Hatvan darab soha el nem adott versenymotor került elő
A kétezres évek egyik legszebb bebukott projektjéből lett a világ egyik legcsodálatosabb motorritkasága. A Petronas FP1 egy igazi különlegesség a versenymotorok között: négy évig ott voltak a világbajnokságon, gyártották a típust, de megvásárolni nem nagyon lehetett soha. Most pedig egy brit cég, a veterán versenyautók szervizelésével és a üzemeltetésével foglalkozó csapat, a Lanzante bejelentette, hogy hamarosan befejezik a munkálatokat az egyszer bemutatott, legyártott, de kereskedelmi forgalomba soha nem kerülő superbike versenymotorokon, aztán indul az értékesítés. Illetve biztosítják hozzájuk a teljes alkatrészellátást. De miről is van szó?
A háromhengeres FP1 projektet az ázsiai olajóriás, a Petronas finanszírozta, a megvalósítást pedig a svájci Sauberre bízták, melyben 40%-os tulajdona volt a Petronasnak. Eredetileg a GP1 típussal kezdték a munkát, amely egy MotoGP versenymotornak indult, de az utolsó előtti pillanatban módosították a célokat, és inkább egy Superbike világbajnokságra való motort kértek. Mivel a fejlesztés már előrehaladott állapotban volt, a GP gépet kellett átalakítani egy másik szabályrendszerre, például a 989 köbcentis blokkot vissza kellett venni 899 köbcentire. Le is gyártottak belőle 150 darabot a homologizációhoz - a Superbike VB a szériamotorok (értsd: """"szériamotorok"""") világbajnoksága, tehát kell egy bizonyos darabszám, hogy egy típus indulhasson, abban az évben ez 150 darab volt.
A csapat is ígéretesen állt össze, a Petronas leigazolta a 2000-ben visszavonult négyszeres világbajnok Carl Fogarty-t csapatfőnöknek, a csapat pedig Foggy Petronas Racing néven indult, az első évben Troy Corser és James Haydon voltak a pilóták.
Az első 75 darabot az Egyesült Királyságban építette az MXS International, és ez azzal járt, hogy ők adhatták a háttércsapatot a 2003-as világbajnokságon. Szezon közben a Petronas áttette a gyártást hazai pályára, Malajziába, ahol a Modenas legyártotta a további 75 FP1-et. A teljes volumenből 100 darabot lakossági vevőknek szántak, míg 50-et visszatartottak versenycélra.
Az FP1 jól szerepelt, de érezhetően betett neki a 2003-ra megváltozott szabálykönyv: 2002-ben még a hengerek számától függött a megengedett köbcenti, tehát a négyhengeresek 750-esek, a háromhengeresek 900-asok a kéthengeresek pedig ezresek lehettek, aztán 2003-tól a limitet feltolták hengerszámtól függetlenül 1000 köbcentire - és onnantól hátrányba kerültek a maguk 899 köbcentijével. Ennek ellenére lehúztak négy szezont. 2003-ban ígéretesen indultak, a konstruktőrök versenyén inasba tették a Yamahát, a Hondát és az Apriliát, 2004-ben pedig maguk mögé tudták utasítani a Kawasakit, a Suzukit, a Yamahát és az MV Agustát, illetve néhány dobogó is összejött.
Aztán fejlesztések hiányában elveszett a versenyképességük, nem tudtak lépést tartani a Ducati 999-cel, a CBR1000RR-rel, a ZX-10R-rel vagy a K5-ös GSX-R1000-rel. A 2006-os szezonban látszott, hogy töltelékcsapatnak is gyengék, ezért az év végén a Petronas kivonult a Superbike-ból, és új partnert kerestek - ebből lett aztán a Mercedes AMG F1 versenycsapat 2010-ben.
Az Angliában gyártott motorok egy raktárba kerültek, és utána hosszú évekig senki nem nyúlt hozzájuk, belepte őket a por, és nem lehetett tudni, hogy a Petronas-nak mik a tervei a nagyságrendileg 10 milliárd forintos bukót hozó Superbike projekt utolsó emlékeivel. Sokáig az a hír járta, hogy a Petronas elszállította őket Malajziába, ám aztán 2010-ben a Motorcycle News újságírói rábukkantak egy Essex-i raktárban a hatvan darab, zsír új, soha nem használt, még az MXS által legyártott FP1-re.
Hogy mi történt 2010 és napjaink között, nem igazán tudni, de vélhetően arról van szó, hogy az MXS International jogutódjának, az Arrk R&D-nek sikerült valahogyan megegyeznie a Petronassal a motorok sorsáról, és a Lanzante kibulizta, hogy náluk landoljon a projekt.
A hatvan motort szétszedték, eltakarították, az elöregedett elemeket cserélték, és nemsokára beindul a biznisz. Már csak az a kérdés, hogy emlékszik-e még bárki a Petronas FP1-re?