Döbbenten állok a jelenség előtt

Fat Bob lakossági tuning

2018.11.07. 07:16
22 hozzászólás

Rendes ember azért megy az instagramra, hogy tinilányok csöcsszelfijeit nézegesse. A perverzebbje rákeres, hogy #harleydavidson, #fatbob2018, és azt kívánja, bárcsak mégse találták volna még fel az internetet.

Rendeltem már Harleytörténelem-könyvet, megnéztem egy csomó videót, két kedvencem a vlogger hasra esik a semmin egy új Fat Bob tesztmotorral, és a Motorozni nagyon tudó csóka olajcsőeldurranásig hajt egy Fat Bobot, talán a Mulholland Drive-on. Ezt nagyon tudja a Harley, hogy így belebuzul az ember. 15 évig voltam Yamahás, tulajdonképpen most is az vagyok, mert a Vino robogóval járok, és egyszer a Virago 750 café racerem is kész lesz. De Yamaha-könyvet soha nem rendeltem, videókat se nézegettem. Az embernek eszébe jut, hogy ha a saját motorjáról szóló képeket ennyien lájkolják az Instán, rákeres a fatbob2018 hashtag-re. És rákeres. De erre aztán nem számít, hogy gyakorlatilag szembe jön a vizuális armageddon.

A Harley tudománya, hogy nagyon sokféle motort gyárt. Hagyományosan nagyon sokfélét. Willie G. Davidson még a 70-es években kezdte a legózást, amikor üzletileg eléggé lent volt a cég, és bár már készültek hosszú távú stratégiák, de az aktuális túléléshez nagyon kellett, hogy meglévő darabokból új, dögös motorok keletkezzenek. Mint a 71-es FX Super Glide, ami a korabeli nagy blokkos Harley volt a korabeli Sportster elejével. Bemész a szalonba, és ott állnak sorban: kevés olyan niche-igény van, amit ne tudnál kapásból kielégíteni. Hosszúkás chopper, nagy fejidomos, denevérszárny-fejidomos oldaldobozokkal, top case nélkül és vele, vagy a mindegyik fagyiból egy gombócot, édes tölcsérbe, tejszínnel, ostyapálcikával, napernyővel (Electra Glide Ultra Limited CVO). Mindenféle kerék, gumi, ülésmagasság, idomozottság, dobozoltság, csicsával, krómmal, vagy anélkül.

Ha egyik se jó, elmész egy motorépítőhöz, aki egy amerikai import törött softtailből csinál neked gyakorlatilag egy big blockos bármit. Ami a végén annyiba fog kerülni, mint egy új Harley, viszont az utolsó csavarig olyan, amilyet megálmodtál, illetve megálmodtatták veled. Hiszen egy rutinos motorépítőnek vannak ötletei, meg tapasztalata, mi mivel néz majd ki jól, és mi lesz gáz. Plusz van tere egyéni ízlésnek. Én például nem szeretem az előrefelé csúcsosodó króm légszűrőházakat. Nem tartom rondának, mert van egy ilyen stílus, tehát nem vitatkoznék vele, csak nekem nem kéne.

Ha veszel egy motort, ritkán hagyod pontosan úgy, hiszen a motorról hiányzik egy csomó lehetőség, ami a legfapadosabb autóban is alap. Nem állítható az ülés, a kormány, meg gyakorlatilag semmi. Annak idején a Vmax variálgatásába fáradtam bele, mert kevés idegesítőbb dolog van, mint amikor az ember mehetne motorozni, de a gép ott áll szétszedve, mert nem jött meg hozzá valami. Az XJR-t direkt azért vettem, hogy ahhoz már ne kelljen nyúlni. És tényleg csak egy sportdob ment rá 10 év alatt, meg egy kis szélvédő – a nagy serpenyő lámpa jól néz ki, meg jól világít, de túratempónál pont a legszarabb helyre nyomja a légáramot. De ennyi volt a nagy büdös átépítés.

XJR-ügyben az is nagy tanulság volt, hogy át lehet építeni dögösen, de még ha egy Európa-bajnok motorépítő csinálja is, könnyen lehet, hogy tök fogalmatlan a kipufogótervezéshez, és a café racer-változatnak a gyárihoz képest jártányi ereje sem lesz. Új motort elkúrni meg azt hittem, csak egészen különleges alkalmakkor szoktak. Mint amikor a Yamaha azzal promózta az új modellek variálhatóságát, hogy országonként építtetett egyet egy menő customerrel. És biztos voltam benne, hogy ha valaki nagyot akar alkotni, egy régebbi motort vesz kezelésbe, hiszen azért nem annyira kár. Hát tévedtem. 

Az új Fat Bob, amit a nyáron vettem, egyike a Harley tucatnyi rétegmodelljének. Azoknak szól, akik azért szerpentinezni is szeretnek, dizájnilag meg a bobber stílus jön be nekik: nulla díszítés, egyenes, alacsony, kényelmes kormány, rövid sárhányók, bumszli gumik. Ezért Bob. A vicc kedvéért Harley-kódneve FXFB, amiből az FB értelemszerűen a Fat Bob. Az első F a nagy blokk a Harleynál, az X pedig, hogy sportos - na ezért kezdtem azzal, hogy a vicc kedvéért. Bár tény, hogy vannak ennél kevésbé sportos Harley-k, mondjuk a Fat Boy, meg a többi chopper és persze a Touring vonal. Na mindegy, a Fat Bob olyan, hogy ha ez tetszik, megveszed, és kész, nincs vele dolgod. A Harley hang nélkül nyilván nem sokat ér, ezért is rendeltem rá egy Rinehart dobot, illetve kettőt, hiszen itt 2-1-2 a rendszer. Persze közel sem mindenki szerint.

