Az idei TT eddig nagyon vizes

Mire számíthatunk az idei versenyen?

2019.05.31. 12:58
3 hozzászólás

2017 után a Totalbike ismét a helyszínről fogja közvetíteni a Man-szigeti TT eseményeit. Persze csak akkor, ha minden jól alakul, odaérünk épségben, nem késsük le a gépet, egyáltalán elindul, és amennyiben alábbhagy a jelenleg bennem tomboló tüszős mandulagyulladás.

A helyszíni közvetítés esélyei meglehetősen csekélyek voltak, viszont áll mögöttem két olyan ember, akik szinte rugdostak végig az úton. Az idei évben megpróbálunk valami újat, valamit, amit nem olvasni, csak nézni kell, emiatt legyenek szívesek követni a Totalcar Instagram oldalát. Amint összeáll a technika, és az internet is úgy akarja, igyekszem mielőbb jelentkezni.

Persze csak akkor, ha van értelme, hiszen lassan véget ér az edzéshét, de a versenyzők ennek ellenére mindössze két alkalommal ültek motoron. Az idő – csakúgy, mint egész Európában – borzasztó, az eső szüntelenül esik, a levegő pedig nagyjából tizennégy-tizenöt fokos. A második megtartott edzésnapon, sem a rekordok megdöntését tűzték ki célul, inkább a túlélésre játszottak. A fotókon látható, ragyogó napsütés ellenére, a nagy visszatérő John McGuinness erős szélről és hideg levegőről számolt be, valamint hozzátette, az aszfalt tapadása meglehetősen csekély volt.

Az Európában tomboló, egyre kétségbeejtőbb időjárás természetesen a motorversenyeket is sújtja. Néhány héttel ezelőtt, amikor a világ legjobb közúti versenyzői a NorthWest 200-ra gyűltek össze – mely versenyt sokan a TT főpróbájaként tartják számon, és az utolsó simításokat is elvégzik a motoron – a szombati napon hasonló idő fogadta őket, ezért a legtöbben nem forszírozták túl a dolgot, mondván semmi kedvük lesérülni a TT előtt, majd ott beleadnak mindent. Csakhogy az időjárás továbbra sem kegyelmez, egyes források egyenesen kijelentették, az idei nyár érdeklődés hiányában elmarad.

Sajnos már látjuk, hogy a távoli előjelzések sem kecsegtetnek semmi jóval. Gary Thompson, a TT ura csütörtökön este, hivatalos közleményben bejelentette, hogy a szombati versenynapot vasárnapra csúsztatják, a csekély mennyiségű edzések miatt, így a versenyzők szombaton még egy extra nap gyakorláshoz juthatnának. A bökkenő viszont annyi, hogy szerdától egyhetes esőt jósolnak az előrejelzések, ami a Man-szigeten azért különösen kritikus, mert a hegyen például akkor is lehet simán köd, ha Douglas-ban ragyogóan süt a nap.

Ezek után arra sem mernék semmit mondani, ha valaki azt szellőztetné meg, az idei TT elmarad. Hiszen emlékezzenek, Thompson szemrebbenés nélkül fújta le 2012-ben a Seniorok versenyét az időjárás miatt, ebből kifolyólag semmi nem fogja visszatartani attól sem, hogy 2019-ben még több versenyt töröljön, adott esetben az összeset. Született ugyanis egy megállapodás az újkorban, versenyzők és szervezők között, hogy a régmúlttal ellentétben esőben már nincs motorozás. Edzések hiányában pedig versenyezni is rizikós lehet.

Pedig az idei évet mindenki különösen jónak jósolta, hiszen a csata több fronton zajlik. Ugye emlékeznek, Peter Hickman tavaly mekkora űridővel nyerte a Seniort, az első versenyző volt, aki 135 mérföldes átlagon felül motorozott, miközben Dean Harrison csak egy hajszállal maradt le a győzelemről a nagymotorok között, kétszer is.

