A MotoGP ausztriai futama sok szempontból érdekes volt, magát a versenyt megírja majd szerdára Guld kolléga, aki kint volt a helyszínen, most foglalkozzunk inkább azzal, hogy Johann Zarco egy évvel a szerződése kifutása előtt otthagyja a KTM-et.
A suzukai nyolcórás mindig izgalmas - egyrészt mert az Endurance Világbajnokság zárófutama, másrészt a japán gyártók hazai versenye, ahol mindig sztárparádéval állnak fel a gyári csapatok. Az elmúlt években már-már külön presztízskérdés lett, hogy ki hány sztárt hív el más gyorsasági világbajnokságokról. Az idei évben elég kaotikus lett a verseny vége, győztesnek utólag a Kawasaki gyári csapatát hozták ki, ahol három Superbike VB-s pilóta húzta a gázt - Jonathan Rea, Leon Haslam és Toprak Razgatlıoğlu nagyot mentek, a Kawasaki ugyanis ezelőtt csak egyszer, 1993-ban nyert Suzukában. És most térjünk rá a lényegre, hogyan is készítették fel a Kawasaki Ninja ZX-10RR-t a nyolcórás menetre.
Mindössze két olyan motorversenyző van most a MotoGP-ben, aki még nem írt alá a 2020-as szezonra, Jack Miller és Takaaki Nakagami, és úgy tűnik, hogy nem lesznek nagy drámák és izgalmas fordulatok a jövő évi felállásban - ettől függetlenül a pletykáknak pörögniük kell - ld. még a Superbike VB-t, ahol éppen a nyári szünet alatt jönnek elő a legvadabb elméletek. Vegyük végig, mik a pletykák és a tények!
A fokozatos fejlődés híve vagyok. Motorozásban is. Sőt, pláne. Igaz, ha a fejlődésem olyan fokozatokban történik, ahogy eddig, akkor nagyjából az unokám jut majd el először oda, hogy pályamotorozzon. Én meg addigra már halott leszek. Fokozni kéne a tempót.
Ha a szádat még nem is hagyta el, de biztosan hallottad már a mondást, hogy minden motor terepmotor, csak megfelelően kell használni. Ezt a tézist erősíti meg az alábbi videó, amin két különc veterán, 1100-as Honda Goldwingeken terepezik. A csúcspont pedig az, amikor egy Husqvarna endurón ülő ember veszi őket, és szemmel láthatóan a Gold Wingek nem tartják fel a Husqvarnát. Bár unalmas onboardnak indul, érdemes végignézni, mert néhol határozottan durván mennek, és nem csak ahhoz képest, hogy Gold Wing van alattuk.
Új közösségi tömegközlekedési szolgáltatás indul a jövő héttől, Budapesten. A kulcsnélküli elektromos robogó-megosztó rendszer látványos járművekkel száll be az egyre több szereplős versenybe. Első ütemben száz darab elektromos robogót helyez ki az utcákra a 100%-ban magyar tulajdonú üzemeltető, később ez a szám növekedni fog.
Michael Woolaway a Deus Ex Machina motorépítője, és időnként magának is épít valami érdekeset, igaz, az jó eséllyel erősen más hangulatú lesz, mint amit a Deus potenciális ügyfelei keresnek. Tavaly például a Pikes Peak hegyi felfutóra épített egy Ducati Hypermotard SP-t, amelybe egy Ducati 1198 RS superbike versenymotor blokkját csavarozta bele - és azzal 156 kilós és 200 lóerős szörnnyel végül a második lett a kategóriájában.
Ahogy minden évben eljön a versenynap, úgy az ötödik napon véget is ér itt Erzbergen minden, a kisvárost visszakapják lakói, újra a béke és a nyugalom szigete lesz, a bányában pedig újra bányászok dolgoznak, nem a motorosok. De a vasárnap pont azt hozta és adta, amire vártunk, amiért nézők tízezrei is eljönnek: egy hatalmas versenyt, látványos és hihetetlen pillanatokat, izgalmakat, dicsőséget és bukásokat, sarat és port, szenvedést és euforikus élményeket.
