Robogó parasztoknak

2011. október 1., 12:13 Módosítva: 2015.07.31 11:01

A Motra név nem tájszólás, vagy nyelvbotlás eredménye: a Honda nevezte el így az 1982 és 1983 között gyártott munkagép jellegű minibike-ot. Olyan benyomást kelt, mint a kutyák közül a mopsz - a legtöbb ember szerint csúnya, akinek viszont van affinitása, az nemhogy szépnek látja, hanem egyenesen megőrül értük. Ilyen vagyok én is.

A Motra megalkotása során semmiféle formatervezést nem végeztek, vagy ha mégis, a dizájnert csak törött lábbal engedték rajzolni. Meglehetősen ipari kinézetű, de épp ez adja a szépségét: ez a tiszta funkcionálitás. Ennél funkcionálisabb csak akkor lenne, ha rá lenne hegesztve egy melós is. Munkavédelmi sisakban.

Távolról sincs vége, olvasson még

Robogón se fagyjon be a segged!

2011. szeptember 24., 15:37 Módosítva: 2015.07.31 11:01


A Tucano a mellkast is befedi

Jön a tél, bár a nyár vége odébb tolódott, késik a hideg. De nem csak azért nem akarom letenni a gépet: egyszerűen imádok a kis motorommal közlekedni. Egyre többen vagyunk így, köztük az említésre kerülő,népszerű fiatalember. A másik tényező sokaknak a 400 forintos benzinár: azt gondolom, hogy a régi lovas nemzetből szép lassan robogós/motoros nemzet leszünk gazdasági alapon.


Használaton kívüli állapotban 

Egy probléma van: a hideg biztosan jönni fog, ha akarjuk, ha nem. A téli hónapokra mindenképpen javaslom a Thaiföldre vagy Seychelle-szigetekre való költözést, de több embert is ismerek, magamat is beleértve, aki ezt nem teheti meg.

Szerencsére van ennél olcsóbb megoldás. Egy olyan, aminek nagyon örültem volna, ha lett volna ilyesmi motoros futár koromban, 15 évvel ezelőtt.

Távolról sincs vége, olvasson még

Praktikus robogó elmebetegeknek

2011. szeptember 20., 13:48 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Az optikai tuning nem rossz dolog, sőt, igazán szórakoztató tud lenni, amikor lelkes ízlésficamosok szörnyeket kreálnak. Most azonban zavarban vagyok, hisz ezekről magam sem tudom eldönteni, hogy jó-vagy rossz. A múltkor írtam a moped-átépítésekről, amelyek arról szólnak, hogy jelentéktelen kis haszonjárművecskékből is lehet szépet, büszkeségre okot adó tárgyát kreálni.

A robogó átépítések már hasonlítanak az autók optikai tuningjához, egyszerűen azért, mert sok a műanyag. Persze ez nem csak arról szól, hogy felragasztunk egy spoilert, gyakran komolyabb futóműátalakítások is vannak a ruha alatt.

Természetesen ez is japánból jön, mint a Bosozoku: mondhatni, tipikus japán cuccok következnek.

Távolról sincs vége, olvasson még

Köszönsz vagy vizelsz?

2011. szeptember 8., 12:40 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Tök jópofa gesztus, ha sorstársak akár ismeretlenül is köszöntik egymást. Odaintenek egymásnak a szovjet és amerikai űrhajósok, a sivatagi vándorok, a magyar autósok külföldön. Egészen baráti gesztus volt ez még húsz éve motorosok között is, amikor még nem voltak ennyien.

Ma már talán kevésbé van értelme a Váci úton 13 másodpercenként integetni egymásnak.


Van, amikor az utas int

Persze ez nem gond, mert nem nagy fáradtság. Csak talán józanabb lenne városon kívül, ahol esetleg jelentősége is van, mint amikor két vándor találkozik az országúton. Kivéve, ha épp kanyarba bedöntve, vagy egyéb módon veszélyezteted magad a figyelemelterelés ezen rafinált módjával.

Mert könnyen veszélyes lehet, amikor az integetéssel kötöd le magad egy előtted fékező autó, az íven fekvő döglött mókus, vagy egy olajfolt helyett. Különösen felesleges a tekintetben, hogy általában személyesen, a motorról leszállva már nem erőltetjük annyira a barátkozást.

Távolról sincs vége, olvasson még

Sosem lesz kész a Fos!

2011. szeptember 5., 14:08 Módosítva: 2015.07.31 11:01


Innen indultunk

Lehetne akár a ne vegyél szar robogót poszt is, de ez még nem az. Meglesz az is, csak más az alany. Tudtam, mit veszek, amikor megvettem a Fost 15 ezerért. Vállaltam, hogy nem dobom ki, hanem lábra állítom, sőt mást faragok belőle. De már megjött a tökömtelevan-fíling. Pedig a legnagyobb para, a blokk még hátravan.


