Igénytelen pöcsök vagyunk, tudom, de ez a gép istenkirály. Az észtek odatették magukat, megcsinálták a világ egyik legszedett-vedettebb Harley-ját. Rozsda, kosz, filléres alkatrészek – az összhang viszont tökéletes, a látvány meg gyilkos. Nagyon.
Furcsa kerülőúton került hozzánk a képanyag. Valter az építő és Ruwe a tulajdonos, a Bikeexif-et üzemeltető Chrisnek küldte a fotókat. A vashengeres Sportster még nála is ledobta a láncot – nem tudott mit kezdeni vele, így továbbküldte texasi parasztgyerekbe oltott anarchistának, Trentnek, hogy talán az ő Bikermetric motoros oldalára jó lesz. Neki be is jött a stílus, csak egy baj volt: oldala csak metrikus vagy esetleg angol gépekkel foglalkozik. Így jutott el baráti kézből hozzám a mappa, és bevallom, rákattantam.
Ez a motor nem egy kész gép lerohasztásával készült. Adott volt a levegős kéthengeres, ami köré vascsövekből hattyúnyakú merevvázat hegesztettek. Felületkezelés nem volt – akik már ettől csuklanak és tikkelnek, ne is olvassák tovább, hanem lapozzák csak fel az idei Motorkatalógust.
A kerekek is amerikaiak, 1970 körüli HD-ról valók – mindkettő dobfékes. A rácskeretes első villa új alkatrészként kezdte, feltehetőleg ázsiai, és valami túlárazott amerikai alkatrész-katalógusból származik. A fiúk szétkapták és átméretezték.
A hátsó sárhányó IZS 49-ről, tank krossz CZ-ről van, amelyet benzinkutas gumipókok szorítanak le. Az ülés is a szovjet ipar szerelemgyermeke, egy korai Minskről bontották le. A berúgó pedálja és a lábtartók öreg biciklialkatrészek.
Biztos, hogy nem halk a Sportster, a házilag hajlított csövek rövidek és üresek. Kínai cuccok is kerültek a bobberre: az első lámpa, a befelé hajló fék- és kuplungkar korábban egy K750 Chang Jiangon szolgált – ez a Dnepr keleti bokszerváltozata.
A szövetes kábeleket öreg orosz traktorból rángatták ki – mókásan tekeregnek hátra a lámpácskához. A sok kukázott elem mellett feltűnő a fényes S&S légszűrő és a mögötte levő vadonatúj karburátor.
A gyermekbetegségeiről híres Harley-Davidson XLH1000 blokkot persze alaposan kipofozták: nemcsak a gyújtás, hanem a szelepek, a dugattyúk és a hajtókarok is újak. Annak ellenére, hogy ilyen bájos sitthalom a gép, tökéletesen működik – már több mint 5000 kilométert ment vele Ruwe, minden meghibásodás nélkül.
A hazai harley-sok persze szó nélkül vetnék ki maguk közül ezt a gépet, pedig rendkívül ötletes – a festés hiánya és a kopott alkatrészek ne tévesszenek meg senkit. Az arányokat nagyon érzik az észtek, már rég láttunk ennyire vagány patkányt.
Ilyen olcsón HD-t építeni művészet. Azt pedig sokan nem értik.