Szombaton éjszaka megint az eső kopogására ébredtünk, a víz egyre csak verte a sátrak, autók tetejét. Ahogy híztak a pocsolyák, úgy tűnt egyre kevésbé lehetségesnek a pénteki idők javítása. Reggelre aztán alkalmanként kisütött a nap, csak pocsolyák maradtak, a gyomorgörcs. Tegnap jók voltak az időjárási körülmények, a jól fogott a nedves talaj, és a magyar indulók előtt csak 400-600 versenyző taposta a pályát. Az akkor megfutott időeredményen kell javítani úgy, hogy ma sár van, és a nyomvonalat még plusz 1800 versenyző túrja-kaparja, mire újra nekiindulhatnak a fiúk.
Ha jó idő van, minden van- aktualizálhatjuk a mondást az Erzberg Rodeo pénteki napjára. És tényleg nagyon kiadta. A péntek mindig az Iron Road első futamának napja. Ez a sorsdöntő kihívás: az Erzberg aréna szintjéről indul el mind az 1800 versenyző, hogy 12 kilométer és jó 700 méter szintkülönbség megtétele után a mezőny izgatottan várja az időeredményeket. Nagyon fontos, hiszen a pénteken és szombaton megrendezett Iron Road első 500 versenyzője állhat oda a vasárnapi Hare Scramble-re.
Idén 25. alkalommal rendezik meg az Erzberg Rodeót, a fergeteges enduró versenyt. Új- Zélandtól Namíbián át az Egyesül államokig mindenhonnan érkeztek versenyzők, ötven nemzet indulói állnak rajthoz a versenyen, ahol a célba érkezés már felér a győzelemmel. Magyarországról idén tizenketten neveztek, köztük talán az első magyar női induló.
2017 után a Totalbike ismét a helyszínről fogja közvetíteni a Man-szigeti TT eseményeit. Persze csak akkor, ha minden jól alakul, odaérünk épségben, nem késsük le a gépet, egyáltalán elindul, és amennyiben alábbhagy a jelenleg bennem tomboló tüszős mandulagyulladás.
Az elmúlt időszakban gőzerővel dolgoztam, illetve dolgoztunk azon, hogy a motor végre hazai vizeken legyen. Még nincs a kezeim között, de látom a fényt az alagút végén. Ami biztos, hogy ezt a tortúrát nem kívánom egy ellenségemnek sem, mert több mint hét hónap telt el azóta, hogy eldöntöttem, ideje megpakolni a konténert és hajókázni.
A Honda CB750 egycsapásra megváltoztatta a motorozás világát: az első olyan nagyszériás motor volt, amely keresztbe épített négyhengeres motorral, önindítóval és tárcsafékkel érkezett - és erre használták először a superbike kifejezést, jelezve, hogy új mércét állított fel. 1969 mérföldkő volt a motorgyártás szempontjából.
A magyar motorsport története nem a záporozó sikerekről szól, hanem a küzdelemről, elszántságról, a szűkös lehetőségekről, szorgalomról, összeszorított fogakkal viselt, néha szó szerint fájdalmas áldozatokkal járó harcról - és ebből néha kinőttek olyan eredmények, mint Drapál János vagy Szabó II László futamgyőzelmei. Ha valakit érdekel a téma, a Motorversenyek 1948-1971 című albuma kötelező darab, innentől idézném az egyik szerzőt, Nyitrai Istvánt:
(Ti, akik vasárnap reggelente várjátok a szerelős posztokat, és zavar, hogy mostanában nem mindig akkor élesednek, utána viszont már nem találjátok őket, javaslom, inkább iratkozzatok fel a szerzői facebook-oldalamra, mert ott fent van az összes poszt, visszapörgethetően, valamint privátban tájékoztatni szoktam mindenkit arról is, jön-e valami érdekes és mi az oka az elmaradásoknak.)
Valahol ott hagytuk abba Bálint CB125-ösének a sztoriját, hogy meglettünk az olajcserével, a légszűrőkkel, a karbicsonkokat pótoltuk, a karbikat nagyjából belőttük, ránéztünk a gyújtásra, s ezzel azt hittük, a nehezén túl vagyunk. Ó, mi szerencsétlen álmodozók...
Ver engem a sors: egyik reggel éppen jöttem be dolgozni a Bandittal (ideális városi jármű :D) - szemerkélt az eső, éppen csak gurultam, adtam egy minimális gázt, majd hallottam egy halk "páng"-ot. Ó, adja isten, hogy ne a gázbovden legyen - gondoltam. De az volt.