Az eredeti váz csupaszon

Először is kitaláltam egy csodálatos vázat, egyfajta dupla bölcsőváz jellegűt. Ehhez vasat kellet szerezni: mivel tizenvalahány éve nem építettem motort, gugli és körbetelefonálás után a fóti vastelep maradt, ami még mindig jobban megközelíthető, mint munkaidőben Csepel. Más kérdés, hogy hétvégén jutottam ki - elég nagy szó, hogy vasárnap is nyitva vannak.


Mennyi robogóváz!

Húzott acélcsőre volt szükségem, a méreteket szemre lőttük be. Vázcső vastagságú volt az egyik, a másik pedig vékonyabb, mert abból egy konzolt akartam az ülésnek. A srácok méretre is vágták, bedobtam a hátsó ülésre, majd megnéztem egy DT Yamahát a biztonság kedvéért, de túl sok meló lett volna vele.

Távolról sincs vége, olvasson még

Sikíts Linda, sikíts!

2011. szeptember 1., 18:41 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Nálunk nyugatabbra a motorkerékpáros kultúra sokkal szélesebb spektrumát hozta létre a "haldokló" kapitalizmus. Olyan népszerű kategóriák léteznek, amelyeket mi alig ismerünk.

Miközben Magyarországon a robogók csak a kilencvenes években terjedtek el, és amíg a moped/mokick vonalból a hetvenes-nyolcvanas évekre csak lindás Babetta, Simson és társai jutottak, addig Nyugat-Európában eszméletlen mennyiségű kis 50-es típus létezett. Olyan nagynevű gyártók, mint a Puch, Sahcs, Hercules, Peugeot, Motobécane rengeteg típussal jöttek ki a hatvanas évek óta, mindkét kategóriában.

Távolról sincs vége, olvasson még

A rémséges Babetta

2011. augusztus 29., 10:37 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Több, mint tíz éve voltam motoros találkozón utoljára, még a szörnyű, épített GSX 750-emmel. A hányásig ivás, a Born To Be Wildra elborult agy, az útszéli szutykokra való rejszolás nem az én műfajom, úgyhogy azóta is lelkesen hanyagolom az ilyen összeröffenéseket.

Megjegyzem a Velvet olvasók kedvéért: ez utóbbi példa egyáltalán nem képletesen értendő, mert emlékszem olyan esetre, amikor befizette magát az úriember, hogy a komoly, egy négyzetméteres színpadon lerendezze a bárcás - ezt körbeállva nézték a sültparasztok. Majd amikor nem állt fel neki és a prosti fintorogva odébb akart állni, saját magának tuningolta a jancsit. Ott, mindenki előtt. Na, akkor fejeztem be a nyilvános találkozók látogatását.

A Pilisi Sólymok találkozója azonban már a nevében is lightosnak lett hirdetve, több okom is volt odamenni. Meg akartam nézni Erdős Csaba bemutatóját és halottam a messziről jött simsonos kettyósról, így számítottam némi robogóblog témára is. A legfőbb attrakció pedig a Babetta ügyességi verseny az inverzbabettával: állítólag marha nagyot lehet vele esni, amit szívesen néz az ember, amíg nem belső nézetesben látja.

Távolról sincs vége, olvasson még

Robogó, ingyen van

2011. augusztus 18., 19:27 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Kaptam egy olvasói levelet Benedektől, megtetszett, így kábé változtatás nélkül le is közlöm. Pedig csak egy képet küldött.

Távolról sincs vége, olvasson még

Robogó, és végre nem csúnya!

2011. augusztus 16., 14:55 Módosítva: 2015.07.31 11:01

A címválasztás néha annyiban nem konzekvens, hogy már nekem is feltűnt: látszólag minden második posztban csúnyáz valamit a robogóblog. Pedig nem is ez a szándék, korábban mindig ezt dobta a gép. Viszont a mai Vespát elég nehéz lesz leszólni, mert ez a robogó arra született, hogy minden kilométert fényesre nyalva tegyen meg. 

A múltkor összefutottam Tibivel, aki egy kis piros szépséggel érkezett. Fel is ajánlotta erőszakkal, hogy menjek egy 126 méteres kört aktuális kedvencével. A rövid próbán azt szűrtem le, hogy imbolygós szörnyűség ez a Vespa ET4, de baromi kulturált a motorja, így mindenképpen ki kell próbálnom majd rendesen.

