Durván megnöveltük a Gear végsebességét
A filléres tankolási számlák mellé egyelőre csak kopó alkatrészek cseréje jött, ott sem volt súlyos a helyzet, de nem szabad elsiklani felettük. Eredetileg csak egy olaj- és szíjcserét terveztünk, de sokkal hosszabb lett a szerviz.
Mi az elérhető legalacsonyabb fogyasztás?
Mint ugye anno a teszt elején megtudtuk, a Yamaha Gear üzemszerűen 30-cal használandó, ha az ember történetesen japán postás. Olyannyira így van ez, hogy 35 km/h felett egy piros, speed feliratú lámpa is vadul villog, figyelmeztetvén a magáról megfeledkezett, 55-tel száguldó szamurájt az alfonzói örökbecsű mondásra A Ványadt bácsiból, mely szerint ugye: minek ez a rohanás.
Meg kell követnem mindenkit
Napi 11 órát együtt élvén a Gearrel, immár túl vagyunk New Yorkon, sőt már 200 km-rel el is hagytuk, lezajlott a Gear 6000 km-es szervize, ezúttal már kisebb megbontásokkal, megfigyelésekkel. Meg kell említenem, hogy 100 százalékban rendelkezésemre áll, soha nem volt második indítási kísérlet. Hétvégi állások után 2-3 másodpercig köszörül, de egyébként az első fordulatra életre kel.
Tankönyvi példa a rossz váltóra
A karosszériajelzés szerint egy N-kivitellel van dolgunk, de mivel a motor az 1982 és 1988 között gyártott PK 50 XL-ekre is hajaz, a Vespa Klub elnökét hívtam segítségül, aki az alvázszám alapján segített bizonyságot szereznem afelől, hogy jelen esetben valóban egy 1990-ben gyártott N-ről van szó.
Ilyen a hidegindítás fagyhalál előtt
Végre egy normális tél! Befagyott az ablak, zajlik a Duna, egy-egy elmebeteg futárt leszámítva motorost nem is látni – ha mégis, akkor jár nekik a maximális tisztelet és egy virtuális beutaló az első, még be nem fagyott termálfürdőbe vagy elmeosztályra. Végre tökéletes tartósteszt-idő van, bár a környék a maga -15 fokával nem teljesített elég jól, azt gondoltam, lesz -20 is.
Ki rendelt pizzát a sípálya mellé?
4100 kilométer. Öt hét alatt ennyit sikerült szaporítani a használt Gear kilométerein, miközben minden nap reggeltől estig szünet nélkül cikáztunk, mint a mérgezett egerek. A magunk tempójában, az üzemidő 99%-ában full gázon. 55 km/h-val. Többször felmentünk a Kiscellin, a Kapy-n és Budapest jónéhány combosító emelkedőjén. Néha csak 15-tel, de minden esetben felértünk.
Az 55-ös végsebesség alázatra tanít
Hosszútávú tesztnek vetünk alá egy Yamaha Geart, a japán postánál eltöltött 35 ezer kilométer után Budapesten futárkodja végig a telet Gróf Miklós barátunk és kollégánk alatt. A végén pedig szétszedjük, megmérjük, és levonjuk a következtetéseket: mennyire tartós egy négyütemű ötvenes.
A sorozat előző részében a Gear kapott egy alap szervizt, azóta pedig gyűjti a kilométereket - innentől Gróf Miki szállítja a tapasztalatokat, aki már az első napon Szeidzsinek keresztelte a munkaeszközét.
35134 kilométer láthatóan nem hagyott nyomot Szeidzsi, az 50 köbcentiméteres Yamaha Gear postásrobogó életében. Pompás külalakkal, tökéletes felkészítéssel, gyári új állapot benyomását keltve adta át a Red Baron munkatársa. Meg nem mondtam volna a gépről, hogy egy, az ottani kézbesítőhálózatot alaposan megjárt példányról van szó. 20 kilós terhelhetőségű hatalmas hátsó dobozzal - belefér legalább 5 pizza, vagy esetemben az egész futárzsákom. A felső részében külön a borítékoknak kiképzett rekesszel, elöl egy tisztességes bevásárlókosár-méretű csomagtartóval, három fokozatú markolatfűtéssel, mely nem különösebben erős, de tartósan magas fordulatszámon tisztességesen dolgozik - a Yamaha Gear ideálisnak tűnik a napi futárfeladatok ellátására.
