Ezekben a cuccokban robogózom át az életemet

Motoros ruházat: Shox, IXS, Forcefield, Nitro, Lidl – cuccok vegyesen, egy emberen

2018.12.01. 11:05

Jó hosszú volt a nyár, szinte a végtelenbe nyúlt a motorozható időszak, kérem, aki vallásos, és rendszeresen jár a kőből (fából, márványból – nem diszkriminálok) épült adóállomások valamelyikébe vasárnaponként, tolmácsolja hálámat az égieknek. Én csak az orrom alatt vigyorogtam magamban, egészen október végéig.

Lássuk csak, a nyarat erősen elítélhető módon, de legalább az olaszok-spanyolok-görögök-horvátok számára érthető módon, farmerben, pólóban toltam végig, mert állandóan motorral járni nagyon más, mint néha, ha szép az idő, egyszer-egyszer bekörömcipőzni két keréken a melóhelyre, s nagyon más, mint mondjuk egész nap motorozgatni, aztán hazamenni és alaposan lezuhanyozni. Aki irodában dolgozik, nem engedheti meg magának, hogy büdös legyen, zuhanyozni pedig nálunk nem lehet.

Kesztyűt, sisakot mindig hordok azért, ahogy lábbeliként a papucs sem jön szóba, ha két kerékre ülök. Nagy fejlődés volt idén, hogy Iván még a nyár elején rám erőltetett egy hátprotektort, tesztelni, a neve Forcefield Pro L2 K evo. Sose fogom megjegyezni ezt, pláne, mert a felirat szinte mindig a hátamon van, valahol deréktájban, amikor a közelében vagyok. Ott nemhogy szemem, de még szemölcsöm sincs, bár az nem pótolná a látást, csak a folthatást.

Nekem sem igazán tiszta a lelkiismeretem emiatt a pólóban motorozás miatt. De egy forró júliusi délutánon hazaindulva nehéz megmagyarázni a motorosnak, hogy majd jól leszakadnak a végtagjai, kerekesszékbe kényszerül, megvakul és a combjából kell pótolni a válláról csontig lemállott bőrt azután, hogy a kamion épp csak lépésben áthajtott rajta. Igaz, egy autósnak is nehéz elmondani ugyanazon a 35 fokos napon, hogy ne 22 fokra, hanem csak 28-ra állítsa a légkondit a kocsiban (mert 7 fok különbség a maximum, ami fiziológiailag ajánlott), mert élete végéig ízületi problémái lesznek. Utóbbi is elég pokoli, apámnak is lett, más ismerősnek is lett, van az akkora hacacáré, mint egy bőrpótlás.

Az ember már csak ilyen, van egy szint, ameddig elmegy önvédelemben, de onnan a kényelem veszi át a szerepet – és az, hogy hol van ez a szint, vérmérséklet kérdése. Igen, vállalom a lehülyézést – városban, nyáron nem veszek teljes páncélzatot, huszonöt éve így nyomom a tempót Budapesten. Túrára meg mindig felveszem a teljes IXS-ruházatot - masszív szerelésben motozoni is ügyesebben lehet ugyanis, meg teljesen idióta nem vagyok, max félig. Lehet kaktuszt hozni majd a síromra.

Az az érdekes, hogy olyan hamar rákaptam a hátprotektorra, hogy nem is vettem észre, mikorra szoktam meg. Automatikussá vált, ráadásul így a hátizsákom is kényelmesebb lett, mert nem engem, hanem a protektort nyomja, s mivel ez a Forcefield profi cucc, ezért a szellőzése is jó. Még talán kevésbé is izzadok a protektor alatt, mint a hátizsákom (vagy a protektor+hátizsák kombó) takarásában, mert a páncél tudományosabb. A valódi előnyét még sajnos nem tudtam kipróbálni – és a sajnos a bikaviadalra érkező és vérszagra gyűlő olvasóknak mondom, mert én azért jobban örülök, hogy vagy nyolc éve nem érintettem talajt motorról mással, csak a talpammal, tervezetten.

Szóval a protektor jó, kényelmes, szellős, részévé vált a meleg idős mindennapjaimnak. Annyira, hogy a nyári dzsekimből, amit akkor használok, ha kimegyek a városból, vagy kicsit hűvösebbre fordul az idő, ki is vettem a hitvány szivacsprotektort, és rászoktam, hogy Forcefield+dzseki pakolással vegyem a nyakamba Budapest útjait. Még úgy se rossz, őszintén.