Dizájnbuzi vagyok, nem tagadom. Imádok ipari formatervezőkkel interjúzni, vagy csak úgy beszélgetni, dizájnkönyveket nézegetni, illetve bármit, dizájnszempontból. Amikor megláttam, úgy éreztem, értem a Fat Bob lényegét: egy ilyen minimál-disznó, amin amit lehetett, eldugtak, de olyan szinten, hogy még ABS-tárcsa sincs. Plusz a lehető legrövidebbek a sárhányók, és rövid a motor is, nem csak azért, mert a kidöntött, chopperesebb Harley az a Fat Boy. És ezt a rövidséget hangsúlyozná a mesterien kanyargósított kipufogórendszer, a régi dobtáras géppisztolyok hővédő lemezeihez hasonló rátéttel. Ha valaki optikailag is hosszítani akar egy motort, eleve egy hosszabbat vesz, mint a Fat Boy, vagy a Breakout, vagy a Deluxe, vagy a Softail Slim, vagy ha alacsonyabb kell, akkor Fat Boy Lo-t (lovat?), gondolnám én. De nem. Inkább vesz egy új Fat Bobot, és kicseréli a rendszert egy hosszú egyenesre.

Vagy egy ilyen rövid feketére, amit megint csak nem értek, mert komplett rendszer egy ilyen motorra bőven félmillió forint körül kezdődik. Amit az egészben a legkevésbé értek, már financiálisan, hogy ha nem tetszik a Fat Bob három kanyarja, miért nem vesz eleve egykanyaros, egyenes kipufogújú Softailt? Csak mert a Street Bob és a Low Rider is olcsóbb 1-2 ezer euróval. És akkor már a kicsit chopperesebb kormány kérdése is megoldódott. Lássunk pár szép példát. Itt van rögtön she's looking better and better, amivel vitatkoznék, hiszen ha volt ott egy szép, elég egyedi kipufogó, minek kellett jó pénzért  szimplára cserélni?

Texasban néha kicsit megszalad az apokalipszis-filter, ez a kis dupla, csökött kipufogó-megoldás viszont határozottan tetszik.

A másik texasi Fat Bobot viszont már egyáltalán nem értem. A navira egy szót sem szólhatok, mert magam is azzal túrázok, bár nem véletlenül vettem a lehető legkisebbet. Viszont ehhez a zömök bobber-sztájlhoz egyfelől szörnyű stílustörés ez a gímszarvas-kormány, másrészt a lefelé fordított tükör a teljes elmebaj. Nekem is ajánlgatták tanácsadóim (mindenki az), hogy lefelé kéne fordítani a tükröt, hogy ne álljon ki felfelé semmi. Nem hülyeség, mondtam én, de megkérdeztem Gigamachine Csabit, szerinte kéne-e, és azt mondta, ő próbálta, de csak akkor látott bármit a tükrökben, ha egy szál pólóban motorozott, minden más kitakarta.

Na? :DD Igaz, hogy ehhez már dizájnstúdió kell? A Fat Bob hagyományos dijájneleme a dupla első lámpa. Abból lett az új generációra egy ilyen széles, jellegzetes ledes megoldás. Amire sokan azt mondják, megosztó, én se mondanám rá kapásból, hogy jaj, de szép, de én mindig díjazom, ha valami úgy lesz valamilyen, hogy dizájntörténeti szempontból indokolt. Akárhogy is, egy ilyen fejidomot ráműanyagozni szerintem a félreértések félreértése, a merényletek merénylete.  Oké, hogy a Sons Of Anarchy kellékese egy ízlésficamos, de a kép megtekintésének egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy leszoktam az instagramos Fat Bob-nézegetésről. 

Érdekes módon amúgy Gigamachine Csabi, aki magyar szinten üzemszerű termelésben épít motorokat, meglepően megengedőnek mutatkozott az új Fat Bobot ért instagramos atrocitásokkal kapcsolatban, amikor elsírtam neki bánatom. Azt mondja, ez a fejlődés, hiszen amikor Electra Glide-ból építettek choppert, eleinte szentségtörésnek tűnt, de abból lett a bagger stílus, ami ma már teljesen elfogadott. "Ha meghökkentő, azzal nincs baj", mondja a mester, aki amúgy a Sons of Anarchy című sorozattól, illetve az abban szereplő motoroktól van kibukva.

- A legtöbb motor kifejezetten ízléstelen, ki nem adnék olyat a kezemből. És az nonszensz az egészben, hogy a sorozat egy Hell's Angels jellegű motorosklubról szól, mára viszont ezt a stílust az igazi Hell's Angels is elkezdte lekövetni. Ennél nonszenszebb nincs a világon. És szemétül néznek ki a motorok. Akkora az igény, hogy alkatrészbeszállítók is összeraktak már Sons of Anarchy-pakkot. Pont az egyik Hells-es figura Softailból csinált, eszméletlen magasra húzott T-kormánnyal, magas kiemelő keresztben egy kerítésvassal. Ez a fazon régen se tetszett, de ez chopper magasságban... Magyarországon is sok ilyen motor van már.