Mit tud egy igazán drága bukósisak, amit egy olcsó nem?

Termékteszt: Shoei X-Spirit III

2018.02.21. 06:10
Nagyon sok gyártó kínál jó sisakot, de sportmotoros körökben nagyjából két márka jelenti a kínálat csúcsát. Az olasz és a koreai ipar is képes jó kidolgozású és megfelelő védelmet kínáló bukókat készíteni, de a japánok tapasztalata a témában még mindig megkerülhetetlen.

 

Arai vagy Shoei – nagyjából ez is olyan vallási vitákat szül, mint az iPhone kontra Android. Nyilván nem meglepő, hogy például a Suzuki gyári kiegészítőkínálatában Shoei sisakokat találunk, az osztrák KTM viszont a szintén japán Arai sisakokat kínálja a gyári katalógusban. És nem véletlenül ragaszkodik a GP-pilóták többsége is az említett márkákhoz időtlen idők óta.

Azonban a sisakválasztás nagyon szubjektív dolog, de elsősorban fejformafüggőnek kéne lennie. Ugyanis márkán belül is vannak eltérések különböző típusoknál. Nekem például Arai RX7-ből S-es, Astróból M-es volt jó a fejemre. Az első két Shoei X-Spiritem S-es volt, a harmadik már M-es. De van, aki kedvenc dekorjától vagy versenyzője replikájától nem hajlandó eltántorodni, és sokszor a versenyzőknek is a szponzor sisakját kell hordaniuk. Bár volt már rá példa, hogy magyar versenyző inkább átmatricázta az Arai sisakot a szponzor márkájára. Csodák nincsenek: akinek a csendesség a legfőbb szempont, annak a szellőzésből kell alább adnia. A legcsendesebbnek kikiáltott Schuberth-eken alig van szellőző, a szűkre vett nyakrész miatt a zárt modelljeikből csak erőszakkal tudom kihúzni a fejemet.

Illetve egy saját vélemény: a rendes sisak üvegszálas héjú (vagy karbon, de semmi esetre sem thermoplasztik), nem felnyílós, dupla D-gyűrűs a rögzítése és nincs benne beépített napszemüveg. Hogy miért? Mert az összes ilyen kacat nehéz, és/vagy a védelmet csökkenti. Hogy márkán belül maradjunk: a Shoei GT Air ugyan a legnépszerűbb típus a beépített napellenző miatt, azonban a csatja sima racsnis. Nem véletlen, hogy versenyezni csak D gyűrűs sisakban lehet – ezt a legegyszerűbb feszesre állítani, és nem tud véletlenül meglazulni.

Nyilván nem lehet kötelezővé tenni, hogy a túramotorosok meg a robogósok versenysisakot hordjanak, de kis tempónál is lehet állra érkezni, ezért én városban vagy túrán is full face párti vagyok. Bár a benzinkutakon elvileg le kéne venni az arcot takaró sisakot, én soha nem veszem le sehol. Illetve az intercom/átbeszélő sem érdekel különösebben – pont az egyik legjobb dolgot, a koncentrációt veszi el a motorozásból, ha valaki telefonon vagy mögülem belepofázik, és a kütyük párosításával meg töltésével sem szeretek bajlódni.

Első felső polcos sisakomhoz 2001-ben még a müncheni Intermoton sikerült hozzájutnom. Az X-Lite X901 akkor igazi űrtechnikának nézett ki a bonyolult, besimuló plexizárással és fura formájával. Azonban egy szezon után a piros szín elkezdett rajta fakulni, kettő után meg konkrétan ocsmány sárga lett. Az akkori importőr szakvéleménye szerint a neon festék az ilyen. A Shark akkori versenykupakjai nagyon tetszettek, de a vastag állrész és a szűk látószög miatt nem láttam benne zsebeimet.

Ekkor kezdtem el a japánok felé nézelődni. Első Arai RX7-esem nagyon kényelmes volt, de a fedél mögé bújtatott pleximechanikával nem tudtam megbirkózni. Bár látszólag egy mozdulattal kivitelezhető a csere, sokszor még a gyakorlottak is eltörik a gyenge mechanikát. 2003-ban jött az első X-Spirit, Ukawa-replikában. Tökéletesen feküdt a fejemre, jól szellőzött, és nagyon egyszerű volt rajta plexit cserélni. Olyannyira, hogy sisakkal a fejemen is meg tudtam csinálni.

A páramentesítő pinlockot sem használtam soha. Az orrnál lévő betét lefelé tereli a kilélegzett meleg levegőt, nyitott áll-szellőzővel csak ömlő esőben vagy nagyon hidegben párásodik. És ha nincs pinlock, nem ül be a kosz a széleibe, és csap alatt, szappannal mosható a plexi. Az alsó bogárháló nem csak a rovarokat rekeszti ki, csökkenti a szem előtti huzatot is. Ezek a kiegészítők sajnos csak a csúcskategóriához járnak, a kisebbekbe súlyos pénzért lehet csak beszerezni az egyébként filléres kiegészítőket. Hat év intenzív használat már meglátszott a bélésen, de a plexirögzítést csak kétszer kellett utánállítani. Ez egyébként szervizben lehetséges, mert a beállító-csavarokhoz csak speciális, a csavaroknál átfúrt plexi felhelyezésével lehetséges.

