Az se volt hülye, aki feltalálta az elektromos gázkart

2019.03.30. 09:40
0 hozzászólás

Ver engem a sors: egyik reggel éppen jöttem be dolgozni a Bandittal (ideális városi jármű :D) - szemerkélt az eső, éppen csak gurultam, adtam egy minimális gázt, majd hallottam egy halk "páng"-ot. Ó, adja isten, hogy ne a gázbovden legyen - gondoltam. De az volt.

Na, erre tényleg nem számítottam. A kuplungbovden az más, azt már jól ismerem, gányoltam is már vészmegoldásként, de a téma alapművét Csikós jegyzi, remek olvasmány, mert egészen más egy ilyen szopás, ha valahol messze motorozol éppen.

Már azt hittem, hogy ezekkel a bovdenes szopásokkal leszámoltam, amióta mindkét motoromon hidraulikus kuplung van, és a sokkal költségesebb szivárgós szopásokra vettem jegyet. Ki hallott már olyat, hogy elszakad a gázbovden?

Délután visszasétáltunk Nyegleóval és Antival, és segítettek eltolni a szerkesztőség teremgarázsába, szerencsére nem vagyunk rosszarcú srácok, így a dolog nem nézett ki lopásnak, egy yamahás tag együttérzően oda is intett, jelezve, lélekben osztozik a nyomoromon.

Gyorsan megrendeltem az alkatrészt - akkor még úgy gondoltam, hogy nincs itt semmi látnivaló, pár nap alatt megjön, gyorsan befűzöm és kész. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Eleve úgy gondoltam, hogy bovdenből a gyári lesz a jó. Nem azért, mert olyan nagyon bonyolult alkatrész lenne, hanem mert a kisipar gyakran a biztonság kedvéért egy centivel hosszabbat gyárt, és ha egy 20+ éves motornál már párszor hozzáadódott az a biztonsági egy centi, akkor az rossz lesz.

A Banditomon nem az a karburátor van, amivel kijött a gyárból, a kormány pedig ha nem is sokkal, de szélesebb, mint az eredeti, arra viszont nem voltam felkészülve, hogy a gázszektor sem a sajátja. Visszagondolva, az OEM-Parts robbantott ábráiról rájöhettem volna, hogy nem fog stimmelni, de nem véletlen, hogy utólagos okoskodásért még senki nem kapott Nobel-díjat.

Eredetileg nem akartam kifűzni a szakadt bovdent, mert az újat sokkal könnyebb a régihez kötve behúzni, de nem volt más választásom, ha a belső részt újra akarom gyártatni, szükség van az egészre. A Bandit alapvetően jól szerelhető, egyszerű acél bölcsővázban van benne a motor, jól hozzáférhető, kevés az idom, azok sem bonyolultak. Van pár szivatós dolog, például nem vagyok benne biztos, hogy a légszűrőházat ki lehet úgy venni, hogy bent van a blokk, de nekem csak a karburátort kellett kibányásznom.

A tank levételéhez az oldalidomokat sem kell teljesen lebontani, elég csak félrehajtani őket, elég rugalmasak ahhoz, hogy ezt még bírják. Ha lent van a tank, le kell oldani a szívócsonkok bilincseit, lehúzni a karbit, majd a légszűrőház fedelét levéve az egészet kibillenteni - és úgy óvatosan játszva ki lehet húzni oldalra a karbisort. Hogy kevesebb legyen az elrontható munkafázis, úgy döntöttem,nem veszem ki teljesen karbikat, hanem csak addig tolom ki oldalra, amennyire a benzicsövek és a szivatóbovden engedik.

A gázbovden pontosan középen van, vagyis kényelmesen sehogy nem lehet hozzáférni, kényelmetlenül pedig leginkább alulról - egy vékony imbusz szárával ki tudtam akasztani a bovden alsó pöckét, de éreztem, hogy a visszarakás tovább fog tartani.

A kiszerelt bovdent végül a zuglói Bowdendoctorhoz vittem, ahol 15 perc alatt cserélték a belsejét 3500 forintért, és elmondták, miért szakadt el: az egyedi igényekhez (Bandit hossz, de más csatlakozás) gányolással igazították, és a belső részt biciklibovdenből gyártották le, ami nem elég lágy, és emiatt nem viseli jól a markolatnál a tekeredést. Megmutatták, hogy gázbovdenhez milyen sodronyt használnak, és valóban nagyságrendekkel lágyabb - ennél a felhasználásnál ez számít, nem a szakítószilárdság.

A beszerelésnél sejtettem, hogy lehetnek komplikációk, arra viszont nem számítottam, hogy a time lapse-hez felrakott gopro előbb fog lemerülni, mint hogy befejezzem a műveletet. A szétkapás már rutinművelet volt, a karbi könnyeden kicsusszant, elvezettem a bovdent, aztán jött a végtelennek tűnő játék, hogy beakadjon a helyére.

Utálok rosszul megvilágított garázsban a földön fetrengve szerelni, azzal nyugtattam magam, hogy ez egy profi műhelyben is pepecs meló lenne. Természetes fény híján  el is veszítettem az időérzékemet, úgy jártam, mint egyszeri ausztrál turista a La Paz-i Ruta36-ban, csak kokó és zene nélkül. Ekkor még ment a GoPro, így tudom, hogy körülbelül 25 percet vett el, mire sikerült helyesen beakasztanom a karbiba a kis pöcköt.

Ha először végzek valamilyen szerelést, a végén eljutok oda, hogy ez legközelebb már fele ennyi idő alatt meglesz. Ez viszont egy olyan művelet volt, amit érzésem szerint a tizedik alkalommal is ugyanilyen lassan és szerencsétlenül fogok csak beadni.

Viszonylag sokat játszottam még a feszesség beállításával, míg meglett a számomra ideális állapot - azt szeretem, ha a holtjáték a lehető legkevesebb, éppen csak annyi, hogy a legkisebb mozdításnál már érezzem, hol kezdődik a visszahúzó rugó ellenállása. Szeretem a közvetlen reakciót, és amióta elkészült a karburátor felújítása, azóta nagyon szépen veszi a lapot, kár lenne agyonütni egy kis lógással.

Az igazi nagy szopás viszont az összerakással kezdődött, először a szívócsonkok nem akartak szépen visszaugrani a helyükre, aztán karterszellőző csövét nem tudtam a helyére dugni, vagy ha ezek megvoltak, akkor a légszűrőház fedele nem illeszkedett passzentosan. Milliméterek hiányoztak innen-onnan, a megoldás pedig mindig az újrakezdés volt. Kellett némi telefonos segítség, mire minden megfelelően a helyére került, de összeállt.

Azóta belecsavartam pár száz kilométert, és ismét minden pöpec, plusz leadtam a télen beszerzett központi rugóstagot Lacinál, aki gyorsan szétkapta, rámért, és megállapította, hogy menthető - eléggé el van havazva, de két hét múlva mehetek érte.