Mi marad egy motorból, ha megkerüli a Földet?

2018.09.13. 06:43
25 hozzászólás

Régi ismerős ez a motor, tavaly írtam meg használt tesztnek éppen ezt a Z750-et, azóta pedig körbejárta a világot. Attila, a tulajdonos, minimális előkészületek után az egyik reggel elindult keletre, majd két és fél hónap múlva hazaért nyugatról - maga az út igazából csak két hónap volt, mert közben két hetet itthon töltött, míg a motort utána hozták New Yorkból Portugáliába.

Az útvonal

"Ukrajna, Oroszország, aztán végig a kazah és a mongol határ mellett - mert ott már csak egy út megy - le Vlagyivosztokig. Ott beszoptam, mert nem volt repülős szállítás a VB miatt, így a motor először lement hajóval Koreába, onnan repülővel San Fransiscoba. Ezalatt elmentem Laoszba, ott vannak ismerőseim, és béreltem egy Honda XR400-at, csapattam vele a hegyekben vagy 1000 kilométert. Onnan Hawaii-t útbajtve mentem a San Fransiscóba a motor után.

A motor már ott volt, de a papírozással adódtak gondok, nem motorozhattam vele, és 99%-ra mondták, hogy nem is fogom használni, nem engedik forgalomba. Úgyhogy béreltem egy Harley-t nyolc napra, hogy azzal átmegyek New Yorkba, a Kawasaki meg addig mehet Portugáliába. Három nap után szóltak, hogy megoldódtak a papírozási gondok, mehet vele lábon. Úgyhogy egy seggel visszacsapattam San Fransiscóba Phoenix-ből.

Miután felvettem a motort, kerestem egy szervizt, akik megejtettek egy olajcserét, tettek fel hátra egy új gumit és megcsinálták a rendszámtartómat, aztán felmentem északra, majd New Yorkba. Onnan ment a motor Portugáliába, ekkor volt a két hét kényszerpihenő itthon, aztán már csak haza kellett jönnöm - előtte azért átmentem Marokkóba, majd vissza Spanyolország - Franciaország - Olaszország, Szlovénia, Horvátország."

A felkészítés minimális volt, került rá egy sportdob (nagyon fontos), egy szivargyújtós töltő, két ködlámpa meg egy telefontartó. Egyébként egy sporttáskányi cuccal indult, amit egy gumipókkal fogott a hátsó ülésre, és kész. Sajnos a gumipókot a rendszámot és az indexeket is tartó elemen húzta át, ami a rázkódástól letört, illetve szintén Oroszország remek útjain vérzett el a kipufogót rögzítő bilincs is, amit először egy dróttal majd egy bilinccsel is javított.

Egyébként nem volt semmi gond, a karcok és csúszásnyomok már az út előtt is megvoltak, a lakk viszont elkezdett több helyen is rondán lejönni, illetve a táska összekarcolta a faridomot. A hátsó gumi még Oroszországban elfogyott, ezt és a letört rendszámtartót San Franciscóban cserélték.

A képeken az az állapot látható, ahogy hazajött a 20 ezer kilométeres útról, direkt le sem mosta, hogy lássam, mi maradt belőle. A fényszóró kiégett, hogy mikor, azt nem tudni, Attila Nevadában vette észre, onnantól a ködfényszórókkal jött.

A motor alapvetően egyben van, finoman jár, viszont érzésre nem volt meg a 110 ló, valószínűleg megérett a légszűrő a cserére, illetve a váltóval sikerült véletlenül ürest találnom a négyes és az ötös között - lehet, hogy egy olajcsere is segít, nem feltétlenül a mechanika kopása volt az ok.

A kuplungbovden is ki lehet szálkásodva, mert elég nehezen jár, de nem tűnik egy szétfáradt dögnek. A lánc cserés, Attila azt mondta, hogy az út második felén már keveset foglalkozott vele, és ez látszik is rajta. Olajat semmit nem fogyasztott, mindig szinten volt.

"Az üléspozíció jó, de a lábnak hegyes. Az első 4-5 nap az nagyon fájt, a seggemnek főleg. Szar volt leülni még egy padra is. Aztán a hatodik nap azt vettem észre, hogy semmit nem érzek, semmim nem fáj, hozzászoktam." - mondta Attila a Z750 utazómotoros kvalitásairól.

Az indulás előtt 40 ezret mutatott az óra, de valószínűleg több volt a motorban - Attilát ez nem különösebben érdekelte, ő azért vette meg, mert mechanikailag egyben volt, megkapta élete során a szükséges karbantartásokat. Most 60 ezernél áll, és még messze van a nyugdíjazástól. Ennyi kilométer meg sem kottyant neki.

Nem vagyok a nagyon szájbarágós tanulságok rajongója, de Attila Z750-e jól mutatja, hogy nincs vége a világnak 30 ezer kilométeres futás után.