Ide parkolta le a motort. Nem hitte volna, hogy a zárt ajtó mögül elviszik
„Imádkozom ezért a gyerekért, de engedje meg, hogy őszinte legyek” – hadonászott a rácsok mögül a szomszéd. „Nyolcvanéves vagyok, az igaz, de szabadszájú – sajnálom ezt a szerencsétlent, de hogy lehet olyan meggondolatlan, hogy a lépcső alatt hagyja azt a motort? Mondja csak meg neki bátran, hogy hülye; ebben a házban nem laknak finom alakok! Kurvák meg tolvajok költöztek ide! Oda kellett volna kötnie a rácshoz, nem csak úgy odabaszarintani a lépcső alá!”
Kunio csak állt, persze nem értette a prédikációt, de látta, ahogy a gangon mutogat körbe az idős asszony. A japán fiú 250-es Suzukijával békében és biztonságban átjött Szibérián, Oroszországon, Ukrajnán, Moldávián, Románián, míg meg nem érkezett Magyarországra. Azt hitte ez már tényleg Európa, minden olyan civilizáltnak tűnt. Na igen, a Halászbástya csak az a turistáknak üzemeltetett Patyomkin-falu – erre a világjáró is rádöbbent, amikor reggel észrevette, hogy a Király utcai turistaszállónak otthont adó épület zárt udvarából eltűnt a motorja.
Nem hotel ez, csak egy lerobbant gangos ház. Az egyik lakásban turistaszálló működik
Az öreg, terézvárosi gangos ház Nyugat-Balkán egyik tipikus eleme: szobakonyhás lakások, használaton kívüli (?) közös klotyó a folyosón. Kopott és mállik minden – a kedves hangulatú hostel szinte sziget a külföldiekkel és szegény hazaiakkal megtömött bérházban. Az utcára nyíló ajtó hiába zárt: nem gond bejutni annak, aki jó vagy rossz szándékkal térne be.
„Próbáltam lefordítani az olvasók hozzászólásait” – mondja a kócos srác, aki odahaza számítógépes játékokhoz írt történeteket. „Meglepett a pozitív hozzáállás, nem számítottam arra, hogy ennyi embert megindít az esetem. Pedig ez egy egyszerű történet, ellopták egy fiú motorját, ennyi, mindennapos eset. Nem haragszom én a magyarokra, rossz emberek mindenhol vannak. Az alvilág ott van Japánban is, akár otthon is pórul járhattam volna.”
Egy szibériai út, ahol még aszfalt is van. Nagyon sok szakaszon csak földes vagy köves az útfelület
Nem volt nehéz dolga a tolvajnak: a lépcső alá tolt Suzukira egyik lakásból sem lehetett rálátni. Az utcán sem feltűnő a nagy dobozzal felszerelt Djebel, pont olyan, mint a sok futármotor egyike. Talán éppen városi motornak, vagy vidéki, okmányok-nélkül-hobbicélra-eladó eszköznek szánja a tolvaj, pedig biztos, hogy Kunio is szívesen visszavásárolna az amúgy nem túl értékes gépecskét.
A belpiacos Suzuki Djebel XC a japán városi endurósok egyik kedvence. Egyhengeres, négyütemű blokkjától nem idegen a pörgetés, 29,5 lóereje bőven elég az offenzív utcai motorozáshoz és a hobbiszintű terepezéshez egyaránt. 
Forgatónyomatéka 27 Nm – nem rossz egy 249 köbcentis motortól. A váltója hatfokozatú: akik már próbálták, dicsérik a finom kapcsolhatóságot. Futóműve egyszerű, de simán megbirkózik a 118 kilós tömeggel. A fékeknek sem gond a Djebel megállítása: elöl-hátul tárcsás rendszert találunk. A japán előírások miatt rendkívül népszerűek a 250-400 köbcentis motorkerékpárok. Az ottani piacon számtalan, általunk ismeretlen típust forgalmaznak.
„Még tavaly vettem, hogy legyen időm felkészülni az útra. Előbb meg akartam ismerkedni a motorral, szerettem volna elvégezni a szükséges átalakításokat.” – az óriási műanyag doboz is a praktikumot szolgálta. „Elégedett voltam vele, baj nélkül áthozott a rossz, szétfagyott szibériai utakon is. Igaz, azok a motorosok, akikkel útközben találkoztam, mind nagyobb motorral voltak, de nekem ez is megfelelt.”
Szerény ez a fiú. Talán éppen ezért megindító az esete is. „Tudod, nekem mennem, utaznom kell, ilyen a természetem. Muszáj volt megismernem a világot, és ehhez egy motorostúra tűnt a legmegfelelőbbnek.”
Kávé közben mesélt az eddigi útjáról. Az igazi nagy kalandokat Afrikától várta
A Király utcai kebabosnál ültünk. Az alátétre kezdte rajzolni a térképet. „Tőletek lemotoroztam volna Szlovéniába, állítólag az is szép ország. Onnan Olaszországon át mentem volna Franciaországba, majd a spanyolon keresztül Marokkóba.” Úgy tűnik, neki nem elég a szibériai viszontagság, Afrikát akarta megnézni. „A nyugati parton le Fokvárosig, majd a keletin vissza, Egyiptomba; onnan repültem volna haza. Azért még bízok benne, hogy összejön.”
Névtelenségét kérő rendőrségi informátorunk nem ilyen derűlátó. Elmondta, hogy a hatodik kerület a térfigyelő kamerák miatt ugyan nem számít népszerű járműlopóhelynek, de ennek ellenére ott is bőven történnek bűnesetek. Az eltulajdonított motorok elenyésző százaléka kerül meg. Nagyon nehéz a kétkerekűek ellenőrzése, az autós járőrök szinte tehetetlenek. A robogók rendszám nélkül továbbra is elvannak Budapesten, de az ilyen endurókat hamar vidékre viszik, ahol még motoros rendőrből is kevés van – pedig a motoros ellen csak egy másik motoros léphet fel hatékonyan.
Ez a híd Szibériában jó állapotúnak számít
Úgy tűnik, Kunio esete összefogásra sarkallja a segítőkész embereket. Szervezkednek a tévések, de már olyan taxisokról is hallottunk, akik a kiterjedt kapcsolataikon keresztül vadásznak a motorra és az elkövetőkre. A japán srác közben teljesen nyugodt, úgy tűnik, ezt is csak a sors próbájának fogja föl. Van még bő háromnegyed év szabadsága, mindenképpen világjárásra fordítja. Mellesleg megemlítette, hogy jelentkezett egy angliai gyógyszerkísérletre, ami elég rövid idő alatt 1800 fontot hozna a konyhára – ez elég lenne egy másik motor megvásárlására.
Közben több olvasó pénzt ajánlott föl, hogy a világutazót megsegítse: ha nem kerül elő a motorja, erre talán szüksége is lesz – a Totalbike is megpróbál tenni ügye mihamarabbi rendeződéséért. Egyelőre még együtt várunk Kunióval: nem lehetetlen, hogy az általa annyira megkedvelt Suzuki Djebel 250 még előkerül, de ha nem, munkához látunk, és közös erővel mutatjuk meg, hogy ezt az országot lehet és igenis érdemes szeretni.
