk a földúton, amikor egy tanyaszerűség közepébe értünk. Amúgy se szoktuk húzni túlzságosan, számomra ez élvezet, móka, kikapcsolódás, nem stresszes idegbetegként akarok átvágni nyélgázon a mezőn, hogy aztán a kórházban térjek magunkhoz. Jött egy ember, leintett. Gondoltam, kötekedés lesz, hogy ne itt motorozzunk, de ehelyett kezet nyújtott, udvariasan bemutatkozott, és megkért, hogy ha erre járunk, lassan menjünk, mert itt összevissza mászkálnak az állatok, nehogy baleset legyen. Meg is nyugtattam, hogy ez már nekünk is feltűnt, így óvatosak vagyunk, de amúgy sem nyelezünk ezerrel, nekünk nem az a cél: épp ezért elég ötven köbcenti.

Mindebből arra következtetek, hogy már járt arra pár barom, aki versenypályának nézte a környéket. Én pedig erre ugyanúgy az élni és élni hagyni elvet gondolom érvényesnek, mint amikor nem nyelezem a városban éjfélkor a Thunderace-t. Mert hiába üres az út: a normális emberek esetleg már alszanak.

Ezek az endurók 120 ezer Ft körüli összegbe kerültek és az egyik viszonylag új, a másikra meg jól láthatóan sokat költöttek. Nem pénz azért, amit nyújtanak. Jól meg kell nézni ha városi közlekedésre is akarod használni, akkor nem árt egy önindítóst kifogni, de ennyiért alapvetően egy robogót kapni, ami azért valljuk be, szórakozásban nem alternatíva.

Én pedig vagy megveszem a Mogyiét, ha mostanában nagyobbra vált, vagy szerzek magamnak is egyet, mert ilyen kell. Már ki is találtam, hogy sárga-fekete Full Force dizájnra fogom megcsinálni.

Lopott vagy nem?

2012. március 16., 09:32 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Darázsgarázs Tibi barátom néha vesz robogót magának robogóbuziságból, vagy aljas nepperkedési célzattal, hogy szépen kipofozva túladjon rajta. Mindig lehet nála venni valamit, de általában nem az alsó árkategóriából és nem az első minőségből - kínosan ügyel a hírnevére.

Nemrégiben kiugrott Pest megyébe, egy közkedvelt típust vásárolni, amelyet piszkosul le is alkudott: még Bende Tibi, a TC ügyvezetője is elismerően hümmögött volna. Jött az adásvételi kérdése, motorszám ellenőrzés és hasonlók, amit nem célszerű hanyagolni. Az eladó egy félig már kitöltött biankó adásvételivel jött, mire Tibi azért megkérdezte: ugyan már, ki fia borja vagy te?

Távolról sincs vége, olvasson még

Robogós tragédia

2012. március 13., 10:16 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Mint színházi műfaj, a Krétakör „A papnő” című színdarabja dráma. Tragédia onnantól válik belőle, hogy Sámpival elkezdünk kellék-robogókat építeni hozzá. Ez a mérhetetlen szopás kategóriába is simán beleillik, mert a robogóknak lábon kell bemenniük, de a darab végén szét kell esniük.

A tavalyi előadásokon egyetlen 3KJ Joggal meg tudtuk oldani, de a mostani körben Romániába, Csíkszeredára és Marosvásárhelyre szállítják őket, mi pedig nem tudunk kimenni, hogy újra összerakjuk. Konklúzió: 3db kell.

Mondanom se kell, nem tudtunk nekiállni időben: a 3 robogót beszereztem, de nem voltak beindítva mostanában. Péntek délre jöttek volna értük, és mi szerda este nekiálltunk. Lehetne ez ilyenkor felszabadult baráti szerelgetés, már amennyiben az ember szeret robogót szerelgetni, de egyrészt ilyen állat nincs, másrészt ez mindenhogy olyan, mint amikor a nyakadba ömlik egy vödör szar.

Távolról sincs vége, olvasson még

Hol az akksi?

2012. március 7., 10:00 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Előfordul, hogy közös kalandjaink vannak a Winklerrel. Tegnap például áthívtam, hogy mutassak neki valamit, aminek apropója és tárgya az az apróság, hogy én is vettem egy XJR-t. Méghozzá nem is ezerkettest, hanem ezerhármast, sőt fekete is, nem kell átfényezni.