Három évvel ezelőtt feladtam életem kedvenc, legkényelmesebb, legvízhatlanabb, legjobban szellőző és minden egyéb szuperlatívuszt idepakolva is legjobb motoros kesztyűjének, az IXS Tarasnak a használatát, mert kijött a bélése. Márpedig kijövő bélésű kesztyűt lehetetlen használni, mert abba az ember sose tudja visszadugni a kisujját, de talán a gyűrűset se. Képtelen vagyok olyat venni megint (hozzátartozik, hogy az a példány ingyenes tesztkesztyű volt még), még az eBayen se találok már (nyilván nem gyártják). Voltam vele pár bőrösnél, nem vállalták a belezést, mert nagyon sokrétegű, én is próbáltam ragasztgatni, de az se sikerült tartósan.

Stratégiát váltottam, s olyan pótmegoldást választottam, mint amikor az embernek elmegy a váltójából a kettes fokozat, és onnantól az egyest kihúzatva, a harmadikat pedig alig alapjárat fölött kapcsolva elküzdi magát. Így nézett ki ez a második fokozat-kiesés motoros ruházat-vonalon: megszüntettem az átmeneti kesztyű intézményét (ez volt a Taras), s vettem egy nekem kényelmes, nyári Nitrót (ahhoz képest, hogy valami 15 ezerért jutottam hozzá, kényelmes, jól bírja a strapát), amit addig használtam, amíg nagyon fázni nem kezdett a kezem, akkor pedig átnyergeltem a lejmolásból származó, IXS téli kesztyűmre. Utóbbi októberben még nagyon meleg volt, viszont januárban már közel sem eléggé – lehet, hogy csak keringési probléma ez? Van ugyanis egy Dainese téli kesztyűm is, az se tartja jobban a hőt, mint az IXS, viszont merevebb. Inkább az IXS-t hordom. De tény, a kezem fázik télen, ha több mint 10 kilométert megyek.

Idén augusztusban úgy döntöttem – frissíteni kell a kopottas ruhatáron, s a költségeket ráterhelem a 2018-as Krisztuskára. A napi gyűrésben lényegében szétmállott a Lidl-es motoros csizmám, amit még vagy tízezerért vettem bő tíz éve. Ugyanolyat venni nem tudok, mert a Lidlben az utóbbi években nagyjából megszűntek a motorosruházat-akciók. Régen lehetett csizmát, háromféle bukót, vesevédőt, tárcsazárat, tanktáskát, aláöltözőt, kesztyűt, s mindenféle egyéb cuccot venni, de egy ideje már csak motorponyvára, egyféle (maximum kettő) korlátozódik a sisakkínálat, más talán nincs is az akciókban. Én viszont nem fogok 50-60 ezer forintos csizmákat elhasználni a napi nyúzásra, téli latyakba, testhezállóbb megoldásra volt szükségem.

Az a NOX sisakom is már erősen elvásott, amit még akkor vettem az ausztriai Linzben, amikor az első dolomitos túrámon a korábbi MT-mről elvesztettem az egyik plexicsavart. Tíz éve, 2008-ban. Egész jól bírta a gyűrődést a NOX, pedig télen-nyáron használom, hiszen számomra a robogó a fő közlekedési eszköz, de túrázni is járok motorral, és ezt a bilit használom akkor is. De azért ami sok, az sok, a bele összelappadt, a garázstól folyamatos, kimoshatatlan benzinszaga lett, a szellőzői a lepotyogtatásoktól mind eltörtek. Nyugdíjba kellett már küldenem.

Először az átmeneti kesztyű intézményét állítottam vissza – és mivel nagyon szerettem a régi, de méregdrága Tarast, úgy döntöttem, hogy maradok az IXS-nél, és próbálok legalább egy közepes árú, de leszállított másik kesztyűt venni ugyanettől a cégtől. Kikötés volt a vízállóság, mert rendszeresen megázom motoron, olyankor meg gyűlölöm, ha befolyik a hákettőó. Amikor erre rászűrtem, már nem is maradt fenn túl sok átmeneti kesztyű az eBay zuhatagában. A vége egy Preston II lett, közel sem olyan profi a tyű, összevarrásakor bőrt többnyire csak a varrónő (varrókisfiú?) kezén látott, a protektorai sem annyira jók, mint a régi Taraséi voltak, de a vízállóságát garantálták és kényelmes is. Valami húszezer körüli forintért esett a postaládámba, annyit megért, bár elrontottam, hogy hosszú szárút kellett volna vennem, mert ezekkel a rövid szárúakkal sose tudom, hogyan kell bánni. A problémát megoldottnak tekintem, megint sokévszak-kompatibilis vagyok kézileg.

