Ideal? Pionyr? Nem lehetne inkább a neve Jawa Orál?

Ideal-mentés Szabadi-Sóstóról 2.

2020.06.30. 10:52

Addig jó a játék, amíg az tét nélküli. Csak röviden: Tátrai Roland barátom felajánlott nekem egy 1965-ös gyártású Jawa 05 Pionyr kismotort. Tizenöt éve a Szabadi-Sóstón álló házuk falának döntve várta a feltámadást egy ponyva alatt. Amikor letette oda a papája, állítólag még volt ember, aki emlékezett olyan emberre, aki látta menni. Valamikor előtte. Minden okunk megvolt hát, hogy bízzunk benne - odamegyek, és egy kis benzincsap-karburátor-gyújtás-bűvészet bemutatása után nyeregbe pattanok és elmotorozok vele. Haza, Budapestre.

Hogyne.

Sokan a múltkori, csúfos, karburátorszétmállós kudarcba fulladt poszt kommentjeiben, illetve a szerzői facebook-oldalam kommentmezejében is megjegyezték, hogy ezek újkorukban sem voltak alkalmasak száz kilométeres túrák megtételére. Ez valóban igaz a Mustangra, amely az Ideallal műszakilag közel azonos, de újabb kismotor, a magyarok pedig főleg arra emlékeznek. De a régebbi modellekkel együtt ennél már árnyaltabb a kép, hiszen vannak szlovákiai származású magyar barátaim - a poszt után beérkező telefonok sorrendjében említem őket - Vályi Pista, Zirig Árpi és Szabó Gyuri -, akik mind elmondták, hogy miközben a Mustangok förtelmes, megbízhatatlan szerkezetek voltak, ezek a Pionyrok - mert ők a belpiaci nevén hívják a kismotort - évtizedeken át megbízhatóan szolgáltak odakint. Valamiért sokkal jobb motorok voltak, mint a Mustangok, talán még nem tettek beléjük annyi szocializmust.

Ezt én egyelőre nem érzem.

Másodszor is összeszerveztük a múltkori csapatot Szabadi-Sóstóra, és izé, másodszor sem hoztuk el a motort, pedig ott tököltünk vele vagy három órát, megfeszítve csajaink idegrendszerét az akcióban - érthetetlen, de nekik nem akkora szórakozás. Ez alkalommal vittem egy tökéletesnek vásárolt karburátort, nagyfesz kábelt, megint sok gyertyát, deknitömítést (hogy le tudjam venni a kuplung oldali fedelet és szét tudjam pajszerolni az összeragadt parafás lamellákat, hogy legyen végre kiemelhető kuplung a vörösen izzó táltoson), még hátsó belsőt és külsőt is, mert az meg elég ramaty állapotban van.

Hinnye. Most a szikra tűnt el valahol a motor gyomrában. A múltkori látogatásnál az még stabilan megvolt, ezért a gyújtás problémakörét (félve bár, mert ezeknél sosem volt a legstabilabb pont) kipipáltam, s csak a benzinellátásra és a kuplungra koncentráltam.

No meg itt jön be a tét nélküliség örömének elvesztése is - nálam egyáltalán nem volt mostanában tervben, hogy veterán csehszlovák kismotorokat vegyek, felújítsak, üzemeltessek, ebbe csak szórakozásból vágtam bele. Mostantól azonban már nyolcezer forintom és nemcsak az én, hanem a barátaim sok órányi szívása is benne van a gépben, tehát feszültebbé kezd válni a helyzet. Persze, úgy kellene, hogy az ember visz egy teljes új karbit, egy teljes új gyújtást, hengerszettet, dugót, váltóalkatrészeket, kerékcsapágyakat és egy jó tankot benzincsappal is, csak ötvenezer forintnyi "hátha kell, nem tudom"-alkatrésszel megrakodva már nem olyan önfeledt móka és kacagás a projekt.

Most már tehát nem olyan önfeledt móka és kacagás, evvan.

Éppen az önfeledés elvesztése fölött érzett feszkó hátán már kezdett kissé zavaró lenni, amikor beláttam a nap végén - már a Budapest helyett Balatonföldvárra csökkentett túrát sem fogom lezavarni a géppel. Igazából még annál is jóval hamarább fel kellett volna adnom a szerelést, mint tettem, de volt egy pillanat az egyik tolásos próbakísérletnél, amikor elkezdett pöfögni, felpattantam rá, s ha gyengén, köhögve is, de légyfing-erővel azért ment, önerőből.

Csak amikor pár napja megkaptam Rolandtól a videókat, derült ki, hogy a légyfing-erőt Kozma Zsolti képviselte, de én nem vettem észre a saját zihálásomtól, hogy ő tolta oda is, vissza is a motort. Azt hittem, magától ment, ha gyengén is. És miután bementünk a kertbe - azt hittem, tuningolni, valójában inkább megnyitni a reménytelen szívás egy újabb fejezetét - is oly kevés vér jutott az agyamba, hogy nem esett le a tantusz - még mindig nem esett le, hogy ő volt a motorerőnek hitt hajtás. Mentségére legyen mondva, hogy a szerénynek hitt vonóerő mögött eredetileg még egy egész, nem csekély Kozma Zsoltinyi erő lakozott, csak hát mire leküzdötte a Jawa-blokk tetemes kompresszióját, a masszív hajtáselemek súrlódását is, az már megcsappant. Nem beszélve az én súlyomról, de az nyilván elhanyagolható tétel volt.

Oké, a terv: júliusban harmadszor is nekifutunk. Újabb beszerzések jönnek: megszakító, kondi, gyújtótekercs, gyújtótrafó, tűszelep... Megamimég. Lassan már fontolóra kellene vennem, hogy egy komplett, működő Ideal-blokkot is érdemes lenne vennem, ha ez így megy tovább - nem Mustangot persze, mert az bedöglik, hanem csakis a régit, mert az jól bevált, szuper megbízható. Mint látjuk, ugye. Csak nehogy főtegelyszimeringet kelljen cserélnem, ó add uram.