Hol nem volt motorok csajokkal
Hol dől el, hogy valamiből kultusztárgy lesz, vagy egy pár soros Wikipédia bejegyzés?
Értekezlet után Csikóssal fűztük a szót - ő tette a hülyét, én meg próbáltam rámelegíteni egy tesztmotort, hiszen a nyár legszebb napjait a Vasfogban töltötte, ahelyett, hogy két keréken fűzte volna végig a dugókat. A kontextus már nincs is meg, valahogyan kinyögte, hogy szívesen felülne egy Honda Dax-ra. Mert az egy csodálatos tárgy, mívesen finom, mint egy drága karóra, minden eleme annyira finom, hogy csuklón kéne hordani. A hetvenes ráadásul menni is tud, van hangja is - nem véletlen, hogy Hollandiában és Belgiumban akkora kultusza, amit innen nézve felfogni sem lehet. Meg sem próbálom mindazt visszaadni, ami akkor lehangzott, Zsolt úgy mesél a régi járművekről, mint megvadult sommelier a tanninokról, olyan ízeket, zajokat, rezgéseket, érzéseket szed elő kopasz feje valamelyik gyanús zugából, hogy az áll leesik.
A világegyetem rejtett összefüggését láttam meg a beszélgetésben, hiszen pont a reggeli elfogyasztása utáni, de még a felöltözés előtti bizonytalan idővákuumban mentettem le pár képet, amiken régi motorokon csábítottak körhű nők. És mintha az egyik Dax lett volna. Akkor még nem gondoltam volna, hogy pont az lesz a legérdektelenebb.
Az Innocenti vagy Lambertta Lui 75S sem gyakori motor, nagyjából 1968 és 1969 (más források szerint 1970) között gyártották, és a kibogozhatatlan és rettenetesen dokumentált olasz manufaktúrák összefonódása miatt lényegében lekövethetetlen modelltörténetű jármű. Az ötvenes változatát hívták még Lunának, a 75S-t Vegának, míg a 75SL-t Cometának. A formáért a Bertone felelt, ugyanis az eredeti formatervet eladhatatlannak minősítették. Végül bármekkora reklámkapányt is csapta köré, nem lett nagy siker, mindesetül 37 ezer darab kelt el, aminek háromnegyed részét az ötvenesek tettéték ki.
Volt Triumph a képek között is, képünkön egy 650-es Bonneville, ami egyértelműen a Steve McQueen által legendává érlelt Nagy szökés kult-hullámát lovagolta meg. Talán még szőke maca sem kellett volna a képre, de ártani éppen nem árt. Sokkal érdekesebb viszont a Monark. Hallott már valaki a Monarkról?
Hivatalos nevén Cykelfabriken Monark AB, de hát a KTM-re se hivatkozik senki úgy, hogy KTM Sportmotorcycle AG, szóval maradjunk egyszerűen a monarkozásnál. Az 1908-ban alapított svéd cég bicikliben, mopedben és motorkerékpárokban utazott, fénykorát az 1950-es években élte - például egy elég szép rekord is fűződik a nevükhöz.
1954-ben az enduró-olimpiának számító Six Days-en nyolc motorral álltak rajthoz, és mind nyolc motor pilótája aranyéremmel ért be a célba. De 1959-ben Sten Lundin motokrossz világbajnok lett egy Monarkkal az 500-as géposztályban. Egyébként a most 83 éves Ludin vezette győzelemre a svéd krosszválogatottat a Motocross des Nations nevű krossz csapatvilágbajnokságon, igaz, akkor már a szintén eltűnt Lito motorok nyergében.
A Monark eltűnése 1961-ben indult el, amikor a beolvadt a Nymanbolagen-be, ami egy harmadik, már eltűnt svéd motormárka.
Sajnos az internet térnyerése akkor következett be, amikor ezeket már elsodorták a gazdasági mikroválságok, beolvasztották őket a rossz eredménnyel záruló pénzügyi évek - nem volt ott annak a generációnak a fejébe, aki elkezdte felölteni róla a tartalmat.