Mivel motorozhat egy versenyző a szabadidejében?
Noha a FIM sajtóközleményében nem nevezték meg, ki az a két versenyző, akiknek Jerezben kell majd egy meghallgatáson megjelenni az edzési szabályok megszegése miatt, nem nehéz rájönni, hogy a Yamaha MotoGP pilótájáról, Fabio Quartararoról és a Moto3-ban versenyző Sergio Garciaról van szó. A FIM ugyanis előírja, hogy a versenyzők milyen motorokkal mehetnek.
Quartararót a Tech Solution nevű cég hívta meg egy motorozásra a Paul Ricard versenypályára egy általuk felkészített Yamaha YZF-R1-gyel - a motorról azt lehet tudni, hogy valamivel szerényebb volt, mint amit a francia Superbike Bajnokság maximálisan megengedne.
Quartararo élt a lehetőséggel, két napot motorozott a Paul Ricardon, hogy visszaszokjon a 300 km/h feletti sebességre - cserébe pedig a Tech Solutions-nek rengeteg értékes telemetriaadatatot termelt a világ egyik leggyorsabb pilótája, valamint Quartararo 768 ezer Instagram követője megismerte a francia céget, amely az olasz és a spanyol bajnoksáok felé terjeszkedne. Win-win szituáció, gondolná az ember.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A probléma, hogy ez feltűnt a FIM-nek is, és felvetődtek bizonyos kérdések: mennyire felelt meg ez a motorozás a MotoGP szabályainak?
Minden Grand Prix versenyzőnek engedélyezett, hogy versenypályán motorozzanak, de nem mindegy, hogy milyen motorral. A GP pilótáinak a szériamotorok engedélyezettek, melyeken csak néhány, a versenypályázáshoz elengedhetetlen módosítást szabad csak elvégezni.
A Moto2 és a Moto3 versenyzőire még szigorúbb korlátozások vonatkoznak a versenyen és hivatalos teszteken kívüli motorozásoknál, a Moto3-asoknak tilos a saját gyártójuk által készített 200 és 300 köbcenti közötti motorokkal edzeniük, míg a Moto2-esek nem mehetnek 665 és 865 köbcenti közötti Triumph-okkal. Vagyis nem szabad olyan szériamotorokkal menniük, melyek a versenymotorjaik közeli rokona.
Van egy hosszú lista azokról az alkatrészekről, melyek módosíthatók az edzőmotorokon, ilyenek az idomok, a fékek, a kipufogó, a futómű, a lábtartók, a kormány, a kezelőszervek, a gumik és a kerekek. De ami a legfontosabb, hogy az egészre a MotoGP technikai igazgatója, Danny Aldridge rámondja az áment. Maga az engedélyeztetési folyamat nem bonyolult, a versenyző vagy a csapata küld egy e-mailt Aldridge-nek, amiben leírja a motort és a használni kívánt alkatrészeket, amire Aldridge igennel vagy nemmel válaszol. 100-ból 99 alkalommal igen a válasz.
Az edzésre és a tesztelésre vonatkozó szabályok nem szimplán szemétkedésből vannak, hanem a céljuk a költségek visszaszorítása - ha nem lennének, a pénzügyileg legjobban eleresztett gyárak és csapatok minden idejüket a pályán töltenék, és minden versenyre olyan előnnyel érkeznének, amelyhez a többiek hozzászólni sem tudnak - és ez a verseny kiüresedéséhez vezetne, a végén két kőgazdag csapat meccselne egymással. Egy versenymotor üzemeltetése iszonyatos költség, és aki sokat tud menni, sok tapasztalatot gyűjt, és hatalmas előnyben lesz. A top csapatok így is fényévekre vannak a privát alakulatok lehetőségeitől.
A versenyzők edzéseit hasonló okkal korlátozzák, hiszen egy superbike specifikációs motor lehetőséget ad olyan alkatrészek kipróbálására, amit aztán a GP-ben is használhatnak: motortuning, karbon fékek, speckó felfüggesztés, kerekek, stb...
Quartararo tehát két dologban is hibázott: egyrészt a szériától igen messze eső motorral ment, de ami még nagyobb bukó, nem hagyatta jóvá Danny Aldridge-dzsel.
Már csak az a kérdés, hogy milyen büntetésre számíthat Quartararo? Valószínűtlen, hogy előnyszerzés reményében motorozott volna a Tech Solutions Yamahájával, szándékos csalás esetén egyszerűen nem lehet annyira hülye, hogy posztoljon is róla. Sokkal inkább hihető, hogy a francia pilótának kínáltak egy esélyt egy jó motorozásra, és ugrott az alkalomra.
Illetve bármennyire is éles fegyver egy superbike kategóriás motor, igen kevés köze van Quartararo prototípus versenygépéhez, az egyiken megtalált beállítások semmivel sem viszik közelebb a másikat a sikerhez. Ezen felül a Pata Yamaha főnöke, Paul Denning is rámutatott a Twitteren, hogy egy széria YZF-R1M és egy VB-s versenygép között ugyan rengeteg eltérés van alkatrészekben, abszolút értékben viszont igen kicsi a különbség - a 2020-as R1 bemutatóján Alex Lowes és Michael van der Mark, a Yamaha két gyári SBK pilótája a szériamotorral 1:43 körül mentek, míg a versenyen a felkészített motorokkal 1:40 körüli időket tudtak, vagyis a motorra költött százezer euró nagyjából 3%-ot hoz köridőben.
Ezeket figyelembe véve, ha tippelnem kéne, Quartararonak legfeljebb egy kellemetlen beszélgetésben lesz része, komoly büntetésre nem kell számítania.
Nem Quartararo az első, aki megsérti a tesztelésre vonatkozó szabályokat, legutóbb Aleix Espargarót vonták felelősségre 2016-ban, amikor még suzukis pilótaként egy karbon fékes, Öhlins futóműves, MotoGP-specifikációjú kerekekkel szerelt GSX-R1000-rel edzett. Akkor ő is megúszta egy figyelmeztetéssel - az esetében is felmerült a jóhiszeműség, hiszen az is úgy derült ki, hogy nyíltan kezelte a dolgot, nyilatkozott az esetről és képeket rakott ki róla.