35 Nm a markomból

Szerszám: Milwaukee M12 FDDX

2021.03.20. 11:38

Koppintani csak jó helyről szabad - ez stimmel, viszont nem csak az alapkoncepciót kellett volna lenyúlni és felütni nagyobb teljesítménnyel, hanem elhagyni az idegesítő apróságokat.

Eredetileg ugyan az M12 BDDX-et szemeltem ki, az lényegében a Bosch GSR kópiája, hasonló kialakítással, kefés motorral, de gyorszáras bittartó nélkül. Ám mielőtt leadtam volna a rendelést, Milwaukee Józsi szólt, hogy az sem rossz, de ő személy szerint lebeszélne róla, és mindenképpen kefe nélkülit venne, például az ütvefúrós FPDX-et, vagy ezt. Aztán amikor másodjára is szólt, akkor észbe kaptam: ha a gyári ember próbál lebeszélni valamiről, annak van alapja. Szerinte érdemes az újabb fejlesztést venni, mert azokon javítják az előzőek hibáit, illetve ha már ennyi pénzt elköltök, akkor megéri rádobni még egy kicsit, és a BL motorosat venni.

Milwaukee történelem

A sztori 1918-ban kezdődött, Milwaukee-ban, az első termékük a Hole Shooter nevű egykezes, hordozható fúrógép volt, amely a legkönnyebb volt a maga idejében. A céget a szintén Milwaukee-i székhelyű Harley-Davidsonhoz hasonlóan az állami megrendelések menekítették át a gazdasági válságon, miután a haditengerészet hivatalos beszállítói lettek.

Meglepően sokáig voltak amerikai kézben, 1995-ben adták el a svéd Atlas Copcónak - több olyan AEG gépem van, melyek az Atlas Copco korszakból származnak, mindegyik elképesztően magas minőség, a gyári pótalkatrészeket pedig kincsként őrzöm. Aztán 2005-ben a Techtronic Industries felvásárolta a Milwaukee-t és az AEG-et, a harmadik szerszámmárkájuk pedig a Ryobi.

A Milwaukee-nak egyébként van némi motorsport-kötődése is, mégpedig a Guisborough-i Shaun Muir Racing révén. A 2013 és 2015 között a Milwaukee támogatása révén Milwaukee Yamaha néven versenyeztek a Brit Superbike-ban, olyan pilótákkal, mont Josh Brookes és Broc Parkes, Tommy Bridewell és Ian Hutchinson. Később Milwaukee Apriliaként a Superbike VB-n is megfordultak. Jelenleg a Shaun Muir Racing biztosítja a BMW-nek a gyári csapatát - már a Milwaukee nélkül. Nem tudom, mennyire éri meg motorsportot szponzorálni, de az én választásomban simán volt 20% súlya.

Tehát megvettem, nem bántam meg, de most, hogy már túl vagyok vele sokféle munkán, kirajzolódtak a hibái. Vannak apróságok, például a bittartóban lévő mágnes annyira erős, hogy a vékonyabb biteket kimondottan nehéz kivenni belőle, miközben a D markolat elülső részén lévő mágnesből elviselnék erősebbet - az ott ugyanis egy bittartó, ahová a biteket vagy a csavarokat fel  lehet cuppantani, hogy kéznél legyenek munka közben. Ez a markolatkialakítás egyébként a Festool CXS-ről lett koppintva (a Festool a faiparban egyszerre a Rolls-Royce és a Ferrari), annyi különbséggel, hogy a Milwaukee kétszer erősebb (16 vs. 35 Nm).

A markolatkialakítás miatt nem olyan jó a súlypontja, mint a Bosch GSR-nek, mérlegen ugyan nincs köztük érdemi különbség, de így szűk helyeken macerásabb, illetve fárasztóbb tartani - persze ez is relatív, akkuval együtt is kiló alatti gépről van szó. A másik ergonómiai furcsaság, hogy az irányváltó nem a ravasz felett van a hüvelykujjnál, mint a gépek 99%-ánál, hanem a tetején, a fokozatváltó mögött. Nem mondom, hogy rossz, de sok évnyi megszokott mozdulatról nem olyan könnyű átállni, a munka hevében néha még mindig a ravasz fölött akarok irányt váltani. Szerszámszűzeknek akár még jól is jöhet, hogy egyértelműen jelzi, hogy be- vagy kihajtásra van állítva, de nem hiszem, hogy a mi éghajlatunkon szerszámszűzek kiadnak ilyesmire 80-100 ezer forintot.

