Ha csak egyetlen ember jönne velem a Man TT-re
Nem is emlékszem pontosan, mikor találkoztunk először, talán egy péntek este a brünni depóban, ahová Gegével érkeztél. Csak tátott szájjal bámultalak, és azt gondoltam, nem létezik még egy akkora fanatikus, mint te, aki a tizenegynéhány éves lányával naponta autózik a mosonmagyaróvári szállásról a Cseh nagydíjra, csakhogy a gyermek láthassa élőben Rossit. Amikor másnap este, a tőled megszokott közvetlenséggel közölted, hogy velem tartanál legközelebb Man-szigetre, azt gondoltam, ez a fickó teljesen meghibbant.

Aztán egy évvel később ismét találkoztunk ugyanott, akkor már nem tágítottál, és szinte addig nyaggattál, amíg telefonszámot nem cseréltünk. Életem egyik legjobb döntése volt, utólag bevallom, bár azt is sejtem, téged ismerve, másként nem történhetett volna. Ez alkalommal egy másik sráccal érkeztél, aki termetre hozzám hasonló volt, karja mint egy farönk, majd amikor Mókinak hívtad - utóbb kiderült a Mókust becézve - nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Néhány év közben eltelt, a kapcsolatunk pedig egyre szorosabbá vált, te pedig közölted, ne szórakozzak, nem olyan vagy, mint a többi ígérgető, ti valóban jöttök a szigetre, Mókussal kiegészülve.

Néhány hónappal később már a repülőjegyet vettük, és megkezdődtek a közös élményeink. Akadt bőven, késtünk le együtt repülőt, voltunk már bajban, nyugtattál meg, és vesztünk össze rendesen, miközben hármunk barátsága csak egyre mélyebb lett. A pajtásaim javarészt úgy ismernek, a konditermes Roli, ahogy gondolom még jó sokan, néhány dolgot viszont kevesen tudnak rólad, talán a legfontosabbakat. Hogy tőled őszintébb faszit keveset ismerek, a szavaidnak súlya van, a megbízhatóságod pedig legendás. Hogy tőled frankóbb szendvicset senki nem csinál, és hogy úgy vezeted a jobbkormányos autót a Man-szigeten, mint egy félisten. Mert egyébként is az vagy, hiszen tőled klasszabb férj aligha létezik, bár ezt nem állíthatnám, mégis úgy látom, mert rád nemcsak számítani, hanem támaszkodni is lehet. Azt hiszem ha fele ennyire klassz apa lennék, mint amilyen te vagy, a fél világot magaménak érezném, ebben minden bizonnyal Gerdi is egyet ért velem. Ha a barát szót definiálni kellene, szintén téged említenélek, anélkül, hogy felsorolnám, az elmúlt négy évben mi mindent köszönhetek neked. Megtanítottál mozogni, létezni, és jól érezni magam a bőrömben, anélkül, hogy ebben valaha nyomást éreztem volna. Legsúlyosabb örökigazságod, hogy kérés nélkül nincs csoki, az ágyam felett lóg bekeretezve, és ha nem kergetsz az őrületbe megannyi ötleteddel, most nem érezném, hogy a legfantasztikusabb emberek egyike vagy, akit ismerhetek.
Azt talán kevesen tudják rólad, hogy a Mecsek királya valójában te vagy, és mások számára szinte láthatatlanul létezel, mindössze egy zöld paca, mi földi halandó számára felfoghatatlan. Ha megnyerném a lottót, egészen biztosan csapatot építenék neked, hogy elindulj a TT-n egy Kawával, mert szívből hiszem, jelenléted ott sem maradna észrevétlen. Amikor ezzel nyaggatlak, nem viccből teszem, bár boldoggá tesz, hogy valójában soha nem adnád már erre a fejed. Azt is tudom, hogy a ringen mások is csókolomot köszöntek neked előre, mégis olyan elegánsan engedted el az egészet. Sokan talán azt hiszik, mennyire szerencsés is vagy, de heti hat napban tizenkét órát dolgozni nem szerencse kérdése, ez már a színfalak mögötti lét, amit kevesen ismernek. A kitartásodról még szót sem ejtettem, de ezek után talán felesleges, hiszen ha létezik valaki, aki számára nincs lehetetlen, egészen biztosan te lennél.
Rolcsi, szeretném neked elmondani, hogy minden, még a legelvetemültebb ötleteid mögött is teljes mellszélességgel állok, még akkor is, ha néha tépem a maradék hajam. Kísérni és támogatni foglak, efelől ne legyen kétséged. S bár tudom, hogy a szíved zöld, a lelked pedig örökké negyvenhat marad, mégis, ebben a furcsa esztendőben kívánok neked nagyon boldog ötvenet. Senki mással nem mennék a szigetre huszonkettőben, mint veled.