Csizmából óriási a választék, de olyan kevés támpont létezik arra, mit kéne venni, hogy azt se tudtam, merre induljak el. Itt is a vízállóság volt a fő szempont, de olyat azért nem akartam, amiben megfő a lábam, nem tudok tíz méternél többet gyalogolni, nem tudom felvenni, tönkremegy fél év alatt. Óriási mázlival találtam egy egyszer hordott Sidit a német eBayen – a csávó megvette, kisebbnek bizonyult a lábánál, visszavinni nem akarta, inkább feldobta licitre. A Sidi jó márka, egy ilyen csizma normális esetben egy vagyon, de a német piac használtat nem vesz, nekem viszont megért huszonnégyezret és két fújásnyi cipőfrissítőt. Kvázi új volt, amikor hozzám került, de sosem árt az óvatosság. Már két hónapja hordom, voltam benne túrázni is, ezért megjelentek rajta karcok, de ami fontos – nem ázik be, nem is füllesztő a bele.

A legnagyobb bajom a sisak volt. Amióta anyukámnak makula degenerációja lett, alig lát, és injekciós tűkkel szurkálják kéthetente a szemét, hogy a romlás legalább ne földcsuszamlásszerű legyen, elkezdtem odafigyelni a szememre. Az orvos megmondta neki, hogy valószínűleg az egész családban megvan erre a hajlam, s az egyik legjobb módszer, amivel késleltetni lehet, ha az ember szemét nem éri durván erős fény. Azóta elkezdtem napszemüveget hordani, mert az ördög nem alszik. Motoron viszont kényelmetlen szemüveget venni, ezért mindenképpen olyat akartam, amiben van beépített szemcsi. Valami viszonylag csendes sisakot akartam még, jó szellőzéssel, bogárvédővel az állánál, puha, könnyen kiszedhető szivacsbetétekkel. És ami a legfontosabb, hiszen télen is hordom majd: mindenképpen kellett bele pinlockos páracsökkentő másod-plexi, amit a magyar népnyelv ugyanúgy félreegyszerűsített, mint anno a kombájnt – ez pinlock lett (ami csak maga a tüskezár). Volt az egészre hatvanezer forintom – lehet fitymálni, de nagy előrelépés a harmincezres NOX-hoz képest.

Árra, formára, funkcióra végigfésültem az eBayt, készítettem hatalmas Excel-táblázatot, majd a felszínen fennmaradó bukókról elolvastam az összes tesztet, amit találtam. Erősen hajlottam a Scorpion-, HJC-, Caberg-irányokba, aztán fennakadt a hálón egy Nolan, ami amúgy meg olasz. Erősen átlagos sisak, ezen az áron egy csomó sisak van, ami egyik-másik tételben ügyesebb, de ez az egyetlen, aminek viszont legalább minden tulajdonsága jó. Szuperül kialakított szellőzés, tűrhető zajkomfort, finom belső anyagok, jó Shark-teszt (ez a sisakok Euro NCAP-töréstesztje), szériában pinlockos plexi ingyen betéttel, bogárháló az állnál, ilyenek. Amiket még tud: a pinlockos betétje sokkal szélesebb, mint a hasonló sisakoké, ezért ha minden trükk ellenére bepárásodik, még mindig nagyobb páramentes felület marad rajta; a plexije spéci zárral kattan helyre, kicsit úgy, mint egy jó Mercedes-ajtó; a napszemüvege több fokozatban megállítható a pályáján; a bélése extra könnyen kirámolható.

Túl vagyunk már pár túrán, együtt töltött hónapon, forróságon, esőn, hidegen - nagyon megszerettem. A pinlockja tényleg jól működik, a pára még az elmúlt két hideg nap csúnya esőzéseiben sem volt probléma, a szellőzése kiváló ott, ahol kell, mégse dől bele úgy a fagyos levegő, mint a NOX-ba tette. Utóbbit az is igazolja, hogy nyolc fok alatt a korábbi sisakomban megfagyott a fejem, ha nem vettem fel maszkot (amitől viszont a plexi dupla olyan gyorsan párásodott), ebben viszont eddig még eszembe se jutott, hogy kéne, pedig ma reggel három fok volt, amikor munkába indultam.

