Nem kellett a német himnusz

Sachsenring neve nem csak a fiatal rajongóknak jelent valamit - mivel az egyik legöregebb pályája kontinensünknek, már apáink és nagyapáink is az eredményeket böngészték. Szabó ll, Drapál és Talmácsi mind ott voltak a szászországi aszfalton.

Ugyan 2007-ben Gábornak összejött az aranyérem, sokunknak mégis Szabó ll legendás, 1962-es esete ugrik be: vezetett Redman előtt, mikor 500 méterre a céltól leállt a gépe. Gondolkodás nélkül tolni kezdte MZ-t. Akiket a hajrában leelőzött, elszáguldottak mellette, de így is övé lett a hetedik hely - nem a győztest, hanem az ő akarását és elszántságát tapsolta negyedmillió ember a Sachsenringen.

A Chemnitz melletti pálya a világháború után a keleti oldalra került, így a DKW-ből kinőtt MZ házi terepe lett. Az igyekezet, hogy a zschopaui csapaté legyen a leggyorsabb kör, sosem jött össze - a Kelet-Német Grand Prix 1972-ig tartó történetében Giacomo Agostinié lett a dicsőség, a 180 km/h-s átlag ma sem számítana rossznak.

A legenda szerint a nyugat felé is nyitott versenysportnak politikai okokból vetettek véget Honeckerék. 71-ben a nyugatnémet Dieter Braun győzött. A hazai nézők százezrei ahelyett, hogy duzzogtak volna az imperialista versenyző aranyán, lelkesen elénekelték a régi, és túloldalt használatban levő himnuszt. A párt ezt nem tűrhette - a 72-es év már le volt szerződve, de 73-tól lemondhatták a FIM-nél a futamot: akkortól csak a keleti országok versenyzői indulhattak a legendás szászországi aszfalton.

Galériánkba régi plakátok és brossúrák borítóit töltöttük; több évtizedet ölelnek át a grafikák. Aki kedveli a klasszikus tipográfiát és a hagyományos ábrázolást, kattintson - történelem és a tudatalattiból előszivárgó benzinszag vár az olvasóra.