Amikor még a férfiak a péniszükkel faragták a gránitot

Harley és a Davidson fiúk

2016.09.20. 11:47 Módosítva: 2016.09.20. 11:47
8 hozzászólás

A televíziózás csúcsát egy ideje már a mozifilmek igényességével készülő sorozatok jelentik, amiknek fontos tulajdonsága, hogy nem nézik hülyének a nézőt. Nem szappanopera ütemben haladnak a végtelen unalom irányába, hanem rendkívül feszes íven rajzolják végig a történetet egy elkerülhetetlen végkifejlet felé - egy ponton túl nem hoznak be több szereplőt, nem alakul ki egy újabb románc, nem nyújtanak el egy résznyi cselekményt a végtelenségig, hogy ki lehessen nyomni még egy évadot, hanem nagyon feszesen menetelnek előre, a sok részből fakadó hosszú játékidőben rendesen ki lehet bontani a történetet, mélységet adni a szereplőknek, felépíteni egy remekművet - pontosan annyival tudnak ezek többet egy mozifilmnél, mint egy regény egy novellához képest. Más dimenzió.

A Harley és a Davidson fiúk (eredeti címén Harley and the Davidsons) egy három részes minisorozat, ami - nahát! -  Harley-Davidson korai éveit idézi fel, hogyan lett egy fészerből Amerika legnagyobb motorgyára, mi volt az, amitől a másik ötven fölé tudtak emelkedni.

Az első rész alapján sikerült megcsinálni A Motoros Mozit: rendkívül igényesen készített film, jó karakterekkel, mélységgel, és átjön, hogy miről szól ez az egész szarakodás azzal a két kerékkel és a közötte lévő blokkal, amit motorozásnak hívnak - ráadásul abban a környezetben mutatják be, amikor a férfiak a péniszükkel faragták a gránitot, a deszkapályás motorversenyek világában. Egy új Leggyorsabb Indián, ha nem számítjuk a dokumentumfilm Hitting the Apex-et.

Az első amerikai motorversenyek falunapi endurófutamra hasonlítottak, amiknél a célba érés és a győzelem ugyanaz volt. Eleinte 2-3 lóerős, oldaltszelepelt motorokkal hajszolták a negyven kilométeres óránkénti sebességet - aztán mindenki meglátta a dologban a reklámértéket, és minden egy csapásra megváltozott: hogy jobban lehessen követni a versenyt, 60 fokban döntött, deszkázott oválpályára terelték a mezőnyt, a lóerők pedig hamar elszabadultak: hiphop 160 felett hasítottak a biciklivázas, fék nélküli rettenetek.

Egy kempingbiciklinél alig komolyabb futóművel mentek életre-halálra, szó szerint, a board track versenyzők nem motiválták a pasztörizált tej feltalálóit. És nem csak a motorosok hullottak, sokszor a közönséget is veszélybe sodorták, ahogyan kigyulladt motorral elkottáztak valamit. Úgy általában elég sokat elárul a deszkapályás versenyek biztonságáról, hogy a forgatások végére a teljes kaszkadőrstáb lesérült.

A motorversenyzés ma is életveszélyes üzem, akkoriban pedig nagyjából borítékolva volt a zárt koporsós temetés. És ez a romantikus, lobbanásszerű elmúlás bevonzotta azokat a figurákat, akik hajlandóak voltak egy lapra feltenni mindent - a filmben szereplő Harley-alapítók is ilyenek, csak más-más motiválja őket - hírnév, szakma, függetlenség. Nem fogok semmit elspoilerezni, az első rész alapján van húzása a sorozatnak, plusz láthatjuk a Trónok harca két szereplőjét is más környezetben - mind a Daario Naharist alakító Michiel Huisman, mind a fiatal Ned Stark szerepében vicsorgó Robert Aramayo sokkal többet nyújt, mint amit a minden idők legsikeresebb sorozatában fel tudtak mutatni.

A Harley és a Davidson fiúk a Discovery legnagyobb projektje, mivel a 113 évvel ezelőtti Amerikából mára semmi nem maradt, mindent le kellett gyártani hozzá. Emiatt lényegében mindegy is volt, hogy hol forgatják, egyetlen szempont alapján döntöttek: oda mentek, ahol fel lehet venni a deszkapályás jeleneteket. Végül a Millenáris Velodrom helyett egy hasonló, bukaresti intézmény mellett döntöttek.

De nem csak a deszkapálya felépítése és a jelmezek elkészítése volt a kihívás, hanem a sorozatban szereplő motorok legyártása - ezeket is a filmes stáb készítette el, részben képek, részben az eredeti tervek alapján.

Eldobni nehezebb, mint rajta rajta maradni

A sorozat premier előtti vetítésére meghívták Piroch Gábort, a kaszkadőrszakma nagy öregjét, aki a csapatával bemutatózott egyet, ennek kapcsán beszélgettünk vele.

TB: A motoros kaszkadőrködés az külön szakterület?

