A hatvanas évekbeli izgalmas útleírás szerzője apósom, Massányi Aurél.

Kevesen tudják ma már, mit jelentett az IKKA rövidítés, és mi volt ez az intézmény az 1950-es években. Én úgy emlékszem, az IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció rövidítése volt a négy betű. Ma az IBUSZ szó hallatán mindenki az IBUSZ Utazási Iroda Kft.-re gondol, pedig eredetileg az IBUSZ szó jelentése egészen más volt: Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaság (alapítva: 1902).

Ha erre a képre kattint, az út teljes képanyagát megtalálja a galériában! Egyébként ez itt már az újabbik fajta, indexlámpás Cezeta, ilyen volt az 1964-es

A II. Világháború előtt az IBUSZ a nyári időszakban egynapos, úgynevezett filléres (olcsóbban, mint a MÁV-jegy) vonatkirándulásokat szervezett a Budapesthez közeli, balatoni üdülőhelyekre. Előre kellett az oda-vissza útra helyet foglalni. Ez tulajdonképpen a mai fapados légijáratok elődje tekinthető.

Visszatérve az IKKÁ-ra - Budapesten az egyetlen üzlete a Belvárosban, a Tüköry utcában volt, amit a nagyközönség egyszerűen dolláros boltnak hívott.

Mi másról szólhatna egy motorosblogot megnyitó bejegyzés, mint a sebesség iránti feltétlen alázatról? Erre vágyunk, ezt hajszoljuk, ezért folyik a harc – csak az alázat tisztasága határozza meg, hogy jobbá válunk-e a sebesség adta tapasztalattól, vagy dicstelenül, nyakat és csontot törve elveszünk.

Ki másról írhatnék egy motorosblogot megnyitó bejegyzésben, mint Rollie Freeről, akinek sebességi rekordja annak ellenére maradt ikonikus, hogy azt már sokszor és sokan megdöntötték? Senki sem emlékezik az egykori bajnokokra, az ő neve mégsem kopott meg. Miért is? Hát ezért: