Szalonnazsír a bőrnadrágban

2010.01.07. 11:58
34 hozzászólás

 

Minden egyes szalonnacsík és kolbászkarika azzal büntet, hogy egyre távolabb esem attól a konfekciómérettől, amibe magasságom alapján tartoznék. A sonka is finom, a tehénvaj is szeretőként fekszik rá a kenyérre – minden falat oda vezet, hogy egyetlen bőrruháért egy vérvonalnyi marhát kelljen kiirtani.

Évekig cordura textilruhában motoroztam. Vagy hat éve szerencsés kézzel kifogtam egy számomra ismeretlen márkájú nadrágot és kabátot. Ha jól bogarászom ki a logót, mintha Esqu lenne rajta – annak ellenére, hogy ilyen semmitmondó a neve, tökéletesen szolgál: fetrengtem benne sárban, csúsztam vele aszfalton és motoroztam benne órákig tartó esőben. Eddig mindent kibírt, nem ázott be és szakadások sincsenek.

Annak ellenére, hogy évente egyszer, szezon végén gondosan kitisztítom, kezd nagyon puruttyán kinézni. Persze van, hogy ez végképp nem számít, de már ott motoszkált bennem, hogy kéne új, ami esetleg akkor is jó lesz, ha majdani veterán versenymotorommal fölmegyek a pályára.

A veterán versenymotor árát elvitte a veterán lakás felújítása, de a ruha meglett: szép, fekete, kétrészes. Amikor először tükörbe néztem, röhögnöm kellett. Csak egy alsógatya kellett volna kívülre, egy fekete pokróc a hátamra és egy szopóálarc a gömbölyű fejemre – én lennék a világ legviccesebb hízott Batman imitátora.

Rendelhető színesben is, de inkább a kevésbé hivalkodó feketét választottam

Ez van, ezt kell szeretni, saját magamat nem látom menet közben, annyira pedig nem lehet fukar, hogy másoktól sajnáljam a kellemes, kiröhögésemmel töltött perceket. Lehet, hogy a színes bőrruha megtörné körvonalaim nagy ívű kanyarodását, de én nem érzem jól magam túl színesben – patchwork legyen a takaró, de ne a kabát meg a nadrág.

Próbáltam több márkát, volt rajtam olasz, német, japán is. A kölni motorkiállítás ázsiai pavilonjában már a megdöbbentően jó minőségű indiai és pakisztáni gyártóknál is körülnéztem; nem találtam igazán kényelmes kétrészes ruhát. Fontos opció számomra, hogy összecipzárazva is komfortos legyen – sokan hordják különhagyva a nadrágot és fölötte a dzsekit, de háklis vesém miatt jobban érzem magam, ha a hideg levegő elől elzárom az utat.

Az ülep rugalmas, jól szellőzik

Az IXS Breakerbe egész jó volt belebújni. Hasamon is kényelmes, hónomon és lapockáim fölött sem feszül. Igaz, ha összecipzárazom a nadrággal, vállaimat muszáj előrehúzva összébb engednem. Ennyi kompromisszumot elviselek, hisz csak gyalog, a motor mellet érzem; ha nyeregbe szállok, ez nem zavaró, mert amúgy is előredőlt felsőtesttel, kinyújtott karral gurulok.

Nagyobb gyártóknál elterjedt, hogy nagyobb méretet is rendelhetünk rövidebb szárral – a nadrágom is ilyen. Így a hasamon kényelmes és a csizmába is befér. Az otthonossághoz hozzájárul, hogy könyökhajlatnál és a vádli fölött rugalmas textilbetétet varrtak a tényleg gyönyörű minőségű marhabőrhöz. Tartottam tőle, hogy hamar beázik, de egészen jól vizsgázott a nyári záporokban meg az őszi esőkben. Ugyan nem vízhatlan, de tovább bírja, mint elsőre saccoltam volna.

Ez az egyetlen, amit lefejtenék róla - fényvisszaverő a deréknál

Hála az égnek a Breakeren kevés a csicsa – néhány gumis, fényvisszaverővel keretezett műanyag IXS betéten kívül csak egy Racing Team felirat van a derekán. Ennyi elviselhető. A versenyhangulatot a színek helyett számomra a védelem adja: baleset esetén óvva van a csípő, a hát, a könyök és a térdek is.

Mivel magamra öltve hibátlanul kitöltöm a rendelkezésemre álló teret, nem igazán kényelmes a zsebek megtömése. A belső zsebekbe leginkább csak a jogsi-forgalmi kombó kell, de pénzt is tárca nélkül cipzárazom a külső derékzsebbe. Ennek van előnye is – sokszor, ha aprót keresek, mint valami monetáris alfa-szinten, itt szedem össze a kosztpénzt.

A betét izzadós melegben sem tapad a testre

Nyáron nem szívesen öltözöm túlságosan alá, van, hogy csak egy atlétát kapok föl. Több, korábban kipróbált ruha bélése kellemetlenül tapadt a bőrömre, de volt olyan, ami alatt úgy viszkettem, mintha erdélyi gyapjúpulóvert húztam volna. A Breaker hálós szerkezetű bélést kapott, kifejezetten kellemes tapintású.

A bőrt dupla varrással rögzítették, jó érzés szemmel követni a cérnaszálakat – bízik benne az ember, tartósnak és erősnek tűnik. Úgy tűnik, hogy a gondosság egy pillanatra elszunnyadt, amikor a nadrág cipzárját varrták: a bal alsó sarokban elengedett a varrás. Az ilyen kritikus helyre igazán alkalmazhattak volna valami erősebb megoldást.

Sajnos a cipzár mellett elengedett varrás. Nem gond, javítható

A térdkoptatók értelemszerűen cserélhetőek, hisz ezt sportcélokra tervezték. Mivel szinte végig utcán használtam, nem is nagyon voltak fönn – pályanörd barátom szerint, még ha nem is sikálunk térden a körforgalomban, érdemes fönnhagyni. Ha a közlekedési portól elkoszosodik a tépőzár, sokkal gyengébben tartja majd a koptatót, ha kell.

Árát a többi márkához képest korrektnek tartom – 213200 forintjával se le, se föl nem lóg ki a konkurensek közül. Jó érzés belebújni, ez nagyon fontos. Hála az égnek fél napokat kényelmesen átmotorozom benne, nem sürget a belső hang, hogy mihamarabb mackóalsóra cseréljem. Tudom, hogy viccesen áll rajtam, de így jártam: a sonkáról és a kolbászkarikákról nem mondok le, pont csak annyit eszem belőlük, hogy tavasszal is beleférjek a kétrészes bőrruhába.