Távolról sincs vége, olvasson még

Pöcsköszőrű nagy keréken

2011. augusztus 11., 09:06 Módosítva: 2015.07.31 11:01



Árpád, anyánk a Totalbike főszerkesztője (nem Árpád az anyánk, hanem a Totalbike) rendkívül szemfüles, mindig talál valami érdekeset. De vigyázni is kell vele: mi már rájöttünk, hogy ha valaki motort vásárol, célszerű eltitkolnia. Jön ugyanis Árpád, aki mániákusan át akar építeni mindent, lehetőleg valami retrós custom vonalra, bobber vagy cafe racer irányban. És mivel te éppen most vettél motort, ez potenciális alanynak minősül, ezért megkezdi a terrort: addig fog a motorodnak megfelelő típusok átépítéseinek képeivel és videóival bombázni, amíg végül vérben forgó szemmel nyúlsz a flexért.

(Gy.k.: humorérzék ON)

 

Így volt ez ez esetben is: a Burrito Brosnak volt egy fasza kismotorja, a klasszikus ötvenes CB, de Árpád feltehetőleg elkapta őket is, így kénytelenek voltak átépíteni a jószágot. Nem mintha baj lenne, mert csináltak belőle egy sokkal frankóbbat.

Ráadásul költséghatékonyan, szinte a kukából készült, legalábbis nem nagyon kellett venni alkatrészeket. Összedobták abból, ami porosodott itt-ott  a garázsban, vagy a haveroknál. Hja, így azért könnyű. 

Kapott kis tankot és Monkey ülést. A furcsa arányok nem szűntek meg maradéktalanul, de mindenképpen jópofa lett. Különösen, hogy a kis CB 50 négyütemű: ugyan nem lesz a sebesség bajnoka, de a megjelenést legalább kellemes hanghatás kíséri.

A projektet művészi magasságokba nem csak az emeli, hogy a video és a zene is a Burrito Bros műve, hanem az, hogy még mondanivalója is van. Vagy inkább üzenete: a tesók ezzel a bobberrel arra biztatnak, hogy hallgass Árpádra - ne félj egyedivé alakítani a motorodat!

Közkívánatra: Winkler Vinója

2011. augusztus 3., 11:30 Módosítva: 2015.07.31 11:01


Vágd rá kapásból ha tudod: milyen szín ez?

In Vino Veritas, tartja a közhely. A Vino klasszikus formájával valóban jól mutatna egy fürt szőlő mellett - még akkor is, ha 10-ből 9 embernek ez az idegesítő baromság jut eszébe. Nekem valamiért továbbtekeredik az agyam és nem tudom leküzdeni, hogy lejátszódjon a Markos-Nádas klasszikus (- Az igazság Barbona! - Borban, maga hülye!), amin a mai napig jót röhögök.

 

3:00-tól.

A Vino retrósága nem az a szánalmasan erőltetett nem jutott más eszünkbe. A finoman kidolgozott részletek - mint a kormány és kormánynyak környéke, a csapágy feletti részbe integrált olajvisszajelzővel, vagy a különálló műszeregység - nem csak elegánsnak, de igényesnek is hatnak.

Távolról sincs vége, olvasson még

Endurobogó végre élőben!

2011. július 30., 16:50 Módosítva: 2015.07.31 11:01


Csodálatos forma!  

Egy jó PX-R mindent megér. Amikor Herold felajánlotta az övét a múltkori PX-R nyavajgóposztom után bemutatásra, roppantul megörültem. Pár napon belül a pöfimotoromra pattantam, és elindultam Csepel agglomeráción kívül eső részére. Persze megint elkapott az időparadoxon: nem számoltam vele, hogy a várost és az elővárosokat végig kell kocsisoroznom a délutáni csúcsban. Sem arra, hogy bezsibbad a valagam, olyan messze van - de arra aztán végképp nem, hogy mire hazaérek, annyira estébe hajlik a vekker, hogy még azok a cseppet sem helyes lányok is megprostituálódnak a benzinkútnál.


A berheletlen, olajsármentes kipufogó jó állapotjelző.  

Nagymotorral kellett volna menni, bár akkor meg a dugóban lett volna rosszabb. Mivel el is tévedtem, eszembe jutott: nem ártana végre vennem egy GPS-t, mert az előző beszart. Kár, hogy irritálóan rusnya dolog ez a krokodil, én hozzáérni is viszolyognék, és a névválasztás sem túl szerencsés. (Ez utóbbi linket ne nézd meg!)

Pár apró kellemetlenség ellenére, nem változott az az álláspontom a PX-R-rel kapcsolatban – én eddig csak a béna tesót, a PX-et láttam élőben, ezért ideje volt a nagy találkozásnak, mert frankón rá vagyok izgulva.

