Kellően drágán kell venni, és jó befeketetés lesz

Mint minden pénzügyi válság, a pandémiával járó téboly is másként hat a gazdaság szereplőire. Míg egyesek a fennmaradásért küzdenek, és napi problémákkal kell megbirkózniuk, addig egy másik réteg vagyona egyre csak gyarapszik, ők pedig nyilvánvalóan újabb és újabb befektetési lehetőségeket keresnek, miként tudhatnák biztonságban megtakarításaikat. Néhányan a bitcoin adta rejtett lehetőségekben hisznek, míg mások az arany árának masszív emelkedésében látják a lehetőséget. Meg persze van egy harmadik kör, akik nagyjából akkor is képtelenek elszakadni attól, ami igazán érdekli őket, ezek pedig a járművek. Hozzánk persze ők állnak a legközelebb, és ezzel a poszttal rajtunk próbálunk segíteni, hogy nyári grillpartikon bélszín maradjon tarja helyett.

Az autósokat kiszolgálni persze e téren is könnyebb, mint a motorosokat, hiszen a régi sportautók iránti kereslet lényegesen nagyobb. Vegyük csak példaként annak az ominózus 1962-es Ferrari GTO-nak az esetét, amelyet a világ legdrágábban eladott autójaként tartanak nyilván. A 2019-es januári Sotheby's árverésen 48 405 000 amerikai dollárt fizettek az autóért, amely a 880 kg-s súlya alapján, grammonként 55 dollárt ért. Azon a napon az arany aktuális árfolyama 41,43 dollár volt. Így ha jól tudom, a mai napig az egyetlen autó, amelynek grammara vetített árfolyama meghaladja az aranyét.

A motorkerékpárokért rajongó közönségnek ekkora szerencséje ugyan nincs, mert hosszas keresgélés után sem találtam aranyárnál jobban futó ékköveket, olyanokat viszont igen, melyeknek értéknövekedése ezt megközelíti, és hosszú távú befektetésként igenis jól muzsikálhatnak. Nem figyelmen kívül hagyva azt, hogy sajnos mások nyomorából – és mert kényszerűségből áron alul válnak meg járműveiktől – egyesek nagyon is jól járhatnak.

Míg néhány évvel korábban, John McGuinness korai karrierjének egyik Honda NSR500 V2-eséért 175 000 dollárt fizettek, addig Nicky Hayden MotoGP Ducati GP11-eséért potom 145 000 dollárt kínáltak az Iconic Motorbikes aukciós oldalán, az árverés így sikertelennek bizonyult. A cégre érdemes figyelni, mert harcot hirdettek az olyan nagy mogulok ellen, mint például a Bonhams, mottójuk alapján pedig normális áron kínálnak leinformálható dokumentumokkal rendelkező motorokat. A paletta pedig a nyitás óta eltelt egy évben igen kívánatosra sikeredett. Megannyi versenymotor áll a hangárban, nemrég pedig egy nullkilométeres Bimota 500 V-Duét értékesítettek 34 500 dollárért. De a Deus motorépítő, Michael Woolaway, Pikes Peaket megjárt Ducati ragadozója is náluk lelt gazdára 26 750 dollárért. Ha csak a felhasznált alkatrészeket és a motor múltját tekintjük, sokkal többet ér, és minden bizonnyal néhány éven belül egekbe emelkedik az ára. A Hayde- motor körül viszont akadt mégis némi turpisság, amely nyilván nem tett jót nekik. Néhányan tudni akarták, hogy Hayden mely versenyeken használta a motort, de sajnos kiderült, hogy erre nem került sor, mert a Ducati bemutatómotorként állította ki a példányt, és eredetileg Randy de Puniet használta a 2011-es szezonban a Pramac csapat színeiben. A szezon végén a gyár viszont úgy döntött, hogy átfesti, és gyári motorként szállítja kiállításokra az előző évi modellt. Az Iconic ennek sajnos nem járt elég alaposan utána, és már az aukció kezdete után volt kénytelen magyarázkodni.

A világ valaha legdrágábban eladott motorja egyébként az ausztrál Jack Ehret, 1951-es Vincent Black Lightning-ja volt, amelyet a Bonhamas értékesített még 2018 januárjában. A motor kifogástalan állapotban volt, köszönhetően annak, hogy az aukció előtt, a nemrég elhunyt francia Vincent-guru, Patrick Godet restaurálta és újította fel. Végül 929 000 amerikai dollárért kelt el, amely, ha a motor súlyát nézzük – 170 kg – bőven az arany grammonkénti ára alatt maradt. Egy évvel később egyébként Rollie Free Vincentjének árát ugyan megpróbálták feltornázni a milliós álomhatár fölé, ez mégsem sikerült, a végső összegről pedig nincs hivatalos információ.

Jelenleg az egyik legjobb vételnek továbbra is John Kocinski 1993-as, Laguna Seca-i futamgyőztes Cagiva V593-asa tűnik, tekintve azt, hogy a néhai varesei manufaktúra bizonyos egyedi típusait a márkát birtokló MV Agusta igyekszik visszavásárolni, a jelenlegi marketingigazgató, egykori befektető, milánói Deus résztulajdonos, Filippo Bassoli vezénylésével. A legendás ötszázas fenevad árverésére idén április végén, Las Vegasban kerül sor.

Mielőtt bármi jóba belekezdünk, érdemes kicsit utánajárni a dolgoknak, mert a fenti Hayden-Ducati esetet véve, akár csúnyán ráfaraghatunk. Lassan három évvel ezelőtt, a Bonhams értékesített például egy Husqvarna 400 Cross-t, mely mára ugyan valóban ikonikus motornak számít, de normál esetben mégis hozzájuthatunk egyhez 10 000 Euró körüli áron. Ez a motor viszont azért volt különleges az aukciós ház szerint, mert Steve McQueen, az ikonikus On Any Sunday című filmben ezzel veretett, és a Sports Illustrated mindenki által ismert, félmeztelen ugratós fotóján is ez a motor szerepelt. Ezek után 230 500 dollárért lelt gazdára. Nem sokkal később kiderült, a motort még én is láttam a 2017-es Snow Quake versenyen, ahol a gazdája cseppet sem sajnálta, és arra használta amire kell. Sokan meggyanúsították mind a tulajdonost, mind az aukciós házat, hogy csak így akarták felsrófolni a motor árát, és néhányan még a dokumentumokat sem tartották eredetinek, de a Bonhams akkora mogul, hogy még horzsolás sem esett a hírnevén, így a motor úgy vonult be a történelemkönyvbe, hogy McQueen bizony ezzel ment. Az igazság ilyen esetekben mindig bonyolult és nehezen megfogható, hiszen ha benézzük, simán vehetünk akár repró Picassót vagy Monet-t is eredetinek, sőt, az sincs kizárva, hogy a szakértő is megtéved. Ilyenkor a legfontosabb talán mindig az, hogy ne kerüljön elő több, eredetinek kikiáltott példány. 

Jó böngészést mindenkinek!