Hegyes mellek, töltött fegyverek

2011.07.05. 14:35

Moncsicsis tanga és apokalipszis utáni Magyarország: akinek tetszett a képregény előző része, az biztos, hogy már várta a történet folytatását. Szűcs „Hamlet” Gyula megírta a sztorit, Budai Dénes pedig nem késlekedett, megrajzolta az újabb sokkoló kockákat.

Természetesen most is készen álltam, hogy a folytatást kitegyem ide, a Sebesség oltárára, de Gyula kis híján megölt – levelét látva majdnem megállt a szívem. A képregény mellé még három képet is odabökött, hátha értékelem majd a rajzoló, Dénes saját motorjait – értékelem-e? Naná, a lélegzetem is elakadt.

A mad max Z Kawasaki, a Jawa salakmotor már önmagában is gyilkos, de a srác tényleg érzi azt, amiről rajzol: az 1927-es, belga 350 köbcentis FN M67 motorja köré épített gépben minden benne van, ami az apokalipszis utáni újrafelhasznált világ kiböffenthet magából. A torzóként fellelt egykori belga túramotor szinte felismerhetetlen, cserébe több mint megdöbbentő – alig várjuk, hogy kész legyen és kipróbálhassuk.


Dénes a képregényről is elmondott pár dolgot: „Valamikor 2010-elején egy Hamlet nevű srác írt egy üzenetet az art.rpg.hu-ra kitett rajzomhoz: Mad Max képregényt! Most! Szállítom a sztorit hozzá.


Akkor éppen mindketten kiestünk a Galaktika steampunk képregénypályázatából (ami végül a földbe állt, de ez most mindegy), úgyhogy bevállaltam az atomháború utáni Magyarországon játszódó képregény megrajzolását.

A posztapokaliptikus téma mindig is bejött. Gyerekként erőteljesen hatottak rám a Turbó rágó képei, később a Kaland-Játék-Kockázat sorozat Az országút harcosa című kötete, a Mad Max 2 és persze egy seregnyi hasonló film, amit a videóval rendelkező haveroknál néztünk meg, szigorúan hangalámondásos változatban.


Amikor lehetőségem adódott, hogy ezt mind leképezzem posztkádári szocreálba, a papír mindent elbír alapon, bátran tuningolni kezdtem a KGST-gépeket. Képregényünkben eddig a motorok kicsit háttérbe szorultak, de ahogy az utolsó előtti oldalon is látszik, lesznek még itt változások.


Műhelytitokként talán még annyit elárulhatok, hogy a harmadik rész egy rendőrségi Lada VFTS és egy Lancia Stratos küzdelmét hozza a kiszáradt Balatonban, sok más csemege mellett.”

 

A Café Postnuclear a Random magazinban jelent meg. A hegyes mellekért és töltött fegyverekért tessék kattintani, megéri.