Távolról sincs vége, olvasson még

A Fos visszatér!

2011. július 27., 10:40 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Méltán lett híres a jobb sorsra érdemes MBK Booster. Ami tulajdonképpen egy Yamaha BWS, és itt a Yamaha egyre inkább úgy érzem, kulcsszó: két Yamaha motorom van ezen kívül, valószínűleg nem véletlenül. A külseje és állapota után a nem túl hízelgő Fos névre keresztelt kis durungkerekű félig végigcsinálta a mopedrallyt - úgy, hogy 15 ezerért vettem egy futártól törötten, és a sérülésen kívül is eléggé hihetetlen állapotban volt. Sőt, még van is.


Felfedi rozsdás bájait

Már önmagában az élmény megért volna ennyit: mondhatnám azt, hogy lazán elissza az ember egy hétvégi buliban ezt az összeget. De nem mondom, mert egyáltalán nincs ez ügyben tapasztalatom, buli és beb*szás impotenciám miatt. Így volt esély, hogy a Fos megy a levesbe vagy a múzeumba, mert már ezzel az egy úttal megszolgálta az árát. De sajnos ez utóbbit egyelőre még nem sikerült létrehoznom, igaz, csak viccelek. Viszont sajnos még ott sem tartok, hogy egy rohadt garázsom legyen, ahol bütykölgethetek.

Távolról sincs vége, olvasson még

Bebuktam a csodarobogót

2011. július 16., 13:58 Módosítva: 2015.07.31 11:01


Enduro vagy moped?

Ki ne vágyna egy veterán járműre? Elég nehéz ezt épeszű összegből kivitelezni, de van rá megoldás: veterán segédmotor. Nekem ráadásul a robogóblog mellé igencsak fekszik a téma. Persze csak azért, hogy nézegessem, nincs értelme, de találtam olyan típust, ami még az új tereprobogózási mániámhoz is használható. Sőt, van annyira csúnya, hogy méltán lehetek büszke rá: simán beírhattam volna a csúnya robogós posztomba, igaz, ez moped.

Távolról sincs vége, olvasson még

A lucskos házipornó után énekelni kezdtek?

2011. július 14., 15:32 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Ártatlan levélnek indult. A tárgy – scooter – sem volt fenyegető, nem szokatlan szó a postafiókomban. Megnyitva az egy szem youtube link már gyanús volt, sejtettem, hogy valami kötelező néznivaló vár rám.

Nem nagyon tudok mit hozzátenni, tényleg kötelező. Munkahelyen biztonságos, a kollégák hálásan gyűlnek majd asztala köré, ha elindítja – sőt, ezt látva még a főnök sem fog haragudni.

A fogyatékosnak tűnő, de csak holland szereplők, az általunk is tesztelt AGM robogó és a fülbemászó dallam megédesíti a délutánt. (Winkler szerint a szereplők nagyon lucskos házipornóval készülhettek az alakításra – reméljük, azt nem töltötték fel az internetre.)

 

Pitbullt a robogó mellé!

2011. július 11., 18:00 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Nem tudom pontosan, hány robogóm volt életemben, de kettő biztosan, mert annyit elloptak. Az egyiket már meséltem, de a másik sem kevésbé gusztustalan sztori: tízemeletes ház harmadik emeletéről, ráccsal lezárt folyosóról vitték el. Úgy, hogy négy lakás volt a szinten, de csak kettő a rács mögötti folyosón, amiből az egyikben mi laktunk. Tehát ez sem olyan szituáció volt, mintha őrizetlenül hagytam volna a Blaha Lujza téren lopj el köcsög! felirattal.

Logikusnak tűnik, hogy az ember védekezni próbál, mint a jólnevelt tinilányok. Sajnos itt azonban nem elég, ha letakarod az eszközt. Konkrétan nekem az se volt elég, hogy összeragasztgattam mindenféle ragtapasszal, hogy még annál is szakadtabbnak nézzen ki, amilyen volt.

Persze tizenpár év alatt javult a helyzetem, most van garázs, de az őrzés ellenére a csodákban nem bízom. Sőt: úgy gondolom, hatékonyan védekezni nem csak éjszaka kell, amikor robi alszik, hanem nappal is. Nem túl nyerő, ha elugrasz a közértbe két ütemmel, majd két lábbal kell hazamenned. Igazából itt lehet a riasztóknak nagyon nagy szerepe, mert rajtad kívül senki mást nem érdekel a vijjogás, de ha te meghallod, van esélyed egy kapát felkapni, és kirontani vele a tolvaj lemészárlására.

