Az év versenyét pohos túracirkálókkal nyomták

Battle of Baggers

2020.10.28. 06:28
5 hozzászólás

Itt az ideje, hogy foglalkozunk egy kicsit az igazán fontos dolgokkal: lezajlott Laguna Secában a Battle of Baggers, a túracruisereknek kiírt gyorsasági futam, és a várakozásoknak megfelelően agyeldobósan jó volt.

Nagy mák, hogy fent van az egész a neten, meg lehet tekinteni, de mielőtt belefúrnád az arcod a videóba, érdemes kicsit távolabbról kezdeni, mert úgy érdekesebb lesz.

A futam meghirdetése óta lelkes vagyok, mert szeretem, ha Harley-Davidsonok versenypályán mennek. Mielőtt hangosan röhögnél, ajánlom figyelmedbe a Harley XR1200 Cup-ot a 2010-es évek elejéről - egyen tuningkittel felszerelt XR-ekkel mentek márkakupában, csodálatosan agresszívan, ráadásul nem is kis nevek szórakoztak a pályán, például ott volt Chris Fillmore, aki később Pikes Peak rekordot futott egy KTM 1290 Super Duke R-rel. Az XR Cupnál a Battle of Baggers egy sokkal inkább poénra vett dolog, hiszen nem egy bajnokság, hanem csak egy szimpla futam, de a motorversenyekről már megtanultam, hogy bármennyire is buli, ami a pályán történik, az mindig komolyan lesz véve. Még akkor is, ha túracruiserekkel kell megfenni az íveket.

A nevezők névsorát átpörgetve az utolsó kételyeim is elszálltak, például ott volt Michael Woolaway, aki híres motorépítő és hobbiversenyző, volt olyan év, amikor egy 200 lóerős Ducati Hypermotarddal vágott neki a Pikes Peaknek, de Ben Bostrom sem kis név, igazi legenda, aki flat trackből ment át gyorsaságiba, és a Superbike VB élmezőnyébe tartozott, 2001-ben például harmadik lett a gyári Ducatival.

A fiatalabb arcok is izgalmasak, Josh Herrin az AMA Superbike sztárja, aki a Moto2-ben is kipróbálta magát, Frankie Garcia az a flat track-es csávó, akinek a versenygépe alapján dizájnolták a Ducati Scrambler Full Throttle-t, illetve Taylor O'Hara sem egy utolsó alak, az egyik legsokoldalúbb amerikai motoros, aki flat track-től kezdve szupermotón át a motokrosszig mindenben nyert már.

A futamot tehát vártam, és közben folyamatosan jöttek a hírek, hogyan készítik fel a motorokat. Röviden összefoglalom: brutálisan. O'Hara például az Indian Challangerét az S&S-hez tolta be, ahol vagy 90 kilót lekapartak a gépről, 17-es kerekeket tettek alá, amire felmennek a tapadós versenygumik, hosszabb futóművet építettek be, hogy legyen egy kis dőlésszög, a blokkot pedig felhúzták - gyárilag is 122 ló, vagyis a legerősebb a műfajban, de addig piszkálták, míg nagyjából 150 lóerőt nem tudott. Irgalmatlan munka belement, egyedi, mart dekliktől kezdve a fékeken át a megfelelő üléspozíció kialakításáig.

De például a 61 éves Woolaway sem vacakolta el a felkészülést, ő egy Harley-Davidson Street Glide-ot faragott meg a Deus Ex Machina Los Angeles-i műhelyében.

Első körben ő is a súlycsökkentéssel kezdte, kb. 130 kiló felesleget talált a motoron, ami elsőre rengetegnek tűnik, de például csak a kábelköteg optimalizálásával is 2,7 kilót nyert. És akkor még szó sem esett a kipufogóról, amelyet egy komplett titán rendszerre cseréltek, vagy a pillekönnyű, 17-es versenyfelnikről.

A nyerget is átalakították teljesen, feljebb emelték, hogy jobb legyen a testhelyzet, lecserélték a kormányt, áthelyezték a lábtartókat - az ergonómia a Laguna Seca-i pályán különösen fontos, a Corkscrew nevű kanyar például nem adja magát könnyen, ott duplán számít minden apróság.

A verseny szabályai szerint a motoroknak fejidommal és dobozokkal kell rendelkeznie, ezért gyártottak hozzá egyedi karbon fejidomot és karbon dobozokat, de az egész motor keskenyebb és alacsonyabb lett, mint a gyári. A gyári segédvázat is kidobták, gyártottak a helyére újat króm-molibdénből, Öhlins futóművet tettek alá, a blokkot pedig alaposan bedurrantották.

A gyári 1753 köbcentis blokkot 2064 köbcentisre pattintották fel, megportolták, átdolgozták a kenését, a vezérlést, a befecskendezést - a végén a gyári 78 lóerőből végül nagyjából 150 lett.

A Marchesini felnikre Dunlop versenygumit húztak, a hosszabb futóművel növelték a szabad magasságot, egyedi lengőkart gyártattak hozzá, a fékeket pedig Brembo GP4-RX radiális versenynyergekre cserélték.

Ez csak két motor, de ne gondold, hogy a többit elspórolták volna, mondom, attól, hogy egy szórakoztató betétfutamról van szó, nem jelenti azt, hogy ne vennék komolyan. A köridők is arról árulkodnak, hogy volt tempójuk, a hétvége legjobb Superbike kvalifikációs ideje Cameron Beaubiernek volt 1:23-mal, de a kétszeres Endurance VB győztes Niccolo Canepa is 1:25-öt ment tiszta körön, ehhez képest a Battle of Baggers 1:36-os meg 1:40-es-es körei egyáltalán nem tűnnek rossznak ezekkel a rozmárokkal.

Itt a videó a futamról, utána viszont spoilerek következnek, szóval óvatosan a görgetéssel.

Remélem világos, miért vártam annyira a futamot, amelyet végül O'Hara nyert - a rajtja nem volt jó, a verseny elején le is ment a pályáról, majd szépen bevitte a motort a célba, először Fankie Garciát letolva, majd nagyot meccselt Hayden Gillimmel, aki szintén sokoldalú versenyző, egyaránt otthonosan mozog a salakpályán és a gyorsasági szakágban. O'Hara tempója jobb volt, de Gillim remekül védekezett, mígnem az Indian el tudott bújni neki a Corckscrew-ban, az utolsó körre pedig magabiztos 1,9 másodperces előnyt épített fel (teljes eredménylista itt).

Ez volt hát 2020 legszórakoztatóbb motorversenye, amelyért a közönség is megőrült, O'Hara is megjegyezte, hogy rég nem látott olyat, hogy emberek ennyire bepörögtek volna egy motorversenytől. Remélem lesz folytatás, mert az ötlet remek, én pedig tovább álmodozom egy nagy túraenduróknak kiírt szupermotó futamról, hátha valaki megcsinálja helyettem.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.