Ez egy nagyon szomorú Honda

A lisszaboni Katonai Múzeum melletti rendőrségi épület előtt állt ez a nagyon szomorú Honda CB350 Four. A szerkesztőségben két embernek is volt ilyen motorja, ráadásul egymás után ugyanaz, a régi olvasók még emlékezhetnek Bandi írására, amiben elmeséli, hogyan bukkant fel nála egy furcsa kopaszodó alak, és vette meg a Hondáját - úgy, hogy a Veterán magazinban még meg sem jelent a hirdetés.

Annak a Hondának nagy valószínűséggel ma is van gazdája, de nem lehet egy típus minden példánya annyira szerencsés. A lisszaboni kék reménytelenül leharcolt állapotban állt az esőben, a kipufogóját már rég leszedte valaki, négy begyűrt rongy lógott ki a blokkból, mintha számítana valamit. A féktárcsa a tengerparti sós levegőn tömény rozsdává változott, a láncot sem mentette volna meg egy kis fújkálás - de ezeket leszámítva őrizte a régies szépségét és klasszikus arányait.

Külön jót tett neki, hogy színben passzoló virágosládák elé láncolták le - valószínűleg nem is annyira régen mint az állapotból gondolnánk, hiszen a Street View képén még nem áll ott.

A jó kompozícióba parkolást egyébként nem csak Lisszabonban érzik a népek, hanem az onnan fél óra motorozásnyira eső Sesimbrában is, ezt a Vespát nyilván egy festőművész parkolta, izé, komponálta a tér szélére. Még egy olasz járművet sem szokás leállítani ilyen tökéletesen.

Sajnos klasszikus portugál kismotorokat nem sikerült szpottolnom, de elég sok UMM-ot láttam, ami helyi gyártású terepjáró - valószínűleg műszakilag hulladék, de lényegesen ütősebben néz ki a Lada Nivánál.