Kétszer is szereltem már – a Grossglocknerről hazafelé elég rendesen a benzinkút betonjára ejtettem már a magyar határ után, akkor kiakadt a napszemüvege. Teljesen szétszedtem héjig, mert a belső szerkezetet kellett visszapattintanom a helyére. Kicsit lassan dolgoztam rajta, mint szoktam, mert nem akartam tönkretenni egy vadiúj cuccot, de egy óra alatt végigcsináltam, szépen összeraktam, most már fejből tudom a felépítését is. Korrekt. Ja, még a festék se jött le, pedig a beton kemény ellenfél.

Itt kell hozzátennem – ilyen sisaknál megesik ugye, hogy az ember három plexirétegen át nézi a külvilágot, és a torzítások olyankor csúnyán összeadódnak, ez például elég kellemetlen az olcsó biliknél. Hát, ennél nem, ezt kitalálták és elég jó minőségben legyártották. Ami rossz inkább, az a pánt zárja – egy kis piros fület kell kihajtani, hogy a nagy fémfület fel lehessen emelni vele a záróracsniról, ez az egész pedig látatlanban nem is olyan könnyű, áll alatt turkálva, mint hangzik. Ha legalább egy kis szövetpántot tettek volna a piros kallantyúra, ezerszer jobb lenne a helyzet.

Egy másik alkalommal a bluetoothos kínai intercomot akartam felszerelni rá, ami normál biliknél egy csavaros klipsszel egyszerűen rácsippenthető a sisak alsó élére. Igen ám, de a Nolan N87-esen ott egy vízszintes díszcsík van, amit nem tud körbeölelni a klipsz. Nem volt más megoldás, kivágtam a peremből egy akkora darabot, mint az egység klipsze, most rajta van, lerobbanthatatlanul. A hangszórók, a mikrofon beszerelése már egyszerűen ment, mert a Nolanban elég jó ezekhez az előkészítés, hely is van a száj előtt.

Itthon valamivel nyolcvanezer alatt mérik az N87-est, én némi vadászattal egy húszassal kevesebbért megrendeltem magamnak a netről, újonnan. Fekete lett volna olcsóbban, de néhány ájulásig agyfőtt túra után megfogadtam, hogy nem veszek többé sötét sisakot. Ráadásul ez általában jobban is látszik. Nem bántam meg, tényleg sokkal jobb a régi NOX-nál. Ez csak egy polikarbonát sisak (ami ütésállóbb, mint az olcsó termoplasztik, de rosszabb, mint az üvegszálas, pláne a szénszálas), nyilván van nála könnyebb (1420 gramm), csendesebb (bár nem vészes a zaja), de ennyi pénzt röhögve megért. Azóta látom – elég sok motoros futár is ilyenben, vagy valamelyik korábbi változatában, az N85-ösben, N86-osban nyomja. Pacsi.

Minden más egyelőre maradt a régi. Motoros ruházatom legnagyobb előrelépést hozó alkatrésze - amiről anno nem hittem volna, mennyit számít – a közel ötvenezer forint értékű, tudományos, IXS-aláöltöző még mindig bírja. Van még másik kétfajta aláöltözőm, de ehhez képest szinte semmit nem érnek. A lidles futó-aláöltöző valószínűleg arra lett kitalálva, hogy a benne levő test mozogjon (de motoron, hogyan?), mert az sétálásnál nagyon kellemes, a másik motorosom, ami viszont olcsó, nem ér többet egy pamut jégeralsónál (ami motoros fogalmak szerint egyenlő a semmivel). De az IXS cucc valami egészen furcsa módon, 5-10 fokkal megemeli a hőérzetet, miközben a fűtött irodában sem gebedek bele (az alsó rész most is rajtam van).

Sétáláskor, kint ácsorgáskor, érdekes módon nem valami hatékony – ezt onnan tudom, hogy ezt vittem magammal a Ponton megvásárlásakor Domsjőbe, a mínusz 15-20-ba, és annyira nem volt ügyes. Te jó ég, ezek szerint már kilenc éve megvan... Jól bírja, egyszer felfutott rajta a szál, azt meg kellett varrni, egy helyen pedig kihúzta valami szúrós tárgy a szövetet. Kicsit már kopik, vékonyodik is, de ember, ez lesz a kilencedik tele, amikor folyamatosan hordom! Az elég sok mosást is jelent. Ha valamit, hát ezt a cuccot kötelezővé tenném mindenkinek, aki hidegben motorra ül.

