Gondolta a fene, hogy ekkora motorversenyző volt

Az Abarthot ma leginkább a Fiat gyári tuningcégeként ismerjük. Ha viszont visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, be kell látnunk: nem lehet ennyivel elintézni őket. Több mint tízezer versenygyőzelemmel, világrekordokkal és bajnoki címekkel büszkélkedhetnek számos kategóriában. A mítosz első számú letéteményese Carlo Abarth – a névadó azonban nemcsak, hogy nem olasz születésű, még csak nem is autókkal kezdte a pályáját.

A legendás autóépítő- és tervező Karl Alberto Abarth néven Bécsben született 1908-ban – tehát még az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Iskolásként főként azokat a tantárgyakat szerette, ahol szabadjára engedhette a fantáziáját. Tizenhat éves volt, amikor falnak ment barátja motorjával, amit aztán megjavított. Egy év múlva már Olaszországban dolgozott, a Carozzeria Castagnánál tervezett vázakat. Sőt, az első saját motorkerékpárját is elkészítette. Amikor 1927-ben visszatért Ausztriába, már a versenyzés is komolyan foglalkoztatta. A Motor Thunnál kapott állást, de már nemcsak szerelt, hanem tesztelte is a gépeket. A nagy lehetőség akkor jött el, amikor egy gyári pilóta kiesésével felkérték: álljon rajthoz az Osztrák Nagydíjon. A fiatal Abarth két edzésen is a legjobb időt futotta, a versenyre viszont a tartalékmotort kapta meg. Műszaki hibák hátráltatták, ő pedig szabotázst kiáltva elhagyta a Thunt.

Ekkor már rendesen leszaladhatott a roló a fiatal Karlnál, menthetetlenül a fejébe vette, hogy márpedig ő komoly versenyző lesz. Vett egy használt brit motorkerékpárt, egy James Cycle-t, amit elkezdett reszelgetni. A motortuning mellett a súlycsökkentéssel is kísérletezgetett. Első győzelmét Salzburgban csípte el 1928 nyarán. Egy évvel később aztán elkészült az első olyan versenymotorral, amely már az Abarth nevet viselte magán. Nemzetközi szinten ismert versenyző lett belőle, öt Európa-bajnoki címet nyert.

A harmincas évek elején egy komoly baleset törte ketté versenyzői pályafutását. Linzben bukott, csúnyán összecsukta magát, a jobb térde ment szét. Depresszióval küzdött, de nem adta fel, ekkor kezdett az oldalkocsis motorkerékpárok felé kacsingatni. A szellemiség megmaradt: ő akart a leggyorsabb lenni. 1934-ben nem mindennapi vállalással igyekezett felhívni magára a figyelmet: Martin Schneeweisszal egy oldalkocsis Sunbeamre ültek, és megpróbálták lenyomni az Orient expresszt. Bécs és a belgiumi Oostende között mindössze pár perccel maradtak le, de nem akartak belenyugodni a vereségbe. Fordított irányban is nekiveselkedtek, és nem hibáztak: húsz perccel előzték meg a vonatot.

Karl még abban az évben ismét Olaszországba költözött, és a motorozással sem hagyott fel. Oldalkocsis versenyeken indult, de egy újabb súlyos balesetben kis híján otthagyta a fogát az egykori Jugoszlávia területén. Ezután mindennemű versenyzéssel szakított. Ljubljanában, bizonyos Ignaz Vok műhelyében vállalt munkát, ahol kerozinüzeműre alakítottak át autókat. Olaszországba a második világháború után tért vissza. Az állampolgárságot is megkapta, nevét pedig Carlóra változtatta. A negyvenes évek aztán már egyértelműen az autóépítésről szólt – ez már egy másik legenda, az a mítosz, ami az Abarth név hallatán elsőre eszünkbe jut. Keze munkájának legzamatosabb gyümölcseit Csikós szedte össze ebben a tesztben.