Büntetni fog, ha elrajtol a lámpánál
Egy brit cég, a Scomadi elég meredek ötlettel állt elő: szériában fognak teljesen retró - egészen pontosan régi Lambretta formájú - robogót gyártani, amibe Suzuki Burgman 400 blokkot szerelnek. Tehát egy kicsi, öreg robogóba (pontosabban: egy annak kinézőbe) valahogyan belehajtogatják a teljesen tájidegen blokkot, ezzel elkészítve a tökéletes sleepert, ami odapörköl bárki orra alá, ha vált a lámpa.
Mit bír egy ötvenes?
Nem mi vagyunk az elsők, akik a történelem során felteszik címben lévő kérdést, és már elég sok lépést tettünk annak érdekében, hogy megtudjuk a választ. Például két 24 órás versenyt is lenyomtunk, de az hiába volt nagyon kemény, csak ezer kilométer. Most viszont valami hosszabbat akartunk: egy kombinált használt- és tartóstesztbe vágunk bele.
Tuti megoldás gyorshajtóknak
Nem vagyok nagy rajongója az autó- és motortuningolásnak, járművek terén elég puritán gyerek vagyok, ugye ez többek között abból is kiderülhet, hogy ágyúval verébre lőve az A jogsimat leginkább mopedes közlekedéssel koptatom, és a monstrumnak nagy jóindulattal sem nevezhető, nálam mégis túragép státuszban lévő Honda XBR-t csak akkor tolom ki a kertből, ha egy-két megyével odébb, de legalább 20 kilométerre van dolgom.
Retúrjegy a szopórollerre
Szabó barátommal már nyár eleje óta terveztük, hogy 2016-ban adunk a hagyományoknak, és négy év után újra leröcsögünk a Balatonra mopeddel. Elhúzódó melók és esős hétvégék között lavírozva, kínkeserves módon sikerült időpontot egyeztetni, ami az előző hétvégére esett.
Megint vettünk valami feleslegeset
Szabó barátomra rászakadt a felismerés, hogy ki szeretne próbálni egy régi, váltós 50-est. Valamiért vonzódunk a sok szereléshez és a faék egyszerűségű technológiához, ezért a szoci vasak között kezdtünk kutatni. A szűk keresztmetszet elsősorban az ár volt, így a most épp drágulófélben lévő Simsonok kapásból kiestek.
Megtapogattam az új Schwalbét
Ezúttal az elektromos robogókban utazó, müncheni székhelyű Govecs állt elő a Simson Schwalbe modern átiratával - sok hasonló tervről hallottunk már, ebben a kezdeményezésben az a különleges, hogy a Govecs-nek sikerült megszereznie a gyártáshoz és a név használatához szükséges jogokat, valamint tizenegy országban van már kereskedőjük.
Visszaépítettük utcai járműnek
A szerkesztőségi Honda Dio ZX igazi túlélő. Eleve lerúgott, elhasznált dologként jött Európába egy konténer gyomrában, így amikor a Red Barontól elhoztuk, nem voltak nagy reményeink vele kapcsolatban. Aztán egy minimális felkészítés után zokszó nélkül lenyomott egy 24 órás versenyt, majd még egyet. A kettő között pedig napi használatban nyúztuk - a blokkhoz azóta sem kellett nyúlni.
Olyan mint a Bubi, csak hát mégsem egy biciklit tekersz
A Bubit soha nem próbáltam, de tetszik az elgondolás: ha éppen kell egy bicikli, felveszed, majd lerakod máshol, miközben nem neked kell tárolni, szervizelni, odafigyelni rá. A Gogoro ennek az elektromos robogókkal felütött változatát már befuttatta Tajvanon, és elérkezett az európai terjeszkedés ideje.
Szeretjük, hát megmentjük
Az olaszoknak hiába jobb a futóművük, a fékük, a vázuk, hiába eszi meg a Honda Diot reggelire egy Aprilia SR vagy egy Gilera Runner, hiába mossa fel vele a padlót egy Piaggio Zip SP, és hiába tud nagyjából bármi nagyobb dőlésszöget - megszerettük, és inkább az erősségeire építünk. Ilyen a jó gyorsulás és a fordulékonyság. Tavaly a tizedik helyen vitt be minket a célba, ami elég szép eredmény. Mindezt úgy, hogy a versenyt Motordoktor szerencsétlen bukása miatt lényegében hárman csináltuk végig, plusz ugye az esések miatti szerelések.
