Endurance versenyt nyomtunk Triumph-okkal

Néhány évvel ezelőtt már kifejtettem, hogy számomra a motorozás igazi esszenciája  az aszfaltra térdelésben nyilvánul meg. A véleményem azóta sem változott, csak Triumph-ok cserélődtek.

A Street Triple 675 R-ben nehéz volt hibát találni, egyedül némi plusz teljesítményt kívántam volna a csomagba. Kívánságom meghallgattatott Hinckley-ben, a 765-ös széria 123 lóerővel pont az a teljesítmény, ami ideális egy ennyire széles tartományban használható és élvezetes motorba. Ráadásul az RS kivitelek felszereltsége egészen kívánatos alkatrészekkel (Öhlins, Brembo, elektronika, stb.) bővült. Időközben idén sikerült szert tenni egy 2020-as Street Triple RS-re. Az előző modellhez képest nem történtek eget rengető változtatások, csak még kívánatosabbá tették. Az átrajzolt idomok a mérges ábrázatú led fényszórókkal újra divatossá tették a dizájnt. De sok apró műszaki módosítás is történt, amit csak közvetlenül a régiről átülve veszel észre. Az első és legfeltűnőbb, hogy az Euro5-ös kipufogó ellenére is jóval teltebb a 765-ös hangja. Mondhatnánk, hogy emiatt érződik erősebbnek is, de nem: a középtartományban körülbelül tíz százalékkal magasabb a nyomaték. Ezen felül a váltó is finomabbnak tűnik, és végre lefelé is gangolhatok kuplungolás nélkül.

Ez utóbbi különösen hasznos tud lenni egy olyan gyors és technikás versenypályán, mint a Sárvár melletti Pannónia Ring. Utoljára 2013-ban jártam itt még a 675-össel. Szóval nem éppen rutinos versenyzőként mondtam igen Lövey Ádámnak, mikor a palyamotorozas.hu szervezésében egy 99 perces endurance versenyre invitált. Az alapvetően motorosoknak tervezett, 1996 óta működő versenypálya már eléggé cudar állapotban volt, ezért tavaly egyes részeit újra aszfaltozták. A vonalvezetése miatt sokkal lendületesebb a Hungaroringnél, de nem annyira eszetlenül gyors, mint a Slovakiaring. A helyes (értsd: gyors) közlekedést ki is tudná jobban elmagyarázni, mint kedvenc Supersport VB-menőnk, Sebestén Peti:

Ádám instrukciói alapján annyit fűznék csak hozzá, hogy a hátsó huplis, nyélgázos jobbost nem feltétlenül érdemes az ideális íven venni, mivel van benne egy elsőre rémisztően mélynek tűnő hosszanti repedés is. Ezért érdemes a kanyart kintebbről kezdeni, és minél merőlegesebben átvezetni a motort a repedésen.

Az RS-nek ez a lendületes pálya is nagyon fekszik, csupasz motor létére meglepő módon a célegyenesben sem szenved hátrányt az idomos hatkilósoktól. Sőt! Konkrétan erőből kerültem ki a célegyenesben egy R6 R-t és egy Daytonát. Az oda-vissza gyorsváltó pedig tényleg áldás, mert több helyen is kell lefektetett motorral váltani. Az egykerekezős bukkanó után ötből kell kettőbe vissza dobálni, és így a fékezésen kívül semmire sem kell figyelni – az elektronika helyetted adja a gázfröccsöt, a csúszókuplungos motor végig stabil marad. Ádám már régebben panaszkodott a 2020-as modell kikapcsolhatatlan ABS-ére. Bár a Track mód enged némi játékot a hátuljának, a Pannóniaring cél végi aszfalthibája tényleg összezavarja. Valóban nem túl megnyugtató, mikor hatodik nyélgáz után próbálod a gyors jobbost elfordulni, az elektronika meg az aszfaltban lévő keresztborda miatt elveszi a fékerőt.

A csapatunk összeállítása természetesen nem volt véletlen. Minimum kettő, maximum három versenyzőt indulhat az endurance-on saját motorjával, a cseréknél az időmérő transzpondert kell a soron következő motorra áthelyezni. Ádám a jóga mellett pályamotorozást oktat, a Triumph Budapest színeiben érkező Varga Zoli pedig néhány éve még a magyar bajnokságban húzta a gázt. Így három egyforma Street Triple-lel indultunk a „Street” kategóriában. A csapatunk nevét ki nem találnátok: Triplák!

Ők a gyors, én a közepes csoportban készültem az éles bevetésre, és Postamester Zoli révén gazdagodtam a címben szereplő jótanáccsal. Sajnos az ötödik menet után a boxutca végén és még vagy három kanyarban szakadni kezdett az eső, így a futamot hatvan percesre kellett rövidíteni. Sebaj, így gyors cserékkel mindenkinek jutni fog kb. 20-20 perc. A rajtot Ádám vitte, Zoli volt a második, így nekem kellett először a transzpondert áttenni a puha hátsó ülésre, ami természetesen élesben nem sikerült elég gyorsra.

Ádám és Zoli is küzdött még pár vízfolttal, nekem már csak az utolsó negyedórára kell felmennem a csontszáraz pályára. Bár igazi örömmotorozás volt ez, a leintés után mégis lefelé konyult a szám széle. A transzponderes tököléssel ugyanis buktuk az első helyünket. Ennek ellenére ez volt az év pályanapja, a hangulatát Ádám videója adja vissza a legjobban:

A pályanap élvezeti értékét tovább fokozza a szervezés gondossága. Hatszor húsz perc edzés jut mindhárom csoportnak (lassú, közepes, gyors), és ezen felül indulhatsz még a versenyen! Ez rengeteg pályaidő, ráadásul Németh Andrisék rendszeresen tartanak az előző napon esti oktatást pályakezdőknek. A hazai pályák (Kakucs, Euroring, Hungaroring) saját motoros napjain általában befizeted a pénzt a megfelelő csoportba, és mész. Andris azonban a külföldi szervezők jó szokásaihoz híven kiemelt figyelmet fordít a résztvevőkre, még a boxutcában kószáló gyerekekre is vigyáz. A reggeli briefingen mindent türelmesen elmagyaráz, és utána nap közben is folyamatosan mikrofonnal a kezében pezseg. Legközelebb augusztus 31-én a Slovakiringen, majd szeptember 9-én újra a Pannónia Ringen tudjátok velük húzni a gázt.