Motornánia koronavírus idején

Valószínűleg a lassan három hete tartó bezártság miatt, de újra elkezdtem motorokat nézegetni. Pedig a járműparkommal elégedett vagyok, a Banditom a prosztó stílusával együtt is egy kellemes városi motor, még ha állítani is kéne egy kicsit karbin, mert túl dúsan jár, illetve a KTM Duke II hiába nyűgös, jobb huligánt el sem tudnék képzelni. Emellett három robogóprojekt is vár: a Berzerker felújítása, a Quartz tuningja és a barátnőm születésnapjára vásárolt Dio AF35 gatyába rázása. Tudom, hogy robogóból sok jobb van, de ha ő ezt a típust szerette meg, nem fogok vele vitatkozni.

Szóval tennivaló lenne, de ezekkel mind menni kéne valahova - apropó, közben elkészült a Suzukimhoz a hosszabb, külső gáztartályos rugóstag is, csak hát azt sem tudom elhozni személyes találkozó nélkül. Marad tehát a fejben pénzköltés, és mivel V2 hiányom van, ezeket nézegetem.

Bár nagyon tetszenek, egy Moto Morinihez gyáva vagyok. Oké, egy 3 1/2-t bevállalnék, annyira csodálatos. Csak azért nem mondom, hogy a 3 1/2-be szerelték minden idők legszebb V2-esét, mert láttam már Vincentet és Brittent is. De egy modern és bonyulult 1200-astól már fáznék. A Corsaro tetszik, de igazán a Granpasso 1200-ért vagyok oda. Minden részlete zseniális, és ugyan még álló helyzetben sem ültem rajta, de nagyjából mindent elolvastam róla. Itthon is van legalább egy darab, szóval biztosan nem lehetetlen a fenntartása, de mondom, gyáva alak vagyok egy lassan tíz éve vegetáló gyártó termékéhez.

Megértem, ha nem értesz egyet, de formatervezés szempontjából számomra a Terblanche Ducatik a legállatabbak, nagyon szívesen birtokolnék egyet. A 999 bemutatóját hasonló felháborodás követte, mint a Bangle 7 BMW-t, a ducatisok Terblanche vérét követelték, mert felrúgott mindent, amit előtte Tamburini felépített. A begőzölt rajongók figyelmét elkerülte, hogy ez nem hozzánemértésből következett be, hanem azért, mert Terblanche tudatosan egy új korszakott kezdett, aminél fontos volt, hogy direkt máshogy legyenek a dolgok - állítólag az egykarú lengővilla elhagyása is egy ilyen csakazértis máshogy döntés volt.

Igazából egyik Terblanche Ducati ellen sem lenne kifogásom. Nem is akarok nagyot álmodni, a Paul Smart idomos Sportclassic és a 999 S rettenetesen drágák, én pedig vagyok annyira szerény, hogy álmaimban is az alap 999 alá lőjek.

Az első generációs Hypermotard gigantikus kedvencem, pláne az Öhlinses S változata, de egy Multistrada 1000 DS-nek is találnék helyet a garázsban, pláne, ha az S változatról lenne szó. De mondom, egy alap 1000-es Multi is csodás tárgy a kormánnyal együtt forduló szélvédővel, az egykarú hátsó futóművel és a sportmotorosan az ülés alá húzott két kipufogóval - túraendurók közül egyvalami érhet fel hozzá, a Benelli Trek 1130 Amazonas, de annak a soros háromhengeres blokkja közel sem annyira szép, mint a levegős L2-es. A Multi csodálatosan elborult jármű, amin látszik, hogy a tervező magasan tett mindenre, ami megszokás volt.

És állítólag nem is problémás, egy szlovák kolléga több mint ötvenezer kilométert pakolt a sajátjába, amely így lassan 80 ezer kilométernél jár, és problémamentes.

Szóval ezres Mutli van jó áron, de mostanában kevés időm jut túrázni, ezért ki tudnék egyezni egy 749-cel is - optikailag ugyanazt tudja, mint a 999, csak könnyebb és kezesebb, a 108 lóerejével és a 80 Nm nyomatékával tökéletesen elég lenne. Nem is nagyon babrálnám, a kuplung kinyitásán kívül meghagynám gyárinak - azt is csak azért, hogy ne kelljen 30 ezrenként felújítani. Még a gyári kipufogó is tökéletes. Úgy is vállalnám, hogy tudom, a Testastretta blokk bonyolult és nehezen szervizelhető - aki szerint a 916 Desmoquattrója szerelői szempontból rettenet, az inkább bele se fogjon a Testastrettán a szelephézagállításba.

Mondjuk ha már bonyolult és hegyes V2-es vásárlására szánnám magam, simán lehet, hogy megremegne a kezem, és a Ducati helyett más gyártóhoz mennék: a KTM-hez. Az LC8-cal szerelt supermotók mind zseniális tárgyak, és nem is kell feltétlenül az R kivitel, hiszen az alap is olyan, mint máshol a csúcsmodell. Érdekesség, hogy a 990 SM alapból progresszív első rugóval készül, míg az R egyenletes menetemelkedésűvel - hiszen az alapnak mindenhol jónak kell lennie, az R-nek meg főleg pályán, de ott nagyon.

Egy 990 SMT-vel a szívet és az agyat is egyszerre szolgálnám ki: praktikus, kényelmes motor, és a 990-esek közül a legsimább, mire idáig eljutottak, addigra a gyerekbetegségeket már kigyomlálták. És ezzel el lehet menni túrázni, az utas sem szenved, ki lehet vele látogatni pályanapra, és ha úgy van, két oldaldobozzal a nagybevásárlást is letudhatom - kell ennél több?