Ha térdvédő jön be, nem a motoros nadrág

Termékteszt: Forcefield AR térdvédő

2020.03.13. 06:13

A kérdésre, hogy hordjál-e térdvédőt, szerintem csak egyetlen válasz létezik: ha ilyet kérdezel, hülye vagy. Még ha csak a legolcsóbb térdvédőre telik is, az tuti, hogy többet ér, mint a pőre farmered energiaelnyelő képessége.

Nem mondom, hogy csak teljes páncélban szabad kihajtani az utcára, én sem csatolok fel minden lehetséges védőfelszerelést. Volt idő, amikor a sisak mellett a szimpla bőrdzseki volt a legkomolyabb kiegészítő, amit felvettem. Ma már úgy vagyok vele, hogy alsógatya nélkül kevésbé érezném magam meztelennek motoron, mint térdvédő és protektoros dzseki nélkül.

A napi ügymenetembe legjobban a feltépőzárazható térdvédő illeszthető – pillanatok alatt fel- és levehető, elég hatékonyan védi a térdkalácsot, ráadásul ha épp nem motoron ül az ember, nem is pállik be a lába, hiszen néhány mozdulattal ledobható. Ezerszer gyorsabban tudsz utcaiba átvedleni, mintha a motoros nadrágból kellene kibújni. És az az igazság, hogy nekem a protektoros farmer nem igazán jött be, pláne nyáron, amikor nagyon gyorsan bele lehet fülledni. A protektort meg bármilyen nadrág fölé, esetleg alá is lehet venni, de kánikulában még a rövidnadrág mellé is jó, ha az ember csak robogóval jön-megy. Szóval, én lelkes térdvédő-user vagyok. Aki csak a protektoros nadrágban hisz, az használja azt, nem akarok hitvitákba bonyolódni. Ahogyan a bekezdés elején írtam, a napi ingázásomhoz ez illeszkedik.

A tesztünk tárgya egy ilyen tépőzáras térdvédő, a Forcefield kopásálló anyaggal borított cucca. Azért nem írtam, hogy protektora, mert a protektor betét maga nem szerves része a huzatnak. Amit kívülről látunk, az a dupla tépőzáras pánttal ellátott, fekete zsák, aminek a belső oldalán egy nagy szellőző nyílás van, amin keresztül lehet a valódi protektort, a Level 1 vagy Level 2 védelmi szintű betétet kivenni és betenni. Normál motoros felhasználáshoz a CE2-t ajánlják, de aki bringával downhillezik, esetleg melegben, laza talajon motorozik, annak a CE1 is jó lehet – ez valamivel vékonyabb, így kevesebb védelmet is nyújt, ugyanakkor könnyebb benne mozogni és jobban is szellőzik.

Egy ilyen protektort rendesen letesztelni semmiképpen sem szeretnék, mert az azt jelenti, taknyolok egy tisztességeset, az meg se az én, se a motorom testi épségének nem tesz túl jót. Ezzel együtt sikerült lapra szerelni magamat a belvárosban (megjegyzés: a vizes műkő pont úgy csúszik még nagyon kis sebességnél is, mint a jég, de legalább nem is érdes, hogy szétreszelje a robogó idomait), de a teszt szempontjából sajnos nem volt egy jelentős zakó. Vagy annyira jól működött a váll-, könyök és térdprotektor, hogy semmit nem vettem észre a dologból. Szóval, inkább csak hordási tapasztalataim vannak vele.

A betétet burkoló anyag egy speciális, kopásálló anyagból van, elvileg jól viseli az aszfalton dörzsölést, a belső burkolat viszont kifejezetten puha tapintású, kényelmes textil. Ami meglepő, hogy sok hónap használat után sem bolyhosodott ki nagyon. Minden elemében érezni, hogy igényesség vezérelte a tervezőket, a tépőzáras pántokat megduplázták, hogy a lehető leghatározottabban maradjon a térdvédő a neki szánt helyen. A gyakorlatban ugyanis a legjobb protektor sem ér semmit, ha esésnél elmozdul. A segédpántok felvarrt szilikon átvezetőkön vannak kibújtatva, ráadásul ezeknek a végére még kesztyűben is jól megfogható kis szilikon füleket varrtak. A vastag pántokra ilyesmi nem jutott, ami egy picit kár, mert csinosabb lenne úgy, de az is igaz, hogy soha, egyetlen egy alkalommal sem hiányzott, sem a fel-, sem a lecsatolásnál nem volt nehéz kesztyűben megfogni őket.

A segédpántok belső felén egy kábé centi széles szilikon csík van a gumírozott anyagra felhordva, ez csökkenti a csúszkálási hajlamot. Ha egyszer jól beállította az ember a protektort, és feszesre tépőzárazta, nem is nagyon kellett igazgatni, olyan, mint az internetes ősmém főszereplője, Mama, aki helyén marad.

Ügyes kis párnákat varrtak a protektor két oldalára: a külsőre kettőt, ezek alul-felül védik a lábat, belülre meg egyet, és ezt egy finomabb tapintású mögé is rejtették, mert ez meg a motor tankját hivatott védeni – ez egyébként a puha térdprotektor-fanek egyik legerősebb érve a kemény térdvédőkkel szemben, mármint, hogy a kemény összekarcolja a tankot, a puha térdvédő meg nem (annyira).

Ugyanakkor a kemény protektor masszívsága kétségtelenül ad egy páncélkocsiba-bújtattam-a-térdemet érzést, pláne, ha egy sípcsontra is rányúló, csuklós protektort hord az ember. Ilyennel már volt tényleges csúszásom, látszik is a műanyagon, hogy az aszfalt megkarmolta, de a térdemnek semmi baja nem lett. A sípcsontom nem ért le, de szerintem annak se nagyon lett volna baja, és ami még fontosabb, hogy egy ilyenben a lábszárcsontom felső részét is nagyobb biztonságban érzem. Ez a Forcefield ugyanis, legalábbis az én mérteimhez képest nem nyúlik eléggé le a lábszárcsontomra, és mióta az egyik cimborám és egy Opel Corsa csatája után láttam, mekkora csavarok kellenek az elrepedt csont stabilizálására, jobban érzem magam, ha nem csak a térdkalácsom van beborítva.

Az elmúlt hónapok tapasztalata tehát röviden annyi, hogy nagyon kényelmes kiegészítő ez a protektor, de úgy érzem, pár centivel lehetne hosszabb lefelé. Ugyanakkor nem akadályoz a mozgásban, sokkal később fülled be mögé az ember (mert azért befülled, naná). És az is kiderült, hogy a kisegítő pántokra felvitt szilikon csúszásgátló pontosan úgy viselkedik, ahogy azt az ember első látásra gondolja: a sok megnyújtás-összeeresztés hatására kezd elválni a gumírozott pánttól. Az is igaz, még egyáltalán nem drámai a dolog, csak pár centin lehet észrevenni a kopást. Ha mosni kell, a sárga betétet csak ki kell bújtatni a belső lyukon, és mehet a huzat a mosógépbe. Ezen kívül észrevettem, hogy a jobb oldali protektoron a tépőzár bolyhos része elég hosszan elvált a hordozóanyagtól. Ez nem jó hír, hiszen nem futármódban használtam eddig, jó időben elég gyakran, de most télen volt, és hetekig fel se kellett csatolnom.