Nem tudom, hogy a tulajdonos kipróbálta-e mielőtt kifizette, de ha igen, és megfelelt így neki, újra csak azt mondhatom, hogy a choppereknél többet számít a külcsín, mint a belbecs. Sok használhatatlan, életveszélyes épített motort láttam már - néhányat vezettem is -, de ez mindet felülmúlja.
És még azt mondják, hogy nem vagyunk lemaradva?! Csaknem egy fél évszázadot kellett várnunk az Easy Rider című film óta, hogy legyen egy igazi, saját chopperünk. Igaz, hogy nem túl nagy, igaz, hogy nem is megy, de a mienk!
A történet pont úgy kezdődött, ahogy az más,
"nyugati" országban is lenni szokott. Valaki gondolt egyet, és
elhatározta, hogy megszerzi magának a híres motort, amin Peter
Fonda átszelte Amerikát. Mivel
az eredetihez kicsit költséges lenne hozzájutni, a másolatok
többsége pedig múzeumokban várja a látogatókat, más megoldást
kellett keresni. A California Motorcycles Company és még néhány más
cég ugyan gyártott belőle eladásra néhány replikát, de azokat is
mind elkapkodták a szelíd motorosok. Nincs más hátra, meg kell
csinálni!
Nem először történik ilyen. Magyarországon jó szakemberek vannak, és általában fél áron kihozzák azt, amit a nagy cégek árulnak. Egy motor esetében milliós nagyságrendű lehet a megtakarítás. Esetünkben az építtető ismét akart túl mélyen a zsebébe nyúlni, de Szilvási Istvánban emberére talált. Pisti, lévén ő maga is motoros, néhány különleges gépet épített már, volt tehát referencia.
Azért a leendő tulajdonos - ha igazán érdekelte
volna - már
az alkatrészek összeválogatásánál elkezdhetett volna
gyanakodni. De hát ő mondta, hogy nincs pénz! Pisti pedig
kihozta a legjobbat, amit egy ilyen low budget motorból lehetett.
Hogy legjobban hasonlítson az eredeti Captain Amerikára, szükség volt egy V2-es Panhead blokkra. Ezt egy Tátra teherautó hengereiből, egy MZ karburátorból, és egy ősrégi WLA oldaldeklijéből, rakta össze, utóbbit a legendás Sztrakay Jacktől sikerült megszerezni. (Jack - ha valaki nem tudná - itthon az első motorépítők közé tartozik, és már több restaurált, régi Harley is kikerült a kezei közül, így kisebb Harley-bontóhoz hasonlít a műhelye.) A V2-es kompresszor-blokkot egy roncstelepről vadászta Pisti, ami kis ügyességgel, elforgatva kiadta a Harley-k 45 fokos hengerszögét. A váltót egy régi Opelről műtötte le, és szétfűrészelés után rögzítette a többi alkatrészhez.
Azért a költségvetésből futotta néhány igazi
motor kellékre is. A hátsó sárvédő például egy Hondáé volt,
különlegessége, hogy a japán tervezésű sárvédő Franciaországból
származik, és Pisti, egy magyar srác, egy német börzén jutott
hozzá, hogy végül egy amerikai motor másolatára szerelje fel. Hát
mi a globalizmus, ha nem ez?
Az üzemanyagtartály helyére ideiglenesen egy Simson tank került, de csak addig, amíg a művész meg nem találja a megálmodott, tökéletes Mustang tankot. Az első villa egy Suzuki Intruder alsó száraiból, egy pár AME kifliből, és némi rozsdamentes csőből áll. Az első kerék valami krosszmotoron szolgált, míg a művészet oltárán feláldozták, és újra munkába nem állt.
Azért, hogy a megrendelő is kivegye a részét a
munkából, beszállt néhány kellékkel. Hozott egy Harley-Davidsonról
való hátsó kereket, és egy komplett lábtartórendszert, kipufogót,
amit Pisti mindenféle csövekkel kipótolva tudott csak felszerelni.
A primerdekli, a légszűrő, a szelepdeklik, és még egy csomó
utángyártott apróság szintén Harley-márkájú,
ez jelentősen megdobta a motor értékét.
