2011.05.22. 10:58
8 hozzászólás

Laza talajon motorozni első osztályú szórakozás

Miután csigatempóban belefúrtam magam a földbe, muszáj volt rendet rakni a fejemben. Nem gondolok munkára, asszonyra, gyerekre és kutyára, csak arra, ami éppen előttem van. Oda nézek, arra kanyarodom, úgy fékezek és a lábamat sem lógatom – hiába megyünk aránylag lassan, csúful szétcsaphatjuk magunkat.

Előre, mindig csak előre figyeljünk! A motor is oda fog menni

Winklert megkínozta a sár, én a pusztító, poros meleget kaptam; a Safety-Hungary Dirt tréningje még így is a legszórakoztatóbb motoros képzés. Annak ellenére, hogy a hörgőkre rátelepszik a belélegzett salak, hogy karunkat rángatja a gép és semmi sem úgy van, ahogy az aszfalton megszoktuk, igenis jó móka – aki azt hiszi, ez a tudás csak terepen kamatoztatható, téved.

 Ezeréves konstrukció, de a kétszelepes blokk még mindig nagyon virgonc

Az első feladatnál még nem feltűnő, ha a koncentráció nincs rendben. Egyenesben, gyorsulással majd nullára fékezéssel gyakoroljuk a helyes testtartást. Gázadásnál előre dőlünk, lassításánál meg hátra. A 9 és fél lóerős CRF100 esetében persze ne gondoljunk tudományos finommotorikus precízkedésre, nem cicázunk a kezelőszerveken, nyélgáz és nagy fék; ez az egyik általános érvényű szabály laza talajon.

A nyitottabb endurós sisak minden koszt átengedett

Az egyszerűnek gondolt, körözünk a bója körül feladat már megmutatta, hogy bizonytalankodással semmire sem megyünk. Instruktorunk, Pelyvás Tamás hiába rágta a szánkba, hogy nem magunk elé bámulunk és a lábszárat sem csak úgy kilógatjuk valaha – annak helye a motorral párhuzamosan van, egyenes lábfejjel, laza térdhajlattal készülünk fel a kanyarra. Ez az egyetlen tartás, ami megmenthet minket az egészségkárosodástól egy esetlegesen elrontott letalpalás esetében.

Nem kell letalpalni, elég kinyújtani

Hamar világossá vált, hogy kis gázzal, vagy a markolatot röcögtetve semmire sem megyünk. Állandó gáz és tempó kell ahhoz, hogy ne ellipsziseket, hanem köröket írjunk le. Azt sem szabad feledni, hogy oda megyünk, ahová nézünk – ha ezt nem tudjuk még az elején rögzíteni, a következő gyakorlatnál fennáll a bukás veszélye.

Nézzünk bele az ívbe, legjobban a tekintetünkkel tudunk kormányozni

Ne gondoljanak semmi rosszra, simán csak nyolcasban kell haladni két bója körül, az átkötő egyenesben pedig gázt adva gyorsulni fel. Egyszerűbbnek hangzik, mint ahogy a salakos földpályán kivitelezhető. Ha nem tudunk uralkodni magunkon és rossz helyre nézünk, rossz íven vesszük a kanyart, rossz helyen jövőnk ki belőle, az egyenest elrontjuk, a következő íven meg már kinn kapálunk a susnyásban. A hirtelenkedő korrigálások, a pánikszerű első fék és a rossz gázkezelés már magukkal hozzák a talajra borulást – ha a láb rossz helyen volt, ez akár fájhat is. Még jó, hogy a Honda CRF100 csak 75 kiló.

Ha jó íven kezdjük a kanyart, jó helyen kezdjük meg az egyenest

Öt dologra kell figyelni. A felsőtest helyes tartása, a fenekünk helyzete a nyeregben, a jó lábtartás, tekintetünk iránya és a helyes fékezés biztosítja, hogy biztonságosan haladjunk – és ebben a biztonságban már benne van a móka forrása, a kipörgő kerék is.

Japán módszerrel oktatnak

Miután fölállítottam a motort és leporoltam magamat, világossá vált, hogy rosszul fékeztem és rossz helyre néztem. Összeszedtem magamat, és láss csodát, összejött a kanyar, frankó volt az egyenes és kezdődött az öröm. Persze hibák ezután is voltak, de mindegyikből tanul az ember – Tamás figyelte négyes csoportunkat, tanácsokat adott, mutatta a helyes íveket. A japán módszer idehaza is működik, a tréning másnapján egyre magabiztosabban, egyre hetykébb porfelhővel köröztünk a már sikánnal nehezített oválpályán.

Az egyik legnehezebb feladat önmagunk legyőzése. Állítólag a bokszolók is belenéznek a pofonba, hogy utána rögtön támadhassanak; ugyanezt teszi a motoros: belenéz a kanyarba, oda, ahova menne. Nem a kerék előtt sorakozó kátyúkon és laza talajon stresszel, hanem gázt ad és megy előre.

A hátsó kerék csúszkálása megszokható. Előre kell dőlni, meg kell fogni a kormányt és elfelejteni az első féket – ez a taktika utcán is rendívül hasznos lehet, hiszen aszfalton is könnyen megcsúszik a gép. A Safety-Hungary dirt tréningjének sem célja a terepversenyzők nevelése: a sár és a por tantermében alakítják ki a közúton működőképes reflexeket. Azt mondom, jól csinálják. A második nap végére már mindannyian élveztük a nagy pályát, ahol mindenféle trükkös kanyar, kemény és laza talaj várta körről körre a gumi bütykeit.

Amikor felértünk az oktatóközpontba, nevetve nézett ránk mindenki. Kajánul vigyorogtak ránk az aszfaltos tréning részvevői, mi meg kajánul vissza – nem mondtuk nekik, de most már ideje megtudniuk: az igazi motorozás lenn a terepen zajlott. Móka, amiből nagyon sokat lehet tanulni.