Felgyújtottam a Csótányt

2016.01.09. 06:27

A Csótány becenevű Suzuki DR350SE enduróm már jó pár éve megvan, és mióta rendbe lett téve, igen megbízhatóan szolgál. A rendbetétel alatt azt értem, hogy meg lett szüntetve néhány fő nyűg, és teljesen nyugodtan tudom minden nap használni, bármilyen távolságra el mernék indulni vele, mert tudom, hogy nem fog cserben hagyni. Tökéletes műszaki állapotúnak viszont nem merném nevezni. Jónak is csak bizonyos értelemben, mert hát egy egész életében gyilkolt, közel húszéves enduró esetében ilyesmiről nem beszélhetünk, és én is fillérekből fenntartható játszós motornak vettem, ennek megfelelően többnyire vagy a városi forgalomban nyüstölöm, vagy húzom neki, mint a barom. Szóval közel sem hibátlan, de nekem rohangálós motornak tökéletesen megfelel.

A vezérműlánc cseréje óta mondjuk kicsit csöpög belőle az olaj, a kuplunggal is kéne lassan valamit kezdeni, a futómű is elég döglött, de soha nem volt olyan gondolatom, hogy fel kéne gyújtani. Aztán végül mégiscsak megtettem.

Mentségemre legyen mondva, hogy nem direkt, egyszerűen csak hülye voltam. Nem azért, mert motorral vágtam neki a halottak napi országjáró turnémnak, hanem mert a jól bevált hengerzsák helyett az oldaltáskákat gondoltam ideális megoldásnak.

Ugyanis a Csótányon a kipufogó felőli rugalmas műanyag elemen belül nincs hőpajzs, egyszerűen csak egy bütyök tartja távol a dobtól - a feszesen felkötött táskák viszont keményen rányomták. Szerencsére harminc kilométer múlva megálltam tankolni, és kiszúrtam a bajt - akkor még csak egy húszforintosnyi kenődés volt a dobon, úgyhogy újságpapírból rögtönöztem egy távtartót, ami ki is tartott a bő 250 kilométeres távon. Mentem főúton, néhol levágtattam földutakra, élveztem a túrát, de nyugtalanított a jelenség.

Ki is találtam, hogy a hazaút előtt egy rendes hővédőt kell barkácsolnom. Kevés rendelkezésre álló eszközből kellett rögtönöznöm, végül a rétegben egymásra hajtott papír és alufólia mellett döntöttem, és kiváló kézműves hőtükröt készítettem. Egyedül a rögzítés nem volt megfelelő: valahol elhagytam, és mivel egy seggel jöttem hazáig, volt ideje mindennek összeégnie.

Egyszer ugye az idomból egy féltenyérnyi rész átkerült a dobra, majd a folyamat a táska irányában folytatódott, és így jöttek sorban az ott lévő cuccok: a fél szezont használt kesztyű, néhány pólóm és az intercomnak a töltője.

A táska foltozása ráér, tudom is kihez kell majd vinnem - nem ez az első oldaltáska, amit tönkretettem, volt olyan, ami normális rögzítési lehetőség híján egy Hornet kerekébe ért bele, az is menthető volt, ezzel sem lesz gond. A kesztyűt azóta is ebben az állapotában használom, nem szép, de egyedül a kisujjam hegye lóg ki, azzal pedig együtt tudok élni. Az intercom töltője viszont aggasztott, mert hiába van belőle kettő, a gondos kínaiak ügyeltek arra, hogy speciális csatlakozója legyen, ne szabvány USB.

Mivel két szabadon tartott törpenyúl él velünk, van már gyakorlatom az ilyenfajta műtétekben - a szétégett részt kivágtam, a szálakat blankoltam, összesodortam, egy pötty a forrasztópákával, kis szigetelőszalag, és készen is van.

Már csak a Csótánnyal kéne valamit kezdenem. Ennél a motornál mondjuk, nehéz megjelenésről beszélni, de a leolvadt műanyag azért már túlzás. A pótlás nem lesz gond, de vajon hogyan szedem le a kipufogóról az odakozmált anyagot?