Vége a motorozásnak, vége az életemnek?

2015.08.09. 08:40

A Honda Xelvissel nem sok bajom volt, ezért sokat nem is irkáltam róla, csak hasznátlam. Na jó, egyszer elszakadt a kuplungbovden, kellett rá új hátsó féktárcsa, a tükör csuklóját s.k. kalapáltam helyre, villaolajat is kellett cserélni benne és felújítani a hátsó lengéscsillapítókat(azóta is jók), aztán az idei szezont új első fékbetétekkel indítottam. A nagyberuházás a gyári légszűrő volt hozzá, mert az ugye eredeti japán, másban ilyen nincs. De belefért, öt és egynegyed év alatt ez semmi.

HXelvis 04
Nem folyik a telókból az olaj - írtam anno. Mert ami nincs, az nem folyik, derült ki később

Jó motor? Abszolút. Miért adtam el? Egyszerűen azért, mert amire én használtam, azaz munkába járásra, sokkal jobb egy robogó. A nagy országkerülő túrák elmaradtak, de ilyesminek nem feltétlenül egy 250-es géppel kell nekivágni, még akkor sem, ha 36 lóerős. Igen, annyi. Minden egyes literből 145 ló, ez azért egész jó. Arra bőven elég, hogy a lámpától indulva megteremtsem magam körül az űrt.

HXelvis 01
145 lóerő/liter. Csakhogy itt negyed liter van...

De valójában egy csapda is, amiből egyetlen kiút van: az, ha kicsinek érzi a motort valaki és mondjuk minimum hatszázasra váltana – ahogy a xelvis-esek közül sokan. Mert ha már túrázol, pláne cuccal és két személlyel, akkor tényleg kevés a 250 köbcentis V2. Csakhogy az ingázáshoz az ember nem akar nagyobb motort, amúgy meg az utóbbi időben már 4 liter alatt eljárt városban, van némi rakodóhely az ülése alatt, mindig beindul, a váltója egy műszer, mi kell még? Mondjuk egy doboz jó lett volna a hátuljára, amibe be tudom dobni a bukót, és semmi több. Ha nem adom el, vettem is volna rá egyet.

HXelvis 08
Munkába elvisz

Egyszer már el akartam adni, pontosan azért, hogy robogóra váltsak, a vevőjelölt srác itt a cégnél volt vágó: Roberto. Odaadtam neki hétvégére, hadd menjen vele, és tetszett neki. Úgy is volt, hogy megveszi, annyira, hogy Kecskeméten már megalkudtam egy robeszra, amikor felhívtam, hogy akkor tutira megveszi-e. Mondta, hogy nem: olyan szavak hangzottak el, mint ex-feleség, meg vagyonmegosztás. Ugye egyértelmű: nem lett deal, és nem lett robogóm. Később Roberto vett egy CB 500-ast, ami a blokkot leszámítva szinte teljesen ugyanez a motor, igaz, annak valamiért magasabb a kormánya, ezért kényelmesebben ülnek azok is rajta, akik nem olyan majomalkatúak (rövid törzs, hosszú kar), mint én. És persze erősebb.

HXelvis 09
Interurbán

Ez még tavaly előtt történt, épp eladtuk a régi kérót, kölcsönlakásban laktunk, újat kerestünk, a franc foglalkozott a motor eladásával. Eljárogattam vele, és beletörődtem, hogy a robogó-projekt elnapolódott. Aztán az idén is: tavasszal vizsgáztatni kellett, előtte lehetetlen eladni, utána meg már azért, mert nincs kereslet. Hirdetgessem hónapokig, ahogy azt a pár Xelvist láttam mindenféle oldalakon? Mivel nem ismerik, nem is keresik – ki venné meg?

Ekkor jött Dani, aki szintén vágó, szintén az Indexvideóban, és rákérdezett, hogy nem eladó-e. Megnézett pár háromszázezres motort, és elment az életkedve. Aztán hogy Roberto vagy a mi Zách Danink tanácsára kérdezte meg tőlem, már nehéz kideríteni – talán mindkettő. Szóval a vágó Dani is megkapta a Xelvist egy hétvégére, és kijelentette: kell neki. Csak szorul a gázmarkolat. Gyors olajcsere, gázmarkolat-javítás és már vitte is. A Xelvis sosem volt olyan jó, mint amikor odaadtam. Hozzáadtam a csomaghálót, egy Lidl-tárcsazárat, elmondtam, melyik Motul-olajjal a legjobb a kuplung, mert azt már érezni, hogy a lamellák nem újak.

Xelvis
Így pillantotam meg őt a hirdetésben, 2010-ben

Az pedig külön vicces, hogy minden nap látom az egykori motoromat azóta is. A kelleténél kicsit többet is, mivel Dani pár száz kilométert tett meg vele, amikor bekrepált a feszültségszabályzója. De legalább tudja, hogy akkor még tényleg jó volt, amikor eladtam neki, mert beletekert egy nagyobb adagot a motorba – nem is reklamált, a garanciális jelleggel pedig próbáltam volna beszállni az alkatrészbe, de csak legyintett: van ilyen. Mondjuk az ebből a korszakból származó Hondáknak tényleg ez a gyengeségük. Én megúsztam, Dani már nem.

SAM 3660
Naplementében, Perkupa felé, valahol Ózd környékén

Öt éve vettem. Akkor 26 ezer körül mutatott az órája. Amikor elment, valamivel 37 ezer felett járt a számláló – gondolom megfigyelték, kerültem az „x km volt benne” fordulatot, mert ki tudja azt. Nagy túrázós terveim nem voltak, de egyszer-egyszer elvetődtem vele pár helyre, voltam legénybúcsúban Abádszalókon, meg Belsőség-találkozón Perkupán, de a kilométerek többsége Budapesten és a közvetlen környékén pörgött bele.

IMG 6171
Fékkar, janicsár edition

Bukás nem volt, de volt egy randa eldőlésem, amikor egy sajtórendezvény után tárcsazárral akartam elindulni, ekkor vettem meg a sárga emlékeztető zsinórt a zárhoz. Ekkor kicsit elhajlott a fékkar, de hogy, hogy nem, a Pan European fékkarja pont passzolt rá. Szerencsére a Honda a polcairól válogatja össze a cuccokat a motorjaira, ami még egy belpiacos motornál is nagy segítség. Pláne, ha a belpiacos motor részben egy európai modell komolyabb elemeit is hordozza. Szóval nem volt nagy szívás vele, amit én díjazok.

DSC00088-2
Hát nem cukik vagyunk?

Valahogy az egész családot megviselte a Xelvis távozása. A kislányom imádott rajta ücsörögni, pont kétéves korában vettem, szinte amióta az eszét tudja, megvolt. De a feleségem is szomorú volt, pedig ő úgy fél motoron, hogy csak egyszer volt hajlandó felülni hátra, igaz, akkor teljesen magától. Valójában fel sem merült bennem, hogy egyáltalán rá fog ülni, de legyőzte a félelmét. Mondjuk harmincnál már szólt, hogy azért ennyire ne száguldozzunk.

Xelvis utolsó
Az utolsó képem a Xelvis-ről. Hiányzik a tudat, hogy van egy motorom, de igazából nem járnék vele nap mint nap - Daninál jó sorsa lesz, azt látom

Hogy most mi lesz? Megmondtam: egy robogó. Már megvan, ronda, de finom, Papp asszonyság szerint sokkal kevésbé férfias, de az már egy másik történet lesz. Bár az elején még voltak kétségeim, a Xelvis minden egyes forintot megszolgált, amit ráköltöttem. Jó volt, hogy volt, de most jó, hogy jön valami  más.