Viszont a két feltörekvő, a hatalmat átvenni kívánó ifjakon kívül azért akadnak mások is, akik beleszólnának a küzdelembe. Ott van például Michael Dunlop, aki idén ismét a Tyco BMW színeiben fog rajthoz állni, noha csak az utolsó pillanatban döntötte el, hogy mégis versenyezne. Tavaly augusztusban, miután elveszített bátyját, William-et, az utolsó aktív motorversenyzővé vált a Dunlop dinasztiában. Leírni is hátborzongató, de még így sem adja fel. A hozzá közel állók csak egyet tudtak, nem szabad vele kommunikálni, még a saját anyja sem piszkálta, volt, hogy eltűnt napokra, de mindenki tudta, Michael így gyászol, kizárólag így tud túljutni a történteken. A vélemények most már viszont egybehangzanak, Michael kizárólag a testvéréért, William-ért motorozik, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy versenyt nyerjen. Ebből a szemszögből megközelítve pedig közel sem lesz könnyű dolga, sem Hickmannek, sem Harrisonnak. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy tavaly szinte tökéletes körülmények között versenyeztek két héten keresztül.

A másik nagy visszatérő Ian Hutchinson, aki 2017-es, Senior TT során elszenvedett újbóli lábsérülését követően most úgy tűnik, ismét forma közeli állapotban van, miközben tavaly még csak szenvedett. De azt sem szabad elfeledni, hogy a gyári Honda csapat a vezetőség leváltását követően csak árnyéka önmagának.

A harmadik legendás visszatérő pedig nem más, mint a TT történelmének második legsikeresebb versenyzője, John McGuinness, aki azon túl, hogy készen áll a kihívásra, a Hondától való menesztését követően a brit Nortonnal áll rajthoz, és a csapat nem titkolt szándéka az, hogy McGuinness valamilyen módon egy új, brit nemzeti ünnepnapot motorozzon össze. Persze ekkora bravúrról felelőtlenség lenne beszélni, de ha McGuinness hozza a formáját, a motor pedig nem hagyja cserben, sok minden megtörténhet. A motor pedig jó, legalábbis, aki eddig ment vele, ezt állítja.

Bruce Anstey nagy visszatérése viszont sajnos elmaradt, Clive Padgett tárt karokkal várta, az új-zélandi még egy tesztelésen is részt vett néhány héttel ezelőtt, viszont a kiújult daganatos megbetegedése miatt még nem vállalta a kihívást. Bár állítólag jobban van, ami azért is számít kisebb csodának, mert amikor tavaly tavasszal barátnője közölte a diagnózist, sokan csak heteket jósoltak neki. Ehhez képest ment egy kört szeretett RCV Hondájával a tavaly augusztusi Classic TT-n, és a jelenlegi fotók szerint fizikailag is egyre jobb állapotban van.

Szóval, ha fogadni kellene, nagy bajban lennék, hiszen a felsorolt öt versenyző közül mindenki győzni jött, a kérdés viszont az, ki tud majd a leggyorsabban alkalmazkodni a pocsék körülményekhez, és ki vállalja majd a legnagyobb rizikót. Ez pedig cseppet sem jó hír, főleg annak ismeretében, hogy a TT legfőbb célkitűzése a biztonság további fejlesztése. Emiatt sem tartom kizártnak, hogy 2019 lesz az az év, amikor annyi verseny fog elmaradni, amelytől még a legzordabb szívű rajongók is pityeregni kezdenek.

A rendezők pontosan tudják, a tavalyi évet követően nem engedhetnek meg magunknak újabb támadási felületet. Gondolok itt a szerencsétlenül járt Steve Mercer esetére, akit egy pályabíró visszaküldött a rajtvonalhoz, miután baleset történt a pályán. Mercer a pálya haladási irányával ellentétesen haladt, ami eddig is szigorúan tilos volt, de a pályabíró valamiért mégis ezt az utasítást adta neki. Mercer pedig összeütközött a vele szemben nagy tempóval érkező pályabiztonsági autóval. Mercer kritikus fejsérüléseket szenvedett, csigolyái is megsérültek, és gerincvelősokkot kapott, amely miatt időszakosan kerekesszékbe kényszerült, jelenleg is bizonytalan, mikor lesz képes újra lábra állni. Természetesen azonnali független vizsgálatot rendeltek el az ügyben, a vizsgálat lezárult, de meglepő módon annak eredményeit titkosították, és Mercer nem kaphat betekintést saját baleseteinek körülményeibe. A felelősöket az esetért pedig végeredményben nem állították elő, és nem vonták felelősségre.

Csak bízom benne, hogy az idei évben nem történik hasonló eset, sem súlyosabb, sem enyhébb sérülések, és igen, töretlenül hiszek a csodákban. Ha minden jól megy, hamarosan jelentkezünk.