Piroch Gábor: Az. Nagyon jól motorkerékpároztam utcán, Dongóval kezdtem, aztán volt Danuviám, Czetka motorkerékpárom, MZ-nk, volt Junakunk oldalkocsival, amerikában rengeteget mentem Harley-Davidsonnal is. Megtanultam motokrosszozni is, egészen komolyan készültem arra, hogy ha esetleg lesz filmben feladatom, végre tudjam hajtani. Aztán volt, beugrottam egy reklámfilmben a lánchíd mellett a Dunába egy krosszmotorral.

TB: Aztán a motor ment a levesbe?

P.G.: Nem, búvárok kiszedték.

TB: Aztán a gyertya ki, berúgóval kipumpáltátok, és kész?

P.G.: Persze, aztán szépen rendbe hozták. De volt, hogy elgázoltam más kaszkadőröket motorral, borultam oldalkocsissal a T.I.R. című filmben. Tehát bár minden kategóriában dolgoztam, tudatosan készültem, hogy motorkerékpárral is végre tudjak hajtani kaszkadőr mutatványt. Most meg már ugye szakértő vagyok és akció-rendező.

TB: A motoros jelenetben mi a nehezebb: egy technikás trükk, vagy amikor el kell dobni a gépet?

P.G.: Amikor el kell dobni. Minden motorkerékpáros arra koncentrál, hogy kivédje az esést vagy a balesetet. Nekünk viszont pontosan az ellenkezőjét kell csinálnunk, hogy ott és úgy essél el, ahogy a rendező kéri.

TB: Egy átlagos - már ha létezik ilyen a te szakmádban - amerikai szintű produkciónál mennyi lehetőség van egy szép esést bemutatni. Elsőre ki kell adni, vagy van egy limit, hogy háromszor összecsukhatod, de annyiból legyen meg?

P.G.: Attól függ, mekkora a mutatvány veszélyességi foka. A nagy veszélyességűt általában egyszer szokták felvenni, pontosan a sérülési kockázat miatt. Mondjuk le kell fektetni egy motorkerékpárt, akkor az összetörik. 30-40-es sebességig meg lehet csinálni kétszer, háromszor talán. Ha el kell repülni, dobozkra, szivacsra, az többször végrehajtható. Óvni kell a motorkerékpárt, mert összetörik - de általában gondoskodnak tartalék motorkerékpárról. Az életveszélyes akciókat általában egyszer szokták.

TB: A motorok preparálását ki végzi?

P.G.: Attól függ, mi a feladat, van rendes motorszerelő, aki a csapatban dolgozik, aki csak ezzel foglalkozik, ők maguk szerelik a motorokat, de általában van technikai stábjuk.

TB: Mi az a legkisebb feladat, amire már kaszkadőrt hívnak?

P.G.: Attól függ, mekkora a kockázat, van egy fok, ami fölött kell. Nehéz meghatározni, de a veszélyességi fokot a munkavédelem meg tudja mondani, hogy alacsony, közepes, magas vagy rendkívül életveszélyes a produkció. Általában olyan jellegű dolgokra, ahol fennáll a sérülésveszély, oda hívnak kaszkadőrt vagy kaszkadőr-szakértőt.

TB: Konkrétan?

P.G.: Ha a színész lehúz egy pofont egy szereplőnek, aki átesik egy díványon. Azt meg tudnák csinálni kaszkadőr-szakértő nélkül is, de benne van a pakliban, hogy beüti a fejét, nem tud rendesen esni, vagy a színész véletlenül úgy üt, hogy felreped a dobhártyája... szóval oda már kell a szakértő. Aki betanítja a színészt, hogyan kell ütni, esni, kell védőfelszerelés. Ha nehezebb a feladat, akkor már kell dublőr. Ugyanez motorkerékpárral, egy majdnem ütközést meg tudna csinálni egy színész is, de nem lehet kockáztatni.

TB: Tudsz olyan filmet mondani, amiben szakmai szemmel úgy igazán ott van az üldözéses jelenet?

P.G.: Csináltuk az I Spy-t, annak én voltam a kaszkadőrszakértője, rengeteg autós üldözés volt benne, hihetetlen akciókat csináltunk. Arra nagyon büszke vagyok. De a Terminátor 3-ban a darus résznél is ott voltam.

TB: A Mission Impossible 5 motoros üldözése megvan, amikor a szerpentinen veretik az S 1000 RR-ekkel?

P.G.: Az nagyon jól meg van csinálva, de rengeteg snittből van, sok kompjúter animációval.

TB: Ellenzője vagy a CGI-nek?

P.G.: Nem, ott továbbra is szükség van ránk, a zöld vászon előtt is mi vagyunk szerencsére.

TB: Civilben amúgy motorozol?

P.G.: Már nem, a feleségem nem engedi, túl veszélyes.

A sorozat a Discovery Chanelen fut, az első rész premierje szeptember 18-án volt, a második rész 25-én jön, a harmadikat október 2-án lesz műsoron. Az ismétlések szeptember 20-án, 27.én, október 4-én lesznek.