2013.01.06. 09:50
41 hozzászólás

A bolhapiacozás az egyik legjobb móka. Az ember ballag a standok és a földre terített pokrócok között, a sok vacak között próbálja kiszúrni az izgalmas, értékes vagy hasznos dolgokat. Én is fertőzött vagyok: ha tehetem, megyek és a vadászösztöntől hajtva turkálok.

A bolházásra még bécsi lakosként szoktam rá: nincs jobb szombat reggel, mint egy birkakebabos, török kávés reggeli a Naschmarkton – ami talán Európa legjobb kajapiaca –, majd elég átballagni a tér másik felére. Kezdődhet a vadászat!

Idehaza a zalaegerszegi bolhára szoktam elmenni, ha apósoméknál járok. Fűkaszát és láncfűrészt nem keresek, de a régi hangszereket, hifiket és a motoros cuccokat próbálom kiszűrni a kupacokból. Múltkor kis híján elhoztam egy német Framus Camping gitárt, egész jó állapotban volt, a nyaka sem volt íjjá görbülve – ha nem kakilt volna be a kislányom, talán még alkudoztam volna egy darabig, igaz, van már itthon egy Jolana (imádom a szoci a cseh hangszereket) megy egy Craftsman mahagóni stratocaster, de ugye gitárból sosem elég. Az eredeti, sosem használt réz dzsezva 400 forintért így is megcsinálta a napom.

Legutóbb megakadt a szemem egy motoroscsizmán. Kezembe vettem, forgattam, gyönyörködtem benne – muszáj, gondoltam, pont a méretem. Akárhogy nézegettem, nem tudtam olyan kifogást találni, hogy miért ne vegyem meg: látszott, hogy gyakorlatilag új, se a bokánál, se a váltókarnál nincs kopás, a talp is sérülésmentes.

Megalkudtunk. Rövid és kölcsönös nyomasztás után megegyeztünk 2500 forintban, ami egy olasz, újkorában vagyont érő olasz Alpinestars motoros csizmáért erősen baráti ár. Bevallom, imádom a sportcipős dizájnt, a fehér, szürke és piros színeket. Ugyan van egy Hebo triálcsizmám, ami az öltönyt leszámítva mindenhez passzol, sőt, most, a cipzárcsere után a fekete IXS-em is bevetésre vár – ez azonban könnyű, puha és kényelmes, nem lesz gond a gyaloglás sem, ha megállok valahol a géppel.

Nem találtam meg a pontos modellt, de 1985 környékére saccolom a gyártást. Csodálatos, hogy a bőrök milyen jó állapotban vannak, puhák, nem keményedtek el. Meggyőző a varrásuk is – szép és alapos kézműves munka, amelyet még nem Ázsiában, hanem kontinensükön végeztek.

Egyedüli szépséghiba, hogy a boka alatti, valaha gumi Alpinestars felirat elkeményedett és törik kifele. Ezen nem esek kétségbe, hisz itt, a faluban dolgozik egy nyugdíjas cipészmester, akivel már megbeszéltem, hogy kifejti azt a részt és a lyukat alulról fedve színben passzoló bőrrel pótolja. Kaptam csodálatos ápolási tanácsokat is: bízom benne, hogy a spirálmintás túracsizma még kibír néhány évtizedet.