Valentino Rossi, az utolérhetetlen

2021.08.06. 09:34
0 hozzászólás

Amióta az eszemet tudom, Rossi mindig ott volt. Huszonhat éve része a világbajnokságnak, és már több mint két évtizede a királykategóriának. Valósággal berobbant a legjobbak közé, pedig már akkor sem nyeretlen kétévesek alkották a GP mezőnyét, amikor megnyerte első 500-as világbajnokságát: gondoljunk csak Max Biaggira, Loris Capirossira, Kenny Roberts Juniorra. Mindig voltak kihívók, mindig voltak, akik leírták a Doktort, de Rossi mindig borsot tudott törni az orruk alá.

Nemcsak pokoli gyors volt, hanem elég dörzsölt is: mindent tud a motorversenyzésről, erről kár vitát nyitni. Emellett pedig hatalmas egyéniség, egy óriási showman, aki miatt rendre sárgába borult a lelátó. Már tinédzserként is nagyokat bohóckodott, de szerencsére később sem vetkőzte le ezt a bolondos énjét. Olyan emlékezetes ünneplések fűződnek a nevéhez, amikor előkerült egy-egy buzogány vagy íj, állt már dobogón strandpapucsban, ölelkezett ember nagyságú csirkével, szaladt ki toi-toi vécébe a dolgát végezni. De Rossi pályafutása nem csak ennyi volt: vakmerő előzések, kőkemény csaták – néha egy kicsit a szabályokat áthágva is. Erről például Sete Gibernau tudna mesélni.

A MotoGP hivatalos Youtube-csatornája gyorsan össze is rakott egy videót a visszavonulás hírére hamisítatlan Rossi-pillanatokból.

Bár a királykategóriába Hondával érkezett meg, később pedig láthattuk Ducatival is – olasz legendaként az olasz motoron –, azért pályafutása legnagyobb részét mégiscsak a Yamahánál töltötte, a legtöbb sikert ott érte el. A japán márka történetének legeredményesebb versenyzője lett. Az elmúlt bő két és fél évtizedet varázslatos számháborúval is leírhatjuk, ha már kellőképpen lúdbőröznénk a fenti jeleneteket látva.

Egy ilyen mágikus szám a kilences: ennyi világbajnoki címet húzott be a jó öreg Doktor, ebből hetet a legmagasabb szinten, egyet-egyet pedig 125-ben és 250-ben. Ugyanennyi van Mike Hailwoodnak és Carlo Ubbialinak, többet pedig kizárólag Giacomo Agostini és Ángel Nieto tudhat magáénak. Azt viszont senki más nem csinált meg rajta kívül, hogy öt merőben különböző konstrukciójú motoron lett világbajnok a legnagyobb géposztályban. Kezdte a négyhengeres, kétütemű 500-as Hondával 2001-ben, majd folytatta négyütemű, öthengeres 990-essel. A Yamahánál 990-es, 800-as és ezres négyhengeressel lett világelső.

A most 42 éves Rossi töltötte el a legtöbb időt a gyorsaságimotoros-vébén, a mostani a huszonhatodik szezonja, a Stájer Nagydíj pedig a 424. versenye lesz. A 364. a legfelső szinten. És nemcsak halmozta, nyerte is szorgalmasan a futamokat, szám szerint 115-öt. Több mint a negyedét annak a hihetetlen mennyiségnek, amelyeken elindult. Szintén említésre méltó az a 230 futam, amelyeken zsinórban, kihagyás nélkül rajtolt el 1996 és 2010 között.

Lehetne ezeket a statisztikákat sorolni napestig, hiszen azt még nem is említettem, mennyire meghatározó volt a Yamaha GP-történelmében, de a világon nincs annyi szám, amennyit ide le lehetne írni. Ám Rossi sokkal több a számoknál: ennyi érzelem, ennyi tudás, ennyi zsenialitás ritkán összpontosul egy versenyzőben. Mondom ezt annak ellenére is, hogy tudom, az utóbbi pár év már nagyon nem róla szólt. 2018-ban volt utoljára dobogós helyen az év végi elszámolásnál, futamot a 2017-es asseni siker óta nem tudott nyerni.

Ilyenkor lehet legyinteni, lehet azt mondani, eljárt fölötte az idő, és réges-régen be kellett volna fejeznie. Aki így gondolja, csak azt felejti el, hogy Rossinak ez az élete. Huszonhat év a világbajnokságon. Ezt nem lehet csak úgy, bármikor lezárni, erre lélekben fel kell készülni. A Doktor is építgeti már közben saját MotoGP-csapatát, sőt akár még fel is ülhetett volna az egyik Ducatira, ha úgy akarja. Nagyon kevesektől tanulhatnak annyit a fiatalok, mint tőle, ez egészen biztos. De miért is hagyta volna abba az aktív versenyzést, amíg örömét lelte benne? Most, a visszavonulás bejelentésekor azonban már azt mondta: a sportban végtére is az eredmények jelentik a különbséget. Ezért most ez a jó döntés, le kell zárni ezt a csodálatos pályafutást. Nehéz volt meghozni, nehéz volt beszélni róla, de a legnehezebb az utolsó verseny lesz, ez nem vitás.

Nekünk pedig nagyon furcsa lesz jövőre, amikor az idénynyitón végignézünk a rajtrácson, és nem lesz ott a sárga 46-os. Nem lesz ott Valentino Rossi. Sokunknak fog hiányozni, hiába tudjuk, hogy klasszisokból így sem lesz hiány, hogy ezek a srácok ma már csúnyán kifújják a Doktor orrát. Rossi nincs másik. De a visszavonulás aligha jelenti nála a nyugdíjat.

Forrás: motogp.com

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.