Első defektem – motorral

2012.06.02. 07:00
66 hozzászólás

Pontosan nem tudom, hány kilométert motoroztam eddig életemben. A VMaxba beletekertem bő harmincezret, de volt, hogy egy évig nem ment a kilométeróra-spirálja. Az XJR most áll 30 ezernél, a Vino alattam 3000 kilométer körül mehetett. Plusz ott voltak még a tesztmotorok, az összteljesítményem tehát valahol 70 és 80 ezer kilométer lehet. Valahol a 10 ezredik kilométerem táján kezdtem ráparázni a defektre. Autóval a defekt nem nagy kaland, fogjuk a pótkereket, és kicseréljük. Na de motorral, ott maradunk szépen az árok szélén, és várjuk az éjszakát, és ízlés szerint a vérfarkast, a gonosz boszorkányt, a stricit, vagy a kamionos kéjgyilkost.

Csapatos túrán még érdekes kaland is lehet, de én sokat motorozok egyedül, amikor csak úgy elmegyek csavarogni. Na, akkor mi van? Egyszer, amikor még nem voltak elterjedtek a defektspray-k, VMax Zsolt szerzett nekem egy gumijavító készletet egy nagy, kézi árral, meg pár csík gumival, amivel állítólag be lehetett foltozni a lyukat. Ez egy kicsit megnyugtatott, bár sose vittem magammal, mert egyszerűen elképzelni nem tudtam, hogyan kell vele megjavítani a gumit.

Zakopane-fölsőn, Ostrava környékén, a Grossglockner meredélyein, a Békás szorosban, a forró veronai aszfalton időről időre eszembe jutott, hogy vajon mikor jön el az ideje, vagy esetleg mégis végig lehet-e motorozni egy életet defekt nélkül. Most már tudom, hogy nekem nem.

Elmentünk az XJR-rel a bokori traktormajálisra, kettesben az asszonnyal. Nagyszerűen szórakoztunk, Dömsödi Gábor érdekes dolgokat mutatott valamelyik veterán tűzoltóautóján, aztán elsiettünk valami családi születésnapra. Pásztó felé indultunk, ami az ellenkező irány, de arrafelé valahogy igen kicsi a benzinkút-penetráció. Először egy autós dudált, hogy lapos a hátsó, de gondoltam, ketten bő másfél mázsát nyomunk, okkal ül össze egy kicsit. Aztán jött egy motoros is, ugyanezzel. Akkor már félreálltam, és tényleg: talppal egy kicsit be lehetett nyomni a hátsó gumi futófelületét.

Hát megtörtént: egy kis tologatás után a szöget is megláttuk.

Pásztóig egy örökkévalóság volt az a fél óra 50-60-nal, de egyszer csak odaértünk a Kelet-Cserháti kistérség egyetlen benzinkútjához. Tankoltam, mert persze a benzin is koppon volt, aztán megkérdeztem a kutast, hogy megy Pásztón a gumijavító-biznisz, és esetleg készíthetnék-e egy villáminterjút valamelyik szakemberrel. Hát, vannak, de nem hiszi, hogy szombat délután bármelyik is hadra fogható volna. De azért kerít egyet.

Esetleg defektspré volna-e? Persze, ott a polcon. Rajzfilmekben ilyenkor dülled az ember szeme futball-labdányira, a feje körül szívecskék keringenek, esetleg lebegni is kezd. Ott volt tehát, ezerötszáz forintért. Nem akarok ötleteket adni a benzinkút-társaságoknak, de akkor ott ötezret is kacagva adtam volna érte.

Érthető a használati utasítás: a gumit teljesen leeresztjük (az enyémben maradt még egy bar), a szelepet a felső pontra állítjuk, a flakon tartalmát belenyomjuk. Mivel ez autóhoz való defektspray, csak a fele-harmada kell a gumiba, de próbált már ön fémdobozból gumiba kétharmad porciónyi habos trutymót átmérni? Hát persze, hogy belenyomtam az egészet, abból baj nem lehet.

A következő pont: a gumit gyorsan felfújjuk, és haladéktalanul elindulunk. Nem kell félni, a kezünkre került defektmentesítő anyag könnyen eltávolítható. Ez utóbbit tanúsíthatom: a fehér habból a levegő hatására puha, radírszerű massza képződött, elég volt kicsit összedörzsölni a kezeimet. Aztán már pattantam is a motorra, és egy szál pólóban mentem pár kilométert, hogy egyenletesen eloszoljon a matéria. Nem is lettek centírozottsági problémák, a tömítés pedig több mint kielégítő. Majdnem két hét állás alatt 0,5 bar ment ki belőle, az szerintem nem rossz.

További kérdés, mi lesz, ha beállítok vele egy gumishoz, mert azok állítólag óriási hisztiket bírnak előadni defektspray miatt. Ha nagyon nem kell nekik a pénzem, szerintem a heti egy pumpálás is tolerálható, esetleg belenyomok még egy defektsprayt. Az sem tragédia, ha le kéne cserélni a gumit, mert a Conti Road Attack 2 a vártnál is jobban bírja a strapát: ez a harmadik éve, de még mindig van rajta elegendő minta.