Távolról sincs vége, olvasson még

Még mindig káromkodom

2011. július 9., 08:40 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Sőt, most már kicsit jobban.

Megint csalok, mert megint nem "igazi" robogóról lesz szó, hanem az úgynevezett underbone vagy cub néven ismert kategóriáról, amely hasonlít a robogókra, de inkább az ős-robogók jellegzetességeit viszi tovább.

Keleten komoly kultusza van ezeknek a kis gépeknek: ki tudja, milyen jogosítvánnyal vezethetők, de a fiatalok körében elég népszerűek. Nálunk A korlátozott jogsi kellene hozzájuk, még csak nem is A1, mert meghaladják a 125 köbcentit. És betöltött tizennyolcadik életév.

De ha a menetteljesítményeket nézzük, ez nem nagy baj.

Távolról sincs vége, olvasson még

Káromkodni támadt kedvem

2011. július 5., 10:24 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Miért jó a Fülöp-szigeteken lakni? Az átlaghőmérséklet 26,6 fok, igaz, gyakran szarrá ázhatsz monszunidőszakban. A csajokon túl azonban még egy jó érvet azonban biztosan tudok: a motoros-robogós kultúra olyan mértékben fejlettebb a mienknél, és annyira a közlekedés részei a kétkerekűek, hogy nálunk sosem látott típusok is megtalálhatók. Főleg kisebb, praktikusabb kategóriákban.

Egy kedves kommentelőnk (mivel nem csak trollok vannak) görögországi nyaralási emlékeit megidézve említett pár típust - de Görögországban most nem jó lakni, ezért maradjunk képzeletben Ázsiában.

 
Fullos bemutató, egzotikus nyelven

A Yamaha T135 és a Suzuki Raider 150 valószínűleg nem csak az én nyálelválasztásomat indította meg. Mindkettő igen jópofa, acél bölcsővázas mopedszerűség, amely azonban erősen kilóg a segédmotor kategóriából: underbone motorkerékpároknak hívják ezeket, nincs rá nagyon magyar szó.

Távolról sincs vége, olvasson még

Ízirájder öcsém!

2011. július 1., 19:07 Módosítva: 2015.07.31 11:01
trolldisc
 

Mindenki látta az Üvegtigris című filmet. Én pedig a múltkor a Sólyomfészekben találkoztam Erdős Csabával, akivel egy szót sem váltottunk sem az 50 köbcentis géposztályról, sem a robogókról, ellenben az étterem előtt állt egy replika: a fent nevezett film egyik legnépszerűbb szereplője, Csoki nyomta el ezen az Ízirájder öcsém szlogent, ami azóta mém lett.

 

Lehetne ez az eredeti Babetta a filmből, de nem hiszem, hogy ez az. Viszont nem csak annyi az extra benne, hogy a trike verziót építették meg sörösládástul, hanem van egy apró változtatás a kormány-nyaknál. Ez egy fogaskerekes iránymódosító áttétel, meglepetésként azoknak, akik azt hiszik, megbirkóznak egy Babettával.

Nem a sok lóerő itt a gond, hanem hogy fordítva van a kormányzás. Ezt tetézi az oldalkocsis jelleg. Az oldalkocsis motorokról pedig mindenkinek betéve tudni kell :az oldalkocsis motorkerékpár egyesíti magában a motorkerékpár és az autó – hátrányait.

Eme rettenettel minden évben rendeznek ügyességi versenyt, a Pilisi Sólymok Lightos motoros találkozóján. (Amiből a light gondolom azt jelenti, nem kötelező vattarészegre inni magad.)

Távolról sincs vége, olvasson még

Mini kultuszmotor

2011. június 27., 13:14 Módosítva: 2015.07.31 11:01


Autentikus Chappy hidetés

A Yamaha Chappy 50 már ránézésre is rajongást kiváltó jószág. Ha lenne ilyenem, tutira Csöpinek hívnám - de nem Ötvös Csöpinek, mert az nagydarab rendőr volt. Esetleg Ubulnak, mert a bulvársajtóban egyedül a Garfield-ot érdemes olvasni a hátsó oldalon, és hasonlít az abban szereplő kutyára.


Gyári, extrákkal

Nemrégiben láttam egy ilyet a Duna Plazánál, már akkor gondoltam, kéne szerezni egyet tesztre – minden bokorban van egy, gondolhatjátok, így erre várhatok egy darabig.

