Tökéletes időzítés

Mikor még február legelején nagy lendülettel berobogtam a Négy Kelemenhez, hogy akkor kérek gyorsan egy bélelt kézvédőt a kormányra, mert pár napja már nagyon hideg volt. Elégedetten, de a ropogósra fagyott ujjaimmal kissé nehézkesen fizettem ki azt a valami 6-8 ezer forintot, amibe a vízhatlan anyagból készült, műszőrrel bélelt kézvédők kerültek. A srácok még gyorsan elmondták, hogy bár az anyag maga vízhatlan, de a varrásoknál érdemes impregnálni, mondjuk rádörzsölt gyertyaviasszal. Nem nagy meló, fogsz egy darab gyertyát vagy mécsest, és a varrásoknál jól bedörzsölöd a viasszal, majd hajszárítóval megmelegíted, hogy befolyjon a víztaszító viasz a résekbe, és egy jó időre le is van tudva a beázásveszély problémája.

Még ott azonnal feltépőzáraztam a kormányra mindkettőt, mert átkozott hideg volt, az odaúton a kesztyűben teljesen elgémberedtek az ujjaim – pedig a pleximen van olyan rész is, ami a szelet eldobja a markolattól. És bizony mikor bent a boltban csak egy pillanatra a kézvédőbe tettem a mancsomat, azonnal éreztem, hogy a műszőr mennyire jó hőszigetelő. Egész stabilan sikerült rögzíteni, de éreztem, hogy a zsákba betalálás nem mindig lesz majd könnyű – kiveszed a kezed, megigazítod a plexit, megvakarod az orrot, nyúlnál a kormányhoz, ahogy szoktál, de hopp, nem a markolatot, hanem egy fekete kézzsákot tekersz a gáz helyett. Meg kell szokni.

Pár nappal korábban meg jött egy mail a fűthető sisakplexis bukót forgalmazó német cégtől: finoman, udvariasan jelezték, én vagyok a hülye, mert ha néha be-be párásodik a fűtött plekó alatt a szemüvegem lassú forgalomban, arról bizony én tehetek. Mert leszek szíves nem nyitogatni a plexit, hanem ha egyszer lehajtottam, és lefűtötte a párát a fűtőszál, hagyjam úgy az egészet, ahogy van. Ugyanis, ha ilyenkor felnyitom a rostélyt, megint visszahűl az arcom előtti terület, lehűl a szemüvegem is, lehet kezdeni az egészet elölről. Ráadásul, ha zárt rendszerként működhet a fűtés az arcom előtt, és a levegőt is felmelegíti, nincs az az Isten, hogy megint bepárásodjon.

Aznap már így is cselekedtem, hagytam, hogy bemelegedjen az arcom előtti terület, nem buzeráltam a plexit, mi több a lehelet-terelőt is az orromra feszítettem. És naná, nem párásodott többet a szemüvegem. Ki van ez találva, rendesen. Illetve francokat, fizika az egész, ésszel kell csinálni a dolgokat, ilyen egyszerű.

Azon frissiben körbefotóztam a robogót, innen a kézzsákot, onnan a Tucanót (aminél jobb dolgot még nem találtak ki robogóra), a nagy plexit, ami ha túl közel ülök hozzá, rá-rá csap a sisakomra, a most már rendesen temperáló sisakot – majd ez egész sztorit jól elfelejtettem megírni. Közben azért annyi tapasztalattal bővült a kézzsákról gyűjtött infó-halmaz, hogy ha a gázmarkolaton átfogok, hogy nagyot tudjak húzni rajta, leáll a motor. Igen, ez elég rosszul hangzik, különösen emelkedőn/felüljárón felfelé, nyakadban a csuklósbusszal nem vicces, amikor hirtelen bekussol a blokk és ahelyett, hogy tempót gyűjtve menekülnél a fújtató kék dög elől, te elkezdesz sebességet veszteni, és közben nagyon, de nagyon hülye arcokat vágni.

Aztán hirtelen leesik, hogy hé, nem a kill-switchet sikerült átbillentened? Odanyúlsz, és hoppá, ez a kis huncut kapcsoló tényleg off állásban volt. A nagy csuklómozgással pont rossz helyen redőztettem be a kézvédőt, a redő meg a határozott mozdulat együttesen nyomta meg rossz irányba a gombot.

Kicsit összezavarhatja egyes olasz típusok gazdáit, hogy a taljánok, a franc tudja miért, úgy állították össze a kapcsolási sémájukat, hogy hiába ölöd le a motort az on-off kapcsolóval, az önindító off-állásban is lelkesen teker. A kézvédőtől meg ugye nem látni, milyen helyzetben van épp a kapcsoló, ezért vörös izzásig tekertetsz az önindítóval, lemerül az akksi, te nekiállsz rugdosni, és mikor már az egész rohadt miskulanciát az árokba löknéd, jut eszedbe, hogy á-á-á, a kapcsoló. De szerencsére most nem jutottam el idáig, nagyon gyorsan beugrott, hogy a kapcsolóval lehet a gond, visszabillentettem, és már húztam is a csuklós útjából.

Magamban már temettem a jó kis télicucc-megírós posztot, hiszen a virágzó cseresznyefák tövében senkit nem érdekel a hidegre felkészített robogó. És erre tessék, kiderül, hogy a virágzó cseresznyefa tövében is tud hóvihar kerekedni, az orgona ágai majd leszakadnak a hó súlya alatt, tökéletesen időszerű gyorsan leírni, mivel teheti az ember komfortosabbá a motorját-robogóját az, aki ilyenkor is használná. Persze, akár át is ülhetne másik autóba, de idén még nem küldtek SMS-t...

Óh, és még valami: azt hiszem, ahogy a plexit és a Tucanót, a kézvédőt se szerelem le többet. Véd a széltől, az esőtől, a portól, nagyon is jó helyen van ott, ahol van. Oké, nagy melegben össze szoktam hajtani a Tucanót, de még a legdurvább nyárban sem szerelem le, mert esőben marha jól jön. A kézvédőnél mondjuk el tudom képzelni, hogy melegben már zavar – na akkor két perc alatt le fogom tépőzárazni, és bedobom az ülés alá. És ha esik, feltépőzárazom megint. Jó találmány ez is.