Dzsekiből továbbra is az az enyhén téliesíthető Shox-féle bőr van rajtam szinte mindig, amit hét éve hordok. Egyre jobban néz ki, most már itt-ott kopottas, elmúlt a jófiú-imidzse, igaz, a vízállósága sem 100%-os – pedig hat éven át az volt. Idén tavasszal kétszer is pokolian eláztam benne, és bizony, a bazi esőben foltokban már vizes lett alatta a pólóm. Azóta alaposan átmasszíroztam krémmel, mert az ilyen sokat segít, de még nem sikerült akkora esőt elkapnom, hogy bizonyítson – azaz, amikor igen, tervezetten a profi IXS-ruhában indultam a céghez.

Nem tökéletes a Shox persze, mert a narancssárga csík még mindig kicsit csiricsáré rajta, A Shox-felirat is túl nagy, egy patentje szétesett az ujján, a gumi-összehúzók az első évben elszakadtak az ujján, most meg a bélést rögzítő cipzárnál is elindult a varrás, de azért le a kalappal, hét év alatt sokat kapott, és 95%-ban még mindig tudja azt, amit 2011 decemberében – elég bizonyítéknak annyi talán, hogy mínusz tízig elvagyok benne. És ez csak egy harmincvalahányezer forintos dzseki volt annak, aki boltban vette – én tesztelni kaptam, kösz.

Egyvalaminek a kimúlásától tartok még – a kétrétegű vesevédőmről van szó. Sajnos ez is lidles, márpedig vagy négy éve hasonlót sem láttam a cég kínálatában, pedig járatom a hetenként érkező hírlevelet és végig is nézem mindig. Vesevédőt huszonöt foktól lefelé mindig hordok, tizenöttől pedig a melegebbik lidleset veszem elő, mert a két rétegével, a jó formájával nemcsak kellemes, de még többnyire szeret is a helyén is maradni. Sajnos a tépőzárja egyre kevésbé felel meg a zár fogalmának, kigyengültek a pici kampók. A végén majd varrogatni fogom?

S mivel itt a valódi hideg, három héttel ezelőtt kibontottam és felfújtam a Spacy-n lakó Tucano Urbano lábzsákot is, ami nélkül el se tudom képzelni a téli motorozást. Múlt hétvégén felszereltem a kézvédőket is, jöhet a mínusz tíz. A lábzsák hihetetlen jó Tucano Urbano-termék, kötelező eszköz, a neoprén kézvédő viszont kvázi hatástalan dísz, mert csak alig kicsit hátráltatja a szél és a nedvesség kézhez jutását. Inkább lelkileg jó, ha ott van – kézvédőből a tömör, kemény műanyag a jó, csak a Spacy-re nem lehet olyat könnyen felszerelni.

Még egy újdonság jött erre a télre - a plexi. Gyűlölöm, mert a nagyon közel levő sisakplexivel ellentétben erre igenis rá tud, sőt, ha esőcseppek vagy kosz van rajta, akkor akar is fókuszálni a szemem, ami borzasztóan zavaró. De ezt a darabot valaki épp akkorára vágta, hogy ha kell, elegáns mozdulattal el tudok bújni mögé, viszont ha nem látok át rajta rendesen, kicsit kihúzom magamat, és átnézek felette. Kibírom, mert van egy nagy előnye: a kezem egyáltalán nem fázik, ugyanis a kormányszektorok elé is benyúlik. Ha pedig a párásodás miatt ki kell nyitnom egy kattintásnyira a sisak plexijét, annak a résén a motoros plexi takarásában csak a hűvös levegő jön be, nem pedig a környező autók által felvert sár-ázottcsikk-köpet-kutyaszar darálékából képzett, némi szmoggal és savas esővel kevert gázcuvée.

Hogy miért festettem át a Spacyt mélypirosról fakóbarnára? Nem festettem át. Ez nem az a motor, hanem egy másik, sőt, nem is Spacy 250, hanem egy japán belpiacos Freeway 250. Bárki észrevehette volna, hogy a hátsó indexei nem külön podokon lógnak... Miért kellett ez a váltás? A normál, nyolc éve vett Honda Spacy-m három és fél éve esett át egy rálehelésszerű kis felújításon, aminek mára lejárt a szavatossága, szeptember elején kivettem átmenetileg a használatból.

Ez a Freeway szembe jött a neten, amíg az eredetit megint szétszedem, ezt használom. Jön arról a sztoriról is még egy poszt, de nem most.