96-óta recskázok erre a motorra, ki se merem számolni, az hány év. Sőt, annak idején átépítettem egy '82-körüli 750-es GSX-et, amelyen bizonyos elemek kőkeményen az XJR-ről lettek koppintva, például az 1200 Sp ülésének a mintája, amit még a megboldogult Szilva mester készített el.



A garázsból visszatérve aztán öles léptekkel indult felénk egy leányzó, és megkért minket, hogy toljuk már be az autóját. Az akksi elhalálozott, így nem csak a Winkli, hanem ez is kapcsolódási pont a bevezetőhöz. Mi persze bevállaltunk, hiszen az autós újságíró és a robogós külsős ott segít, ahol tud, mi még voltunk kisdobosok. Persze annyira gatya volt az akksi, hogy nem indult.

Távolról sincs vége, olvasson még

A csajokért dolgozni kell

2012. március 3., 09:14 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Évek óta a Totalcar szerkesztőségben áll három Briggs motor. Ha jól emlékszem, valami üzemanyag- vagy adalékteszthez szereztük be őket, ám sosem lettek felhasználva, letámasztva várják a semmit.

Már rég beépítettük volna őket, ha vízszintes főtengelyűek lennének, de ezek függőlegesek, kertikapába vagy fűnyíróba valók. (A Babetta blokkos Robi 50-ünk csodálatosan működik, nem igényli a négyüteműsítést) 150 köbcentisek, erejük 3,5 lóerő – bőven elég lenne ennyi kraft egy kisebb jármű meghajtására. Az olajozás miatt azonban rendre elvetünk minden ötletet: az egyszerű, csapdosós kenés nem működne elfordítva.

A minap találtam ezt a videót, istentelen gányolásnak tűnik, de van, hogy pont ezek, amelyek mégis működnek valahogy. Ha ez tényleg járható út, pikk-pakk be lehetne tenni a Csikósék gokartjába, vagy akár felakasztani egy biciklivázra, előnyös testalkatú brazil csajokat meg majd szerzünk valahonnan - úgy tűnik, ők is buknak a kendácsolt cangákra.

Abszolút elmebeteg, mopeddal

2012. február 29., 15:38 Módosítva: 2015.07.31 11:01

A cím csak fikció: ugyan tényleg elmebetegről van szó, mopedje is van, főleg azzal elmebetegeskedik, de ez csak egy film.

Távolról sincs vége, olvasson még

Élet a Babetta után

2012. február 26., 08:49 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Az előző részben már tisztáztuk, hogy a Babetta és a Jawa mopedek története nem éppen egyszerű, célszerű az elmélyedés helyett főleg a képeket nézegetni, mert már nekem is rezegnek az idegeim.

Távolról sincs vége, olvasson még

Babetta, amit még nem láttunk

2012. február 23., 10:46 Módosítva: 2015.07.31 11:01



Ha Babetta, akkor mindenkinek a 207-es Linda-Babetta jut eszébe, mert aki annyira fiatal, hogy nem látta a Linda-sorozatot, az nagy eséllyel már nem tudja, mi az a Babetta. Az újabbik, már kétsebességes, röpsúlyos 210-es típus is igen népszerű volt nálunk, a segédmotor flotta nem elhanyagolható részét alkotják ma is, főleg vidéken, ahol tökéletesen meg is felelnek a napi használatra.

Őket féltik annyira rendszámozástól azok a szövegértelmezési problémákkal rendelkezők, akik nem értik: a rendszámozás/nyilvántartásba vétel reálisan 3-5 ezer forintos költsége még mindig csak fele egy alap u-lakat vagy lánc árának, de pont azt a piti tolvaj réteget teszi lehetetlenné, aki nem tud hozzá papírokat kreálni, és nem alkatrésznek lopja. Értem én, hogy a papa 20 ezres kismotorja miatt ne legyen rendszám: logikus, hogy emiatt ne tudjam igazolni normálisan a tulajdonjogomat, és az akár több százezer forintért robogót vásárlók ne tudják adminisztratíve megvédeni a tulajdonukat.

Távolról sincs vége, olvasson még

B125 kabaré és robogórendszám

2012. február 16., 09:55 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Elképesztő, de nem értik. Egyiket sem. Pont azok, akiknek értenie kéne.

Határozott hiszti van a robogórendszám felvetéséből egyeseknél, talán pont azért, mert még nem lopták el a robogójukat. Nehéz a szövegértelmezés, tudom, de néha bele kellene gondolni, kinek jó a robogórendszám és miért.

Sosem arról beszéltünk, hogy milyen jó lenne, ha az állam megsarcolná a robogósokat: át kellene íratni horror költségen, műszaki vizsgát és teljesítményadót kellene fizetni, meg vért adni. Egy olcsó, könnyen megvalósítható, minimálköltséges megoldást szeretnénk, amely a tulajdonost védi.


Jobb helyeken még egy ilyen roncsot sem könnyű ellopni

Tudom, hogy sokaknak még az is magas, hogy egy ötvenesre is biztosítást kell kötni, nemhogy egy forgalmi engedélyt el tudjanak képzeni, de semmilyen más megoldás nincs a lopások visszaszorításra.

Távolról sincs vége, olvasson még

Robogó a halálkatlanban

2012. február 13., 14:15 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Van egy csóka, Ian Usher, aki kitalálta, hogy mindenét eladja az e-bayen és megvalósítja belőle kissé agyaroggyant céljait, amiben autózúzástól kezdve sok minden volt, konkrétan 100 cél 100 hét alatt. Mindez azért érdekes, mert volt benne robogós művelet is, amiben egy másik nem túl ép csávó, Colin Furze segített neki. (Katt ide meg ide.)

A halálkatlan - vagy hogy a rákba' hívják - ismert mutatvány: vagy egy gömbben, vagy egy csőszerű képződményben motoroznak a kaszkadőrök, látszólag fittyet hányva a gravitációnak.

Épeszű ember meg sem próbál ilyesmit a robogóval, hiszen annak azért csekélyke a nyomatéka. A nyakát töri ki előbb, vagy sikerül a bénázáson kívül is valami? Nézd meg!

Tecső vágatlan annak, akinek nem megy az Inda.

Robogós bűnözés

2012. február 9., 13:29 Módosítva: 2015.07.31 11:01

A robogós világnak nem csak napsütötte, szélfútta seggbefagyós, szórakozás és praktikum oldalai vannak, hanem árnyoldalai is.

Persze itt nem rettenetes maffiatörténetekre kell gondolni, hanem piti bűnöző köcsögökre, akik kihasználják a könnyű kezelhetőséget és a fürgeséget.

Nálunk sajnos az ilyesmi könnyű: ha a robogókon lenne rendszám, azonosítani lehetne pár barmot, mert mindig van olyan hülye, aki a sajátjával bűnözősködik. Másrészt nehezebb lenne az esetleg bűnözésre használt robogót ellopni, hiszen lenne mi alapján körözni.

Távolról sincs vége, olvasson még

Ne halj meg a hóban!

2012. február 5., 16:44 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Ez első részben már behugyoztam, így jogos lenne az olvasói elvárás, hogy a folytatásban minimum be is szarjak téli robogózás közben, de sajnos nem tudok ilyen sztorit prezentálni, különben is, ilyenkor az csak koppanna. (Amennyiben valaki viszont igen, szívesen közzéteszem.) 


Ennek a csávónak muszáj télen nyomni, igaz, csak egy napot

Azt hiszem, az alaptézist már tisztáztuk: lehetőleg senki nem robogózzon/motorozzon télen, főleg hóban. Aki viszont ezt teszi, annak nem akarom elvenni a kedvét; valószínűleg tudja már, mit csinál.

Maradnak azok, akik viszonylag kezdők, de valamiért muszáj robogóval közlekedniük. Rövid távra például én sem ülnék BKV-ra, igaz, hosszúra sem. (Amely lehet hamarosan nem lesz kérdés sem, mert sínen van, mint a MALÉV.) Bár szívesen adóznék az autómon kívül robogómmal is, hogy a BKV-t megmentsem, amit nem is használok. Irónia off.

Most sajnos tök komoly leszek, valóban értelmes tanácsok lesznek, legalábbis ami eszembe jut.

Távolról sincs vége, olvasson még

Tanácsok téli robogózáshoz 1.

2012. február 4., 19:34 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Leesett a hó, emberes mínuszok vannak, a sajtó úgy csinál, mintha természeti katasztrófa lenne, pedig a bal herémet tenném rá, hogy volt már ilyen máskor is. Mármint hó, csak rövid az emlékezet.


Speckó MBK Boosterrel könnyű

1995-től három telet nyomtam le motoros futárként, ami akkoriban ismeretlen munkakör volt a népnek, így a buszmegállóban álló nem túl okos droidok eléggé feltűnően mutogattam rám és röhögtek rajtam, ahogy lavíroztam a hóban. Akkoriban még nem volt újdonság a hó, ilyenkor motorozó barmokhoz azonban nem szoktak hozzá. Az fel sem merült, hogy esetleg nem szórakozásból csúszkálgatok, vagy mert elfelejtettem, milyen évszak van, hanem mert dolgozom: ez a munkám, hogy dolgokat vigyek motorral. (Napi 8-10 óra ütős: emlékszem, még álmomban is folyton a hátsó kerék csúszását korrigáltam.)

Távolról sincs vége, olvasson még

A világ legcsúnyább choppersport robogója

2012. január 30., 13:55 Módosítva: 2015.07.31 11:01
4


CFMOTO V3

A világ legcsúnyább choppersport robogóját küldte át nekem Árpád, de szerintem nem is néz ki rosszul, csak elsőre nem értettem, hogy rádiós vagy vezetékes távirányító van-e hozzá.

Távolról sincs vége, olvasson még

A legjobb fater, aki robogót épít

2012. január 29., 08:09 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Egy aukciós oldalon találtuk ezt a sportmotorrá transzformálódott robogót. Egy haverom jutott eszembe, aki felnőtt fejjel szúrta magát tökön, amiért képes volt videojátékra és egyéb baromságokra elcserélni azokat a motorokat, amelyeket az apja épített neki.

Távolról sincs vége, olvasson még

Jármű államcsőd esetére

2012. január 23., 13:00 Módosítva: 2015.07.31 11:01

A robogók a történelem folyamán határozottan a menő járművek közé sorolódtak, amíg a mopedek, főleg a klasszikus pedálosak különösebben sosem voltak azok, inkább megmaradtak praktikus közlekedési eszköznek. Főleg nálunk, ahol nem igazán alakult ki a mopedes kultúra, de ami kialakult, mára szinte el is tűnt. Legalábbis nincs minden sarkon egy moped-szaküzlet.


Puch Maxi

A moped kifejezés eredetileg a pedálos gépecskéket jelölte, de ma már általános az ötven köbcentis géposztályra, tehát mopednek számít szinte minden, ami ötvenes, de nem robogó vagy egyéb meghatározható kategória. (Az ötvenes endurót is hívhatod mopednek akár, de az inkább enduro. Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar.)

Külföldön a mopedek lényege a korlátozott teljesítmény és végsebesség (a német piacon ezek 1 lóerősek és 25kmh/h-t tudnak) és az, hogy nem kell hozzájuk hagyományos értelemben vett jogosítvány. Nálunk más a helyzet, sima segédmotorkerékpárnak számítanak: tök mindegy, robogód van-e vagy mopeded, B jogsi vagy segédmotoros jogsi kell a hajtásához, ezen kívül évi 3-4 ezer forintos kötelező biztosítás és adásvételi. De más papír, forgalmi, rendszám nincs.

Távolról sincs vége, olvasson még

Ezt már el sem lopják?

2012. január 21., 17:07 Módosítva: 2015.07.31 11:01

A Suzuki Idi Hyper Runner volt az első olyan robogóm, ami szinte gyorsult is.

A kilencvenes évek közepén jártunk, futárkodtam. Yamaha Mint, Simson, Suzuki Bara és hasonló fosok kerültek a kezem közé. A 3KJ Yamaha Jog akkor még elérhetetlen szuperrobogónak számított, és ne feledjük, tárcsafékről nem is ábrándoztunk még. Akkoriban is 50-60 ezer forint volt a keret egy robogóra: ha úgy vesszük az árszínvonal cseppet sem változott. (A közgazdászok kedvéért: ezt csak viccnek szántam.)

Távolról sincs vége, olvasson még