A perifériákat tekintve teljes, van hozzá fúrótokmány (a Boschtól eltérően fémből), sarokadapter, excenteradapter, gyorszáras bittartó, töltő, két akksi és koffer. A tokmánycsere villámgyors, még a Bosch-nál is egyszerűbb, viszont a sarokadapter és az excenteradapter szögének állítása bénább - csak minimálisan, és így is messze jobb, mint a hasonló Metabónak vagy Hiltinek. A kofferrel viszont határozottan elégedetlen vagyok - szerkezetileg fasza, viszont belül fixen ragasztva van a műanyag betét, nem moduláris, vagyis nem olyan, mint a Bosch, hogy a dobozt L-box betétekkel kedvemre alakíthatom - például ha veszek az FDDX mellé egy M12 FID ütvecsavarozót, akkor nem annyi, hogy egy betéttel bedobom mellé, hanem vagy külön kallódik, vagy kiveszem a dobozból a gyári műanyag betétet, és vágok bele szivacsból újat. Ugyanígy a további kiegészítőknek sem egyértelmű a helye - meg kell álmodni, hogy melyik Milwaukee bitkészlet fog passzolni bele, de a különböző dugókulcs-rátéteket meg a toldókat oldalra kell betömködni. Ez a része sajnos nem az a moduláris rendszer, amit mostanában már az áruházas cuccoktól is elvárunk.

És akkor most jön a jó része: bivaly. 35 Nm ebben a méretosztályban nagyon jó. Az akkumulátor kapacitása sem rossz, de amikor terheled, akkor veszi fel rendesen az áramot - ha csak kis csavarokat tekersz ki-be, akkor lényegében lemeríthetetlen, amikor viszont nagy átmérővel fúrsz, vagy csúcsnyomatékon tolod neki, akkor a kis akksikból le tudja szívni a delejt. A csomagban két 2 Ah-s akkumulátor van, a hozzá adott gyorstöltővel lényegében folyamatosan lehet dolgozni. Használtam rendesen, asztalos munkákhoz, motorszereléshez, apróbb villanyszerelésekhez (pl. szerelvényezés, bojlerjavítás), és adja. Nem is az a fő erénye, hogy erős, hanem ahhoz képest erős, hogy milyen kicsi és könnyű. Simán viszi a nagy laposfúrót meg a 35-ös forstnert is, motoridomok csavarozásánál pedig még be kell állítanom a nyomatékhatárolót is, nehogy reccsenjen a műanyag.

Ráadásul igen korrekt a minőségérzete - a Milwaukee-nál ezzel néha vannak kihívások, mármint ahogy megfogdosod, megtapintod, nem mindegyik gépükön érzed azt, hogy hú, de komoly! A felhasznált anyagok és a kapcsolók érzete, tehát amiknek gyakorlati haszna nincs, de az agyad az alapján rangsorol, abban nem mindig vannak a toppon, míg például a Bosch (kék) professional cuccai ebben mindig rohadt jók.

Az FFDX elképesztően meggyorsítja a munkát, különösen azokat, ahol több művelet követi egymást (előfúrás, süllyesztés, csavarozás), vagy változatos csavarméretek és csavartípusok jönnek szembe - az előbbit a gyorsan cserélgethető tokmányok, az utóbbit pedig a markolaton lévő bittartó pörgeti fel, ha pedig mindezt szűk helyen kell végezni, tényleg hatalmas ász.

Összességében ez egy jó termék, néhány ergonómiai hibával (irányváltó, súlypont, nem kellően moduláris tároló), de egyszerűen nem találtam jobbat. A Bosch GSR12-vel, a Festool CXS-szel, a Metabo PowerMaxx-szal és a Hilti SFE-vel összevetve semmiben nem a legjobb (talán a tokmánycserében igen, de az erősen megszokás kérdése), de mindenben, tehát ergonómiában, teljesítményben, méretben, kiegészítőkben elég jól szerepel, így összesítésben megfelelőnek ítéltem - maradéktalanul pedig a többivel sem lennék elégedett.

Ezért van, hogy a többség vagy ár, vagy vallás alapján választ szerszámgépet - egyiknél mondhatod, hogy legalább olcsó volt, a másiknál pedig maga a hit a vigasz. Pascal, akit egyébként matematikusként, fizikusként és a nyomás mértékegységeként ismerünk, már levezette, hogy a hívő életre érdemes tenni a tétet, mert ha nyersz, mindent nyersz, ha pedig veszítesz, semmit sem veszítesz. Hiszen ha van pokol és menny, akkor a mennybe kerülsz és örök üdvösség, ha pedig nem léteznek, akkor meg tök mindegy.