A Motorrad Fuchs 25 éve foglalkozik veteránokkal - 2006-ban nyílt a motorokra specializálódott restauráló műhelyük, és elképesztő a kínálatuk, a honlapjukon órákra el lehet veszni - még Csikóst is ki tudtam zökkenteni vele, pedig elég elfoglaltnak tűnik. Viszont ha csak egy motort nézel meg közülük, akkor ez a Norvin legyen az.
Abban megegyezhetünk, hogy idáig ez leginkább az orális örömszerzés önmagamnak kategóriába sorolható szórakozás volt. Talán egy fejezet ezzel lezárult. Minden darabokban volt már, ennek megfelelően mondhatom, hogy a drámai alkatrész-beszerzések korszaka többé-kevésbé lezárult. Na nem, nem lett olcsóbb vagy egyszerűbb ezután sem, de már sokkal inkább tervezhető volt, mire kell majd kiadni.
A MotoGP-ben most divatos könyöklős stílust szokás a Márquez-korszak hozományának tekinteni, de hozzá kell tenni, hogy maga a mozdulat már a nyolcvanas években a repertoárban volt, csak kevesen használták. És nem is Ben Spies volt a könyöklés nagy úttörője, hanem egy francia úr, Jean-Philippe Ruggia.
Az idei Superbike-világbajnokság egyik érdekessége a Ducati V4-es versenymotorja lesz, amelytől az olaszok azt várják, hogy végre visszaszerzi nekik a győzelmet. Érdemes egy pillantást vetni Eugene Laverty V4 RS19 versenymotorjára.
Nem akkor váltott zöldre a lámpa a Fogarasi úton, már jó ideje szabad volt az út. Előttem senki, csak én jövök a külső sávban motorral. A Bagolyvár utcai lámpánál egyszer csak befordul elém egy kisautó, tán Corsa.
Nagy fék, duda, ökölrázás, káromkodás. Nézek a sofőrre, mégis, mi az istenverését csinál? Az meg, megdöbbent arccal néz vissza a garázda motorosra, és mutogat. Mutogat a lámpájára: neki zöldje van, tehát mehet. Mégis mit hőbörög a sisakos majom?!
A megdöbbenéstől csak annyit tudtam hirtelen kinyögni, hogy és akkor a szemből jövőt el kell ütni? Hát annak van elsőbbsége! De kicsit el is bizonytalanodtam – lehet, hogy én néztem be, és piroson hajtottam át? Kizárt, basszus, az nem lehet. Tuti, hogy zöld volt. És ebben a pillanatban összeállt, mi is történt.
Míg nálunk tényként kezelik, hogy a nyomtatott újság már halott, és csak különcök olvasnak papírról, addig nyugaton megéri hajszálvékony rétegnek szóló, kizárólag a 80-as, 90-es évek motoros dolgaival foglalkozó lapot indítani. A Retro-RR megjelenése egyértelmű üzenet a világnak: eddig a 60-és és 70-es évek volt a menő, most viszont ideje rehabilitálni a 80-as és 90-es éveket is, elvégre ez volt a Superbike aranykora.
A sisakot csak motoros boltból mozgalomnak van egy rossz hírem: az idei Totalbike24-en a gépátvételen egy srác sisakja megbukott, Gépátvétel Gábor el is vette tőle, és bezárta a furgonjába, nehogy bárki fel próbálja venni a versenyre. Egy drága motyókat is áruló fővárosi motoros boltban adták el neki a mindenféle ECE tanúsítvány nélküli bukót - a srác végül egy másikban ment fel a pályára, hogy aztán elég jó köröket menve a verseny történetének legsúlyosabb bukását mutassa be. Belegondolni is kellemetlen, mi lett volna abban a sisakban.
Ahogy nincsen minden célra megfelelő motor, nincsen minden útra megfelelő motoros ruha sem. A túrakabátom városban túl meleg, bélés nélkül pedig kellemetlenül bő. A bőrdzsekim nem lebeg nagy tempónál és vagány, de 20 fok alatt fázok benne. És van még két további textilkabátom, hogy motorhoz, időjáráshoz, távhoz tudjak öltözni. A motoros farmer viszont mindegyikhez passzol.