Távolról sincs vége, olvasson még

Ötvenes papírokkal

2011. június 24., 15:01 Módosítva: 2015.07.31 11:01

Érdekes ez a magyar használtmotor-piac. Néha böngészem a hirdetéseket, és csodálkozok, mennyien meg vannak kettyósodva. Próbálj csak egy endurót venni: őskövületekért kérnek 3 kilót, és még mindig elvétve akad csak olyan, ami rendszámmal is rendelkezik. Ennyien laknak erdőszélen, hogy a többségnek nem kell rendszám? Vagy mindenkinek trélere/kisbusza/pickupja van otthon?

Ehhez képest utcai motorok is vannak dögivel, rendszám nélkül. Mit csinálnak vele? Alkatrész, eddig oké. De ennyi? Megéri kintről behozni a ritka típust százezer alatti haszonért, és a fészerben rohasztani 1-2 évig, mire akad rá madár? Jó, ha ebben áll a pénz? Vagy nézegetik, elégedetten hümmögve, hogy milyen fasza motorom van a kertkapuig - és tegye ezt a vevő is? Vagy akassza rá az ugyanilyenjének a rendszámát, és lazán megúszta a felújítást? Nem biztos, hogy ez megér egy priuszt, amikor például egy balesetnél kiderül.

A legdurvább helyzet robogófronton van: az ötvenes papírokkal szállóige szinte kötelező a 125-ös, de manapság már a kettőötvenes robogóknál is. (A legdurvább eset, ami halottam: ötszázas, rendszám nélkül.) Marhára lazán adja elő ezt mindenki. Értem én, hogy a regisztrációs adó szívás, és hogy leszarjuk, nem nézegeti a rendőr - de nem biztos, hogy ez mindig így lesz.

Távolról sincs vége, olvasson még

Aki hülye az hülye, tök mindegy, ki látja

2011. június 20., 11:47 Módosítva: 2015.07.31 11:01

A mai poszt egy apró gegre épül, ami figyelmetlenségből fakadva horizontális helyzetbe hozott, a robogómmal együtt. Jót röhögtem magamon, de biztos vagyok abban, hogy másokkal is történt már ilyesmi, ami jobb esetben nem sírással végződött. Csak a legtöbben nem olyan bátrak, hogy el is meséljék.

Az alany talán egy Suzuki Carna volt, vagy a már emlegetett Yamaha Mint, ez a két robogóm volt fehér. Nem emlékszem pontosan, de az biztos: még a régi, dobfékes konstrukcióról van szó.


A fékpofa a barátod!

Sok kilométert futó mechanikus dobfékre kicsit oda kell figyelni, uram bocsá' ki kell cserélni a betéteket. Ezt mi annak idején nem igazán tettük meg, a pénz és idő hiányából fakadó ördögi körben. Túl sokba került letenni a munkát akár egy napra is, mert teljesítményben dolgoztunk – nem is voltam az a nyaralgatós típus. A szervizek ráadásul mindig lehetetlenül messze voltak, ezért kisbuszt kellett szerezni, vagy valakit, aki visszahoz, hogy letehessük valami fájdalmasan, pénztárcába vágóan hosszú határidőre. 


Yamaha Mint dobfék

A fékek így egyre rosszabbak lettek, míg végül már csizmaszervóval kellett rásegíteni: amikor a fék már alig fogott, le kellett tenni a lábat. 15 éve más világ volt, akkor a futároknak nem volt még pénzük új endurókra – de szerintem pár marha még ma is ezt csinálja, a Boostert is berohadt első fékkel és alig fogó hátsóval vettem.

Én akkor hagytam abba végleg a nemtörődömséget, amikor ráhasaltam egy autó csomagtartójára - aki ugyan nem adta meg az elsőbbséget (kijött egy stoptábla mögül), és nagyon szabadkozott, de mondtam, hogy semmi gond, mert én is hibás vagyok.


Suzuki Carna

A fék utánaállítós játékot előtte sokszor eljátszottam. Ilyenkor le kellett guggolni az első kerékhez, és kézzel feszesre húzni a ricnis szélű kerek anyát, hogy a nyúlós fék ugyanolyan maradjon, de legalább az illúziót fokozza, hogy nem koppan a markolatba. Mivel a robogók a futárok alatt télen-nyáron mentek, nem volt bérletünk a mosóba, mindig retkesek voltak, jól berohadt csavarokkal. (Volt egyébként ebben szándék is: szakadt robogót kevésbé loptak. Persze a Carnát megbugázták így is.)

Hogy jártam pórul? Röhögjenek csak: úgy guggoltam le, hogy jobb kézzel megkapaszkodtam a gázmarkolatba.


Yamaha Mint

Elég nyilvánvaló, hogy ezt nem járó motornál kéne megtenni. Ezen azért sem gondolkodtam el, mert az ember nem gondolná, hogy ezzel a mozdulattal meghúzhatja a gázt, pedig igen. (Eleve művészi szintű volt balpénisz módjára a másik oldali markolatba kapaszkodni.) Másrészt gyakran voltam hullafáradt és dekoncentrált, miközben rohanni kellett a következő címre – ez utóbbi igen balesetveszélyes dolog.

A kis robogó természetesen rögtön kiállt kerékre, én pedig mintha valami ZS-filmben birkóznék a rám támadó űrlénnyel, előadtam egy laza keringőt a járdán, míg végül egymást átölelve, együtt zuhantunk az árokba. Ott feküdve egy darabig röhögtem magamon, majd persze lopva körülnéztem, látta-e valaki a produkciót. Nem mintha nem lenne mindegy: aki hülye az hülye, tök mindegy, ki látja.

Szerencsére három év alatt csak pár hasonló baki volt, és miközben szinte az összes kollégám összetörte magát, én ennyivel megúsztam. Tipikusan olyan sztorik, mint „éhes voltam, a kaján járt az eszem és akkor hirtelen fékezett az autó előttem.”

A fék nem játék, robogókon sem. A szervizelés pedig fontos dolog az akrobatikus mutatványok elkerülése érdekében. Nem mindenki kaszkadőr, mint Erdős Csaba, és ha eltaknyolsz, maximum röhögéssel, vagy rossz esetben gipsszel fizetnek. Mivel már könnyebben megoldható, nem szabad sajnálni az időt tőle. Csak mindig kell egy haver, aki visszahoz.

Dakar? Szánalmas csíny, pénzes ficsúroknak...

2011. június 15., 07:00 Módosítva: 2015.07.31 11:01


Taki. Ezzel. Már többször is!

A start Dunavarsányban volt, pontosabban rögtön Dunaharaszti után. Ez Budapest agglomerációját jelenti, de pénteken este szembesültem azzal, hogy tőlem majd' 40 kilométer, ami elég durva bemelegítés lenne: ezért megkértem Mogyit, hogy dobjon le minket a Shop.Builder teherautójával.

A megbeszélt találkozóhelyen nagyszámú pöcsköszörű jelezte, hogy sok kattant van, akik nemcsak hogy szeretik és használják az ötveneseket, hanem még a túrát is bevállalják.

 
Ez már volt, de most megint, mert a kedvenc képem.

Az események sajnos gyorsan pörögtek: nem nagyon tudtam senkivel beszélni, pedig tudomásom szerint Apakukáék csapata lábon jött le Győrből, hogy aztán megtehessenek még 200 egynéhány km-t terepen. Sőt, épp ma futottam össze valakivel, akinek az öccse is indult, ők Sopronból jöttek le lábon! Maga a főszervező, Taki is kénytelen volt a döbbenetes Piaggio Ciaóján már pénteken feljönni Szegedről, amihez képest egy Simson, vagy bármilyen robogó, roppant izmos fenevadnak tűnik.


Kares az első célpontnál a Simsonos csapattal.

Mi korai indulást terveztünk, nem akartunk Takiékkal menni a regisztráció lezárásakor. Ez ugyanis teljesítménytúra: nem feltétlenül az a cél, hogy Colin McRae szellemében végignyelezzük a távot. Mi magunk szerettük volna megtalálni az ellenőrzési pontokat. Taki felhívta a figyelmemet, hogy az általa feltöltött térkép tájékoztató jellegű és nyomatékosan érvelt amellett, hogy inkább a GPS-re hagyatkozzunk.

Épp hogy becsekkoltunk és átvettük az itinert, máris beröffent a kétütemű siserehad. Mire kettőt pislogtam, mindenki elhúzott a parkolóból. Mi szép komótosan megtankoltunk, felgumipókoztuk a tartalék-kannát, majd pontosan a végső időpontban elindultunk.


A Simson Star gyengélkedik, de megszerelik.
 

Az első pár méter még aszfalton vezetett. Onnan letérve azonnal el is tévedtünk. A GPS ugyanis ragaszkodott volna a térképén létező utakhoz; a földutakat nyilván nem tartalmazza a szoftver. Meg kellett próbálnom átállítani, hogy hagyja figyelmen kívül.

Gőzöm sincs, mi lett volna az optimális megoldás, de végül is légvonalra állítva legalább az irányt mutatta a megadott GPS koordináta felé. Ezt kiegészítettünk Taki leírásával, amit két Simsonos srác hozott magával, akik közben hozzánk csapódtak. Ők kizárólag ez alapján akarták végigtolni. Apró malőr, hogy Taki a leírást csak féltávig csinálta meg, vagyis rögtön nálunk bátrabb emberekkel találkoztunk. Később kiderült, igaz ez a műszaki szempontokra is.


