A japánok tojnak a fejünkre. Nem érdekli őket, hogy mi az aktuális custom divat Európában, fütyülnek arra, hogy mi a menő Amerikában. Épített motorjaik saját stílust képviselnek, évről évre betegebb vasakat mutatnak be – mi meg újra és újra megdöbbenünk.
Jokohama neve pont olyan rosszul mutat pontos jével, mint egy japán custom háromszázas hátsó gumival. Míg az érvényes helyesírási szabályzat szerint muszáj elhagynom az ipszilont, az ázsiaiakat senki sem képes rávenni arra, hogy úthengernyi hátsókkal csináljanak bohócot magukból. Van nekik éppen elég és éppen elég erős saját dörrenésük: a Yokohama Hot Rod Custom Show-n mindet megmutatták.
Japán egyik legnagyobb rendezvénye ez, jelentősége már rég túlnőtt az országhatárokon – a letisztult vintage stílust kedvelőknek ez a zarándokhelye. Az idei kínálat nem tért el lényegesen a megszokottól, bár a beszámolók szerint még több brit kéthengerest és épített japán léghűtésest faragtak át. Az egyenes vonalakkal előrenyúló diggerek a hetvenes évek után visszatértek; úgy tűnik, ez lesz a következő évek egyik divathulláma.
A 20-as évek flat tracker romantikája kopni látszik, helyette a szörfös hangulatú beach bike-ok és a street tracker gépek jönnek be – ez azoknak kedvez, akik nem okvetlenül amerikai V2-essel dolgoznának. A japán építőkre amúgy is jellemző, hogy nem jönnek zavarba a köbcentihiánytól: idén is pompás Honda Monkey, Dax és Cub customokat láthattunk.
A felesleges csillogás helyett inkább meghökkentő alkatrész-párosításokkal sokkolnak arrafelé – ha nem is túl gyorsan, de lassan Európába is átgyűrűzik a kevés alkatrészből, funkcionalista szemlélettel megépített motorok divatja. Sajnos Magyarország kevésbé fogékony erre az irányzatra: amíg idehaza a státusz egyik legkomolyabb megnyilvánulása a giccsre váltott Harley-Davidson, ne számítsunk a japán stílus tömeges elterjedésére.
Az óriási galériát köszönjük a Sparetimenak.