2014.07.12. 18:12
8 hozzászólás

Egész nap kint voltunk az Ennstalban, volt jó sok eső, minimális nap, de mindegy, ha jégesőt kaptunk volna latyakkal és mínusz tízzel, akkor sem lehetne egy tízes ábrán vázolni, ami történt. Beszabehu, mondja a neveletlen, és én most vele tartok, egy ilyen találkozóra eljössz, és ha oldtimer-rajongó vagy, ha újautó-buzi, de ha egyáltalán nem érdekelnek ezek a dolgok, akkor is csak bámulsz magad elé és üveges szemmel motyogsz, amikor véget ér.

1

Persze, reggel feleslegesen játszottuk el a Vízi világot motoron a Csődör-hágóig (Hengstpass), mert a helyszínen gyanús volt a nagy csend. Amikor egy ideje már krákogva tébláboltunk a szokásosan pöpec osztrák hágóresti előtt, Vitya megkérdezte a szuveníres gyezsurnaját, hogy mi a stájsz, itt jönnek-e majd az autók. Itt persze, szólt a jó hír – én meg hozzáteszem büszkén, szuper, milyen jól tudunk navigálni. De már mind elmentek egy szálig, szólt a rosszabbik hír. Na, ez baj.

5

Nekem ez még oké volt, mert a méregdrága (és lejmolt) IXS ruhám tudományos szövetéről és bőréről úgy pergett le a víz, hogy lyukat ütött az aszfaltba, de mire elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon szakad-e már annyira az eső, hogy egy rossz ruhában már itt-ott éreznem kéne a vizet, addigra a többiek eljátszották a szivacs románcát. Hm, azért elég nagy stresszt levesz az ember válláról, ha nem tocsog a jeges vízben, majd veszi rá a hermetikus esőruhát, hogy hidegen megfőjön, hanem az egész égszakadást afféle optikai effektnek éli meg.

4

A terv eredetileg az volt, hogy mivel a 8.00-s rajtot úgyse tudjuk majd elérni a tizenegy fő és a két fürdőszoba, valamint a reggel még beszerzésre váró reggeli katartikus elegye miatt, ezért inkább a mezőny elé motorozunk páran (Vitya, Endi barátom, Lacus barátom és én), ott, már benne az útban lefotózzuk a mezőny második felét, majd – míg a mezőny óriási hurkot lejt Ausztriában, mi egy rövid úton átmotorozunk a hurok másik felére, és imigyen, már-már fondorlatosan elébük kerülve, ott lencsevégre kapjuk az elsőként indult ősautókat.

3

Ebből a második opció maradt, de legalább ölünkbe hullt egy kissé záporos, de kellemes motorozás. Gesause Pass volt a második cél, ami igazából egy baromi hosszú út az Alpok aljánál. A Piaggio Beverly most is túlnőtt a saját árnyékán, s még vízen is meglepően stabil volt, de az automatikus kuplungnak ilyenkor kicsit előjön a hátránya – ha finoman akarsz nyomatékból motorozni, a gázt el-elvéve, kissé túl hirtelen adja-kapja a hajtást. Ahhoz képest, hogy sokkal nagyobb, váltós motorokkal lazán tartottam vele a tempót, igazából egy szavam se lehet. A fogyasztás pedig még így forszírozottan is maradt nagyjából háromfél.

6

A Gesausén még volt vagy másfél óránk, kicsit bejártam előre-hátra a terepet 15-15 kilométeren, hol érdemes fotózni, aztán visszatértem a többiekhez, ebédet rendeltünk. Naná, hogy füstbe ment az egész előmunkám, mert fizetés közben egyszer csak ménkű moraj verte fel a madárcsicsergéses csendet, és elzúzott valami ős-borzalom. Aztán egy másik. Alig tudtam kifizetni az ebédet, máris jött a sok rozsdatemető, a kitalált helyszínek pedig ezzel mentek is a kukába.

10

Hogy mit láttunk, arról lesz rendes cikk, itt nem tudom megírni, szemhéjam ólom, agyam mosogatószivacs, kezem remeg, nincs értelme semminek, éjfél van, holnap megint tombolás. Volt Ferka 250 GTO meg Mazda Cosmo 110S Wankel is, de ez igazából még semmi, szavak nem mondhatják el, ami volt. Telenyomtam a memóriakártyát, elfogyott az akkum, kiürült az agyam, kész vagyok. Ne kérjenek többet, kérem.

13

Holnap lazább lesz a tempó, Grobmingban, a faluban lesz helyi 1/100-as verseny, minden ott zajlik majd a szemünk előtt, mint valami kissé túlméretezett stadionban. Isteni lesz.