Alsógatyában a versenypályán
BMW a JAWA ellen: elkezdődött az áramvonalas gépek korszaka
Csehország az ipari fejlődés egyik bölcsője. A termelés már a tizenkilencedik században megkövetelte a gépek fejlesztését, a mezőgazdaság és gyárak után a közlekedés is hamar részesült a tudásból. Már 1897-ben belső égésű motorral hajtott kocsit készített Ignác Sustala, ez lett a későbbi Tatra modellek elődje. Megszületett a Slavia, a Praga, a Jawa és a Škoda – hamar beindultak a versenyek is.
Az első Grand Prix-t, vagyis a Cseh Nagydíjat a brünni (Brno) pályán rendezték. Akkor ez volt Európa leghosszabb versenyszakasza, egy kör 31 kilométer hosszú volt. A város külső területei mellett a gépek átszáguldottak Bosonohyn és Žebětínen is. Nagyon sokáig megmaradt a legendás hossz, csupán 1965-ben rövidítették le 13,94 km-re – a jelenlegi Automotodrom Brno csak 5403 méter hosszú.
A második világháború után a Csehszlovák Állami Televízió folyamatosan jelen volt a motorsport rendezvényeken – a csehek imádták a terep-, országúti és salakversenyeket. Az utóbbi években egyre több korabeli filmhíradót kerül fel az internetre. Jó lenne, ha a hazai futamok filmszalagjai sem raktárakban porosodnának; ki ne nézné szívesen a legendás svábhegyi vagy népligeti csatákat?
Az 1957-es futamot százezren nézték: sajnos nem született cseh siker. A nyolcadliteresek között Ernst Dagner volt a leggyorsabb – tudják, ő az, aki később a műhelytitkokkal együtt dobbant az NDK-ból, és meg sem áll a Suzuki fejlesztőműhelyéig. A 250-es és a 350-es kategória győztese az NSU-s német Helmut Hallmeier lett. Az ötszázas géposztályban az osztrák Gerold Klinger nyomott le mindenkit. Szép búcsú volt ez részéről, hiszen 1958-ban szögre akasztotta bőrruháját és átvette a családi malom vezetését.
A kor egyik legjobb versenymotorja volt az 500-as DOHC JAWA; végsebessége jóval 200 km/h felett
Az ötvenkilences futamot is megtaláltuk: borzongva néztük, ahogy fákkal és korlátokkal szegélyezett úton száguldanak a versenyzők. Biztonsági előírások? Ugyan már! A kanyarívet lezáró villanyoszlop vagy fecskében, félmeztelenül a pálya szélén ugráló csapattag – akkor az még teljesen normális volt.
Az MZ-s Ernst Degner akkor is nyert a 125-ösök között, de 250-ben és 350-ben František Srna és František Šťastný, a két hazai pilóta vitte el az aranyat. Sajnos a királykategóriában nem a gyönyörű 500-as DOHC Jawák győztek, hanem a legnevesebb ausztrál versenycsalád sarja, Eric Hinton a Nortonon.
Franta Šťastný és Steve Murray a koppenhágai reptéren
A cseh Šťastný a háború után kezdte és kis híján a nyugdíjkorhatárig motorozott: csak a hetvenes évek elején hagyta abba. Ugyan családneve magyarra fordítva szerencséset jelent, de ő nem volt teljesen az – igaz, minden balesetét túlélte.
Súlyosat bukott 1948-ban, 1950-ben, 1954-ben, 1957-ben, 1959-ben, 1962-ben, 1964-ben, 1966-ben, 1970-ben: életét többször csak a csoda mentette meg, na meg az orvosok. Amikor 230-cal kirepült a man-szigeti TT edzésekor, senki sem hitte, hogy rommá törve, három órás kóma után feláll. Franta, ahogy a csehek hívták, folytatta.
A filmhíradós anyagok között rábukkantunk egy jégmotorosra is: a latyakban szöges gumikkal harcol egymás ellen a prágai és a pardubicei csapat – a narrátor szerint jobban felkészített gépeik miatt az utóbbiak nyertek. Az, hogy ezek még angol JAP blokkos gépek vagy már a hazai ESO cég konstrukciói, nem tudtuk megállapítani. Akinek esetleg jeges-salakos dörrenése van, segítsen; örülni fogunk a helyes válasznak.
A riasztós Škoda Spartak agitálás csak bónusz: a lopás ellen őrült dudálással védett autót mégis ellopja egy bátor jampi: a fürge Jawa Perákon hamar utánaered a rendőr. A megállásról ugyan az agresszív malacka féle – én így szállok le bazmeg – vicc jut eszembe, de kétségkívül mókás perceket biztosít a kisfilm.
Kedves olvasóink, akinek a számítógépén vagy családi archívumában hasonló hazai vagy nemzetközi versenyek és motoros események videói vannak, kérem, totalbike címkével ellátva töltse föl az Indavideóra: legyen az élmény mindenkié.