Malacfajtáknak való terep.
 

Winkler említette, hogy anyázni fogom a GPS-t, sőt, őt hívogatni. Az előbbiben nem tévedett, viszont egyszer sem hívtam. Egyszerűen csak tudomásul vettem, hogy az előző éjszaka fél óra szarakodással bepötyögött teljes útvonalat nem tárolta el a rendszer.(Később felvilágosítottak, hogy a két robogónk együttes áránál is többe kerül egy ilyen GPS, de ennyiért ne várjuk el, hogy értelmesen használható is legyen.)

Úgy gondoltam, lazák leszünk: majd bepötyögöm az új koordinátákat az ellenőrzési pontokon, úgyis mindenhol héderelünk egy kicsit. Kaja, büfi, pisi, pihengetés – mi csak teljesíteni akartuk a távot. Kényelmesen, nyugodtan, hiszen újoncok vagyunk.

Távolról sincs vége, olvasson még

A Fos

2011. június 13., 09:03 Módosítva: 2015.07.31 11:01


Szombaton megvolt a Mopedrally, de még nem írhatom meg, mert a kronológiai sorrendben még csak ott tartunk, hogy megvettem a másik robogót is. (Pedig lesz ám videó meg minden!)

A Motowell mellé ugyanis eleve kellett még egy. Eredetileg úgy volt, hogy a barátnőm jön velem, de végül nem vállalta, ami így utólag, rutin híján nem baj – azért a Mopedrally-hoz kell tudni egy kicsit motorozni. Ő meg múltkor ráült, életében először, és ki akarta vinni a falat a garázsban. Majd szakszerűen megállapította, hogy a robogók szarok. Hja, hát a nők ilyenek.

Eredetileg Norbi szervezett volna egy másodpéldányt: szólt pár hónapja, hogy az egyik csurgói ismerősének köll a pénz, így elpasszolná a Norbi által felújított Honda Dióját 30 rugóért. Mondtam, hogy hozza bátran, megveszem. Ha meg nem kell, eladom valamelyik ismerősnek, aki robogót keres: így, szakadt üléssel, első fék nélkül is megért ennyit. Teltek a hetek, de a Dio nem érkezett meg, mert Norbi mindig a Prelude-jével ment haza a Millennium Combo helyett. Aztán úgy két hete kiderült, hogy a csóka eladta 15-ért, mert baromira kellett neki egy telefonra (!) a pénz. (És a csávót nem kúrták le születése után a Tajgetoszról.)

De sebaj, mondta Norbi, majd ő kölcsönadja a sajátját, amit amúgy is terepezésre használ. Azóta sem láttam. Sem Norbit, sem a robogóját: a telefont nem veszi fel, mert minek az. Cserébe így csúszott le egy 140 ezres Honda CBR 400-ról, mert épp az asszonynak keres olcsó motort.

Közben a csapatom sem volt jó bőrben. Biztosan ismeritek a kezdeti nagy lelkesedés kifogásokká való transzformálódását az időpont közeledtével. Egyedül a Kisrobi mutatott lelkesedést, de ő eleve nem egészen ép. Ez mondjuk megmutatkozik abban is, hogy az utolsó héten jutott eszébe: neki aznap fekvenyomó versenye lesz.


A Motowell vetkőzik a ralira

Maradt Karesz, a gyógytornászom. Ő bevállalta, hogy feljön Debrecenből, és megcsinálja a ralit. Így nem csak azt köszönhetem neki, hogy egyáltalán motorozni tudok, hanem azt is, hogy legalább saját csapatunk lett a környező puhapöcsösség ellenére.

Csakhogy járműje nincs, így mindenképpen kellett egy moped vagy egy robogó. Pénzem nem nagyon, Simsonra például már nem futotta volna. Volt pár érdekes moped: például egy Zündapp, de azt eladták. És általában minden olyan távolságban volt, hogy többe került volna értük lemenni.

Ekkor jött a Fos.


Kifogástalan állapot

Távolról sincs vége, olvasson még

Magyar robogóval a Mopedrallyra?

2011. június 10., 15:57 Módosítva: 2015.07.31 11:01

 
Itt még görbe az eleje

Muszáj volt vennem valami ezért. Az idei mopedrally szigorú: csakis 50 köbcentit engednek meg, persze megértem, mert egy négyütemű 125-össel még jó is lehetne. Ez pedig maga a segédmotoros pokol, nem vitás.

Kénytelen voltam keresgélni. Természetesen aki hozzáértő, óva intett a kínai szaroktól, legtöbben eleve Yamaha-pártiak. Én is emlegettem már a Jog legendás tartósságát.

Távolról sincs vége, olvasson még