Azért nézzünk már ki valahogy!
Mindent a matricáért. Igen, a matricáért, mert azzal kezdődött. Ránézésre ez csak egy vintage Polini-matrica, de a látszat csal. Ez a matrica A matrica a Totalcarnál. Lassan tíz éve, hogy a szerkesztőségben él, és több régi tárggyal egyetemben ez volt az, amelyik mindig is emlékeztetett minket arra, honnan jöttünk és miért szerettek meg minket az emberek. Van még pár cucc így szétszórva a polcokon-dobozokban, de a Polini mindig szem előtt volt, egy hasonló korú terelődoboz (aka Püspök) oldalára ragasztva élt sokáig, míg aztán tavaly rákerült a Berzerker hátsó idomjára, így adva nekünk erőt és mindent legyőző akaratot. Így világos volt, hogy bármi legyen is az idei harci festés, a Polini matricának rajta kell lennie. Ez volt a kályha.
Autóajtót vittél-e már robogón?
Egy álmos keddi reggelen, a XI. kerületben mit látok:
Az persze megkönnyítette a dolgot, hogy a robogó egy teherszállító (leginkább postás) Scarabeo Liberty, de azért minden elismerésem a srácnak. Neked eddig mi volt a legnagyobb, amit robogón vittél? Féldisznó? Gázpalack? Kútgyűrű? Ha van róla fotód, küldd el!
Üdvözöllek a teherautó hátuljában!
Szombat óta Magyarország biztonságosabb hely. Több, mint hatvan robogós vett részt a Totalbike vezetéstechnikai tréningjén és elég jól kirajzolódtak a tipikus hibák - a két órás villámkurzus végére ha nem is lett mindenki Kevin Carmichael, de a fejlődés látványos volt.
Nemcsak benzin kell bele?
Amikor a Kymcót megvettem, a nepper srácot megkértem, hogy egy olajcserét ejtsenek meg, mielőtt elhozom. De az első, mindössze két-három hónaposra rövidült első szezon után azt terveztem, hogy lecserélem az összes olajat meg szűrőt. Hát most el is jött az idő.
Kamu kipufogóval Le Visontára
Ahol lehet nyerni, ott a csalással is megpróbálkoznak. Szomorú, de ez van. Iszonyatosan hosszan tudnám sorolni, a raliban a háztáji plombanyomók, a bicikliben a rejtett villanymotorok és úgy általában a dopping - nincs olyan sportág, ahol ne lenne ilyen vagy olyan okosság. Még a csapatsportok sem kivételek, gondoljunk csak arra, amikor egy csúcs focista olyan sérülésből gyógyul fel hat hét alatt, aminek a felével is fél évig szokás lábadozni.
Szocialista kúszó RATtenet
A jó épített motor szerintem interaktív, legalábbis abban az értelemben, hogy megdolgoztatja a bámészkodót. Erre a legjobb megoldás a sok elrejtett finom apró részlet, amiket észrevéve és megértve már a nézéstől boldog leszek – például amikor ezen a patkány Schwarblin kiszúrtam a kitámasztót, éreztem, hogy kilóra megvettek.
9 dolog, ami rossz lehet a robogódon
Lassan már érettségi tétel lesz a motorkerékpárok szezonális karbantartása, miközben az ötvenes robogók többnyire csak akkor kerülnek szervizbe, ha már nem odébbállni sem tudnak. Ennek megfelelően a téli elrakásból sem szokás ceremóniát csinálni, a tavaszi indulásnál pedig egyetlen megközelítés van: beindul vagy sem. Ha igen, akkor elkezdődik a használat, ha nem, akkor irány a szerviz, mert életbe lépett a jelenség, amivel ez a cikk is indult.
Hoppá, ez átfordult!
Tikkasztó hőségben szédelegve, az elvárható legnagyobb komolytalansággal választottuk ki konténerszökevények tucatjai közül. Végignyomtuk vele a Le Visontát, eddig volt megírva a története. Aztán megszerettük, nálunk ragadt, és pont alattam fordult át a számlálója nullára. Elkezdtem lapozgatni a Totalbike családi albumában: mennyivel is került hozzánk?
Senki ne menjen el az év biznisze mellett
Ki ne pörögne rá két jó, csökkentett áfájú csüngőhasú sertésre? A hirdetést Bandi szúrta ki a napokban, én pedig azóta is a hatása alatt állok.