A 2009-ben megjelent második generáció újdonsága volt a vészhelyzetben eltávolítható arcpárna. A két kis piros flepnit meghúzva ki lehet szedni a párnákat, és a fej nagyobb mozdítása nélkül le lehet húzni a sisakot a sérült fejéről. Szellőzésben sok változást nem érzékeltem, a bélés azonban egy komfortosabb anyagból készült. Ez a több mint hat év használat alatt tartósabbnak is bizonyult, egyáltalán nincs kirepedezve az alsó műbőr perem.

Ez nyilván annak is köszönhető, hogy szinte kizárólag csuklyával együtt hordtam. Az Oxford vékonyabbik balaklavája a sport-aláöltözők mintájára elvezeti az izzadságot, így nem a sisakbélés fog állandóan csicsogni. A bélés ezért tartósabb marad, a sisakot pedig sokkal könnyebb fel-le venni. A félig sötétített plexi annyira bejött már az előzőnél is, hogy szinte csak azt használtam. Fejtartástól függően így egyszerre használható nappal vagy éjszaka is. Erős napfényben azért elkél a sötét kivitel. Mellesleg egy régi, kinyúlt zokni tökéletes a pót-plexi karcmentes szállítására.

Nyolc szezon után a sisak még hibátlan állapotnak örvendett, de már vágytam egy újra. Illetve ennyi idő után illik az üvegszálas vagy kompozit héjasakat is cserélni – a versenysportban például 6 évnél régebbi sisak nem megy át a gépátvételen. A bélésen is nagyon érződik a használat, sok év után érezhetően megkeményedik – még feszesen tart, de kevésbé komfortos. Az első évben hiába vártam a kedvenc replikámat, ezért kivártam a második kollekciót. Sajnos érthetetlen módon a kék Kagayama-dekor már csak Amerikában elérhető. Európai piacra létezik matt szürkében, azonban annak a tisztítása különösen kényes művelet, így maradtam a tarka alapszínnél.

A gyár szerint a négy héjmérettel készülő X-Spirit III-nak tíz százalékkal kisebb a légellenállása, és három százalékkal kevesebb felhajtóerőt termel. Ezt háromszáz felett biztosan észre is lehet venni, ahogyan az ötven százalékkal kisebb elfordításhoz szükséges erőt is. Azonban az új szellőzőrendszer annyira hatásos lett, hogy száz körül konkrétan már huzat van belül. Hűvösebb időben pedig be kell zárni a felső szellőzőket, mert fázik a fejem. Ezáltal természetesen az új sem lett csendesebb, a füldugó használata erősen javallott a hosszabb motorozáshoz. Az új sokrétegű bélés több részben cserélhető, így minden fejformához meg lehet találni az ideális párnázást.

A különösen finoman állítható plexi természetesen már nem kompatibilis az X-Spirit II-vel. Az előzőekhez hasonlóan továbbra is zárható az oldalsó gombbal, illetve felfelé billentve kis rést hagy a plexinek, ha több levegőre lenne szükség. Más a formája, és belülről kapott két kis rögzítő fület. Gondolom a pontosabb záródás miatt, de így már nem bírom a fejemen lévő sisakról levenni-felrakni a plexit. Mondjuk erre már csak tisztításkor van szükség, ugyanis a félig füstös verzió megszűnt, a teljesen sötét helyett meg rábeszéltek a méregdrága Transitions változatra.

Ami mondjuk nem akkora baj, a hájtek fotokróm kivitel ugyanis a beépített napszemüveget egyszerre teszi elavulttá és feleslegessé. Működése ugyan nem villámgyors, napfényről alagútba érve kell neki néhány másodperc, mire víztisztává válik. Azonban így nem kell másik plexit magunknál tartani, és mindig az aktuális fényviszonyoknak megfelelő a kilátás.

Összességében az X-Spirit fényezése és kidolgozása is makulátlan. A régebbieken sem volt soha szükség semmilyen pótalkatrészre, egy elhagyott bogárháló kivételével. Sajnos nemcsak a kiegészítők, hanem maga sisak is irtózatosan drága. A fehér vagy fekete alapszín 220 ezer forint, a színes verziókra további negyven-ötven ezret kell rádobni. Ezért utcára és alkalmi pályázáshoz jobb választás a jóval olcsóbb NXR. Ennek a modellnek (mármint az NXR-nek) az aerodinamikája is az egyenes testtartáshoz van optimalizálva. A fotokróm plexi azzal is kompatibilis, teljesen kivehető a bélése, és alapára több mint nyolcvanezerrel kevesebb. A végére csak ismételni tudom önmagam: ne a szép szín vagy az éppen az akciós ár döntsön a sisakvásárlásnál - először próbáljatok fel minél több félét az adott stílushoz passzoló bukósisakokból.