A kész mű tartalmaz még rengeteg rozsdamentes csövet és rozsdamentes csavart is, ahogy az épített motoroknál már lenni szokott. Ahhoz, hogy a kép teljes legyen, szükség volt még egy egyedileg tervezett ülésre és az eredetihez megszólalásig hasonlító, amerikai zászlós fényezésre a Répa Design jóvoltából. A kiskőrösi bukósisak már csak hab a tortán. A motorhoz illő mintával az összhatás valóban olyan, mintha a motort most tolták volna ki a forgatásról.
A tesztvezetést a motorátvétel után sikerült
megejtenem.
Nem tudom, hogy a tulajdonos kipróbálta-e mielőtt kifizette,
de ha igen, és megfelelt így neki, újra csak azt mondhatom, hogy a
choppereknél többet számít a külcsín, mint a belbecs. Sok
használhatatlan, életveszélyes épített motort láttam már - néhányat
vezettem is -, de ez mindet felülmúlja. A hosszúvillás chopperek
kanyarokhoz való legendásan rossz viszonyát megsokszorozva adja
vissza az Amerika Kapitány.
A magas, majomlógató (ape hanger) kormány, csak tetézi a bajt, és még jobban megnehezíti a manőverezést. Még az is komoly erőfeszítésbe került, hogy a fotózás miatt néhány méterrel odébb toljuk a gépet az országúton. A hihetetlenül hosszú első villa ráadásul úgy fogja közre az első kereket, hogy az a tengelyen szabadon mozog jobbra-balra. A megállást pedig egyáltalán semmi nem biztosítja, ugyanis sem elől, sem hátul nincs fék. A szörnyű csak az, hogy még a féktárcsáról is teljesen megfeledkeztek, ahogy a fék- és kuplungkarokról is, így a bowdenek csak látványelemek.
A sofőr üléspozíciója chopper viszonylatban
kényelmesnek mondható, de a már korábban említett kormány miatt
gyakoribb pihenőkre van szükség, hogy a vezető mellső végtagjaiba
ismét némi életet leheljen. A sűrű megállókat a kis űrtartalmú
üzemanyagtank is indokolja, hiszen
100 kilométerenként mindenképp tankolni kell.
Az ülés utasnak szánt része leginkább az óriás műlesikló pálya formáját idézi emlékezetünkbe, de ez legfeljebb csak álló helyzetben jelenthet gondot. Az utas helyzetén sokat ront, hogy hátsó lábtartó egyáltalán nincs. Menet közben a jelentős méretű háttámla megakadályozza a lerepülését, és még a csomagokat is van hova kötni.
A különleges formájú, magasra ívelő, halfarkas
kipufogókat jól ismerjük a filmből, de csak a teszt közben derült
ki, hogy
esős időben hajlamos megtelni vízzel, ami a blokk gyakori
leállásához vezet, és jelentősen megnehezíti az újraindítást. A
mindkét oldalon duplán elhelyezkedő, krómozott indexek elsősorban
abban segítenek, hogy a mögöttünk haladók figyelmét időben
felhívjuk rá, hogy kanyarodni fogunk. Lehet, hogy ez a hosszú villa
miatt csak Y-ban fog sikerülni, de arra mindenképp számítsanak,
hogy csak első sebességben, lábletétellel fog menni, ezért legyenek
türelemmel.
Megállapíthatom, hogy az alacsony költségvetésű motorkerékpárok között sok olyan található, ami alkalmas a közlekedésre, de ez nem olyan. Alkotója, Szilvási Pisti mégis büszke rá. Már évek óta készít motoralkatrészekből, csapágyakból, csavarokból 20-30 centis kétkerekűeket, de ez most teljesen más. Eddig ez volt az első igazi nagy dobása.
Szerencséje volt, ugyanis az építtető igényei alulmúlták minden elképzelését. Számomra is hihetetlen, de az új tulaj egyáltalán nem akar motorozni legújabb gépén - arra van neki több másik - hanem csak nézegetni szeretné, mutogatni, illetve dicsekedni vele. Szóval elmondhatjuk, hogy a magyar-amerikai kapitány valódi showbike lett. Ja, hogy hol van kiállítva? A Harley-Davidson Budapest Neszmélyi közben lévő szalonjának tetején. Az M7-es bevezető szakaszáról például elég jól látható.