Hősöm, a Man-szigetre jetskiző szerelmes
A legszebb karácsonyi történet lehetett volna ebben a pandémia által uralt időszakban, de a hivatalnokok miatt börtön lett a vége. De megkockáztatom, hogy mégiscsak ez lesz a legszebb karácsonyi mese.
A boldog párkapcsolatban élőknek lehet, hogy nem tűnt fel, de mostanában nem egyszerű ismerkedni. Lezárások követik egymást, kijárási tilalom, bezárt éttermek, színházak és mozik, az emberek magukra vannak hagyva, sokan egymástól elszakítva élik meg az egészet. Ez történt a skót tetőfedővel, Dale McLaughlannel, amikor szeptemberben egy munka végett a Man-szigetre utazott, és megismerkedett egy lánnyal. Összejöttek, de a munka befejeződött, és McLaughlan is hazautazott, viszont a szerelmük tombolt, és találkozni akartak. A skót férfi így többször beutazási kérvényt nyújtott be Man-sziget kormányának, akik ezt rendre elutasították.
A szigeten jelenleg nagyon alacsony a fertőzöttek száma, pontosan négy esetről tudnak, gyakorlatilag teljesen visszaszorították a járványt. Azonban ezért viszonylag nagy árat fizetnek, ugyanis sem elhagyni, sem beutazni nem lehet az szigetre, legfeljebb egy nagyon szigorú protokoll szerint, amit a kormány engedélyez. Sokkal inkább jóváhagyják, ha a szigetet egy helyi lakosnak kell elhagyni munka miatt, mintsem hogy valaki látogatóba utazzon, így a szigeten élők gyakorlatilag teljes elszigeteltségben élnek, amely azért különösen nehéz, mert jelentős hányaduk betelepült, így a családjuktól is elszigetelődnek. Cserébe nincs távolságtartás, kötelező maszkviselés, a szórakozóhelyek ugyanúgy nyitva vannak, az üzletek szintén, és bulit is tarthatnak, sőt, még a karácsonyi fények beüzemelésének is külön eseményt rendeztek. Valamit valamiért, szól a közhelyes mondás.
McLaughlan és barátnője viszont egyre nehezebben viselték, hogy szerelmük bimbói sérülnek, így a skót férfi mikulás utáni csütörtökön úgy döntött, vásárol egy jetskit, péntek reggel nyolckor pedig útnak indult. A távolság egyébként nem volt eget rengető, mindössze negyven kilométer, ezt pedig bőven egy óra alatt teljesíteni kellett volna, viszont még életében nem próbálta, és a tenger is viharos volt, ezért útja négy és fél órán át tartott. Skócia dél-keleti részéből, Isle of Whithorn városából indult, ahonnan gyakorlatilag látható Man-sziget. Ezt a képet tavaly készítettem a tengerről. A mögötte sejlő távoli part kontúrjai valahol a skót-angol határvidéket jelzik.
Mivel a sziget legészakibb pontja vízi járművel szinte megközelíthetetlen, a férfinak le kellett csorognia egészen Ramsey-ig, a legendás TT legészakibb pontjáig. A gond abból fakadt, hogy a sziget minden egyes pontját kamerák őrzik – emlékezve nyilván a legendára, mely szerint néhány száz éve a szigetet minden ködös napon megszállták a kampókezű kalózok - így a partiőrség felvételén jól látható, ahogy McLaughlan a sziklás part mentén csorog. Végül egy kietlen partszakaszon hagyta a járművet, és feltehetőleg a rövidebb, parti úton, gyalog megindult délre, hogy elérje Douglast. A hegyi utat, amelyen a verseny halad, nem választhatta, mert télvíz idején igencsak veszélyes, és könnyedén elveszhetett volna, de a séta így is nagyon sokáig tartott, csak este nyolc körül érte el a fővárost. Minden bizonnyal teljesen kimerült állapotban, háborús hősként érhetett célba, és ölelhette meg barátnőjét három hónap után. A pár a beszámolók alapján egy csodálatos hétvégét töltött együtt, diszkóról diszkóra jártak, hétfőn viszont csengettek a rendőrök, és vitték McLaughlant a bíróságra.
Talán emlékeznek azon cikkemre, amikor gyorshajtás miatt büntettek meg, abban egészen pontosan kifejtettem a sziget uralkodó szigort. Egy valami biztos, elbújni nem lehet, a helyi rendőrök pedig nem viccelnek, és bár a bíróságon mindig nagyon udvariasak, ha nagyon rosszat csinálsz, nem sokáig gondolkodnak, hogy kicsit bent tartsanak. Kihágásokkal kár próbálkozni, gyakorlatilag az utolsó sarkon is térfigyelő kamerák vannak, annyi viszont igaz, hogy amíg nem balhézol, csendben figyelnek, és nem cseszegetnek. De minden lépésedről tudni fognak. McLaughlan beismerő vallomást tett, a bíróság pedig az életvédelmi törvényekre hivatkozva azonnal négy hét elzárást ítélt meg, jelezve, mindenki így jár, aki illetéktelenül a sziget területére próbál lépni. Ez így karácsony előtt kissé kellemetlen, mert büntetése elvileg valamikor januárban jár majd le. Egy valami vigasztalhatja, ha jól viselkedik, barátnője szenteste talán meglátogatja, hacsak addig nem varrnak valami bírságot a nyakába bűnrészességért.
Ezzel egyidőben többen petíciót kezdeményeztek McLaughlan szabadon bocsátása végett, de Howard Quayle miniszterelnök eddig nem tűnt elnézőnek, bár elmondta, egészen elképesztőnek tartja a férfi bátor viselkedését. Alakulhatott volna sokkal rosszabbul is a kaland a téli tengeren. Mit is mondhatna valaki, akinek a szigetén évente megrendezik a világ legveszélyesebb motorversenyét?
Legutóbb Anglia egyik legnépszerűbb újságírója, a Sideburn magazin alapítója, Gary Inman szólalt fel a férfi szabadon engedése mellett. Inman egyszer már megtette heccből az utat, nyáron egy gumicsónakkal, két motorral, egy újságírótársával, a hajót pedig akkor egy profi tengerész vezette. Igaz, hogy ők Heyshamből indultak, de beszámolója alapján elég viszontagságos volt az út: rettentően hideg volt, és nagyon sokáig tartott. Profi felszerelésben mentek, de majdnem megdermedtek, mire a szigetre értek. Ezzel szemben McLaughlan egy kisebb Bombardiert választott az utazáshoz, amely tengeri körülmények között, főleg viharos időben meglehetősen veszélyes. Emlékszem, mennyire félelmetes volt a tengeren jetskivel közlekedni, még egy viharosnak egyáltalán nem mondható szélben is, viszonylag kisebb, két-három méteres hullámokban, pedig az általam használt típus kifejezetten erre a célra volt, egy nagyon hosszú, stabil, háromszemélyes testtel. A skót férfi mindössze egy téli sapkát, és valamilyen technikai ruházatot viselt. A fotókon jól látható, hogy a parányi test inkább csapatásra, mint hosszútávú túrázásra készült. Ezek után más nem maradt, minthogy kalapom emeljem a hős skót előtt, és mielőbbi szabadulást, a sziget vezetőinek pedig mielőbbi belátást kívánjak.