Ötven éve forgatta fel a világot a Honda CB750

2019.05.14. 09:21
8 hozzászólás

A Honda CB750 egycsapásra megváltoztatta a motorozás világát: az első olyan nagyszériás motor volt, amely keresztbe épített négyhengeres motorral, önindítóval és tárcsafékkel érkezett - és erre használták először a superbike kifejezést, jelezve, hogy új mércét állított fel. 1969 mérföldkő volt a motorgyártás szempontjából.

03 hondacb750

A CB750 ugyanis nem csak az első superbike volt, hanem az első nagy lökettérfogatú, sokhengeres motor a távol-keletről, ami elindította a japán márkák dominanciáját - utána jött a Kawasaki Z1 és Suzuki GS, amelyek meghatározták a 70-es és a 80-as éveket. És beverték az utolsó szögeket a brit motorgyártás koporsójába, egy évtizeddel később a BSA, a Norton, a Royal Enfield és a Triumph már nem volt sehol.

A Honda már 1965-ben a világ legnagyobb motorgyártója volt, de legnagyobb motorjuk csak 450 köbcentis volt - akkor mutatták be a kéthengeres CB450 Black Bombert, ami már ütött akkorát, hogy az amerikai piac is felkapta rá a fejét, pedig akkoriban arrafelé két márka hasított igazán: a Harley és a Triumph.

Vita tárgya, hogy pontosan mikor döntötték el a japánok, hogy elkészítik a mindent letaroló CB750-et, mindenesetre nagyon valószínű, hogy 1967 elején: addigra a 350-es kategóriában zsinórban az ötödik GP világbajnoki címet nyerték, megszerezték a 250-es koronát az RC166 250-6-tal és megnyerték mind az öt konstruktőri díjat, és végül úgy döntöttek, kiszállnak a GP-ből, mert a FIM új szabályokat vezetett be, és az ötszázas gépeket négyhengeresre korlátozták, a 250-eseket és a 350-eseket pedig kettőre. Ekkor határozhatták el, hogy a meglévő technológiát átültetik az utcai motorokba.

Az elsődleges céljuk az Egyesült Államok volt, ahol 1966-ban elkezdtek csökkeni az eladásaik, egyszerűen azért, mert a közönség arrafelé a nagyköbcentis motorokat kereste. A kereskedők kijelentették, hogy értik, hogy a CB450 nagyszerű motor, és jobb a Nortonoknál és a Triumph-oknál, de nekik attól még több köbcenti kell.

Állítólag a 750-es ötlete Svájcban pattant ki Soichiro Honda fejéből, amikor meglátott egy 750-es Triumph rendőrmotort - elsőre valami apró motornak gondolta, majd amikor közel ment hozzá, rájött, hogy nem a motor volt kicsi, hanem a rendőr hatalmas - és állítólag ekkor döbbent rá, hogy nincs mese, nagy motort kell gyártani.

Bár a Hondának volt 600-as, kéthengeres, autóba való motorja, tudták, hogy az a bizonyos nagy dobás nem lehet kéthengeres: mivel a Triumph-nak volt 750-es háromhengerese, nekik arra kellett ráemelniük.

1967 végére már le is rakták a motor alapjait: egy 750-es blokkot, mely legalább 67 lóerős - eggyel erősebb, mint a Harley akkori 1300-asa), majd mindössze hat hónap alatt a semmiből elkészítették a prototípust, melyhez még a CB450 vázát használták - akkor még dobfék volt rajta, de eldöntötték, hogy a versenymotorokon jól működő tárcsaféket kell feltenni a világverő csodamotorra - bár a szériagyártásra az akkori projektvezető szerint még nem állt készen a technológia, Soichiro kiadta az utasítást, hogy a 750-esre tárcsafék kell.

Honda CB750K 69  3

A CB750 sikerét a műszaki tartalom megalapozta, de a mindent elsöprő győzelmet az ára hozta el: amikor a kereskedők meghallották, hogy a 2800 és 4000 dolláros konkurenseknél lényegesen olcsóbb, mindössze 2000 dollár lesz, ünnepelni kezdtek.

A Honda rosszul mérte fel a piacot, éves szinten 1500 darabot terveztek, de havonta 1500-3000 megrendelés futott be hozzájuk. A gyártósor sem volt felkészülve erre a volumenre, például az első példányokat költségcsökkentési okokból homoköntéssel készítették, hogy megspórolják a drága öntőszerszámokat - ezek a homoköntött darabok mára a legdrágább CB750-ek.

DSC 2753

A CB750 sikerén felbuzdulva a többi japán gyártó is belevágott a maga nagyköbcentis, sokhengeres szörnyetegébe, és letarolták a világot, és az elkövetkező negyven évben ők határozták meg a motorgyártást.

És az elmúlt tíz évben mi történt? Arra térjünk vissza 40 év múlva.