Szabadságot a szeleprugóknak!

2011.04.16. 15:26
23 hozzászólás

Mai kedvencünk Ehn professzor Rudge versenygépe: az 1935-ös egyhengeres replika csupán, de részletei megegyeznek az eredeti, Man-szigetet megjárt TT motoréval. Egyszerű és fekete, ám mégis annyira szép, hogy legszívesebben odébb taszigáltam volna a körülötte kiállított veteránokat, csak hogy gyönyörködhessek benne.

Az osztrák magángyűjteményből származó versenymotor egyhengeres, motorja 249 köbcenti. Nézzék meg a szabadon dolgozó rugókat – a hengerfejbe négy, radiálisan elhelyezett szelepet szereltek.

Teljesítménye manapság senkit sem hatna meg, de akkoriban jónak számított a 18 lóerő: a könnyű kis gép végsebessége 140 km/h. Az angol Rudge kategóriája egyik legjobbja volt – formájánál talán csak hangja lehet dögösebb.

Az OT Expo másik gyöngyszeme szintén Friedrich Ehn tulajdona: az 1927-es New Hudson elegáns, korának egyik legkellemesebb sportmotorja. Az egyhengeres négyütemű 21 lóerőre képes, váltója háromfokozatú – érdekessége mégsem ez a pár adat, hanem a ritka, restaurálatlan állapot. Hát nem szebb így kopottan, mint valami új, szintetikus köntösben?

Érdemes megnézni Molnár Róbert Raleigh 600-asát: az 1932-es motornak ő a második tulajdonosa, még az eredeti számlák is megvannak az angol géphez. Váltója háromfokozatú, végsebessége óránként kilencven. A korabeli összes Lucas extra rajta van – csak azt tudnám, hogy a közepesen barbár veterán-minősítők mi a fenének ragasztották a tankra a MAVAMSZ plakettet; azt hiszik, ezzel hozzá tudnak tenni az angol formatervezéshez?