A kézműves szopóálarcok nyomában

2015.11.27. 12:29
6 hozzászólás

Először a cro-magnoni emberszabású bábura húzott bőr pilótasapkát láttam meg, és kapásból jó kedvem lett. Ilyenkor megpróbálom elképzelni a célközönséget, aki valamilyen rejtélyes okból kiad ötvenezer forintot egy ilyen báránybőr pilótakucsmára - sokadik nekifutásra is elakadtam a veterános Lakatos Márknál, pedig Pista össze-vissza esküdözött, hogy Budapesten két nap alatt ezret adna el belőle.

Először persze motoros használatban gondolkodtam, amihez hülyeség lenne - tök durva, de arra már kitaláltak egy elég jó megoldást, úgy hívják, hogy zárt bukósisak, hihetetlen - de aztán kiderült, hogy igazából autósoknak szánják, hiszen Ascaritól Fangioig ilyenben taposták a gázt.

A figyelmes olvasó gondolom már kitalálta, hogy egy végtelenül unalmas normcore arc vagyok, az a fajta, aki nem tudna hordani egy tisztességes, maszkkal kombinált motoros szemüveget. Pedig igen csábítóan lett kihelyezve a bábura, azt hittem, ez a fajta igényesség csak a hazai kőművesekre és vízvezeték-szerelőkre jellemző.

A Baruffaldi egyébként 1932 óta gyárt szemüvegeket, és ugyan első sorban motoros kiegészítőkben utaznak, a síelők és a hegymászók egyaránt a célközönségük, igaz, közülük is inkább a divatérzékenyebbek indulnak két hónapos Karakorum expedícióra mondjuk egy Annapurna Ramsete-ben, az orrvédős 101 Sar hordásához pedig elég durván hipsternek kell lenni.

Találni rendes sisakot is a Baruffaldinál, úgy értem olyat, ami megfelel az elvárt minimumnak. Ezek jellemzően vintage jellegű nyitott darabok, a kidolgozásuk viszont elég extra, 73 ezerről indulnak a szimpla változatok, százért mennek a szépen bőrözöttek, ezért a látványos koponyás darabért pedig 132 rugót kéne virítani.

Ha mondjuk COOL listás arc lennék, akkor viszont kizárólag Swarowsky-val gazdagon ellátott bukóban hódítanám meg a belvárosi fodrászatokat.