Nézzünk bele a csőbe!

2007.05.11. 12:35

Sokat hangoztatott adat az első villák csúszószár-átmérője. A gyártók a tömegcsökkentés érdekében egyre nagyobb külső átmérőjű villákat alkalmaznak, így a cső falvastagságát és tömegét úgy tudják csökkenteni, hogy szilárdságuk, torziós merevségük megmarad, bizonyos esetekben nő. 15-20 évvel ezelőtt 43 mm külső csúszószár átmérővel már vaskosnak számított egy villa, ma a legtöbb 45-48-as átmérőjű, és versenycélokra már 52-eseket is használnak terepmotorokon.

Ezeket a csúszószárakat a kisebb súrlódás érdekében a lehető legfinomabbra munkálják (köszörülik), és az igényesebb modelleken titán-nitrid réteggel csökkentik a tapadását. Ezek színe általában sötét, így könnyen felismerhetők. Ne felejtsük: a villa legnagyobb ellensége a tapadás, szorulás.

Rugós tagok, a központi rugós tag

Régen általános volt, hogy a motorok hátsó lengővillája a két villaszáron egy-egy rugós tagra támaszkodik. Ma ez már csak egy-két retro naked bike-on vagy veteránmotoron található, a központi rugóstag az elterjedt. Az egyetlen központi rugóstag a blokk mögött, esetleg a nyereg alatt, néhány újabb esetben a motorblokk mellett kap helyet. Ez kapcsolódhat himbarendszerrel a villához, de akár közvetlenül is. Ekkor azonban a rugós tag karakterisztikáját ehhez kell igazítani, mert a himbarendszer karakterisztika módosító hatását nem használhatjuk, hiszen itt himbarendszer egyáltalán nincs.

A központi rugós tagok lehetnek belső és külső gáztartályosok, valójában leginkább a beépítési méret határozza meg, hogy melyiket alkalmazzák, noha a külső gáztartályosok sportcélokra alkalmasabbak, csillapításuk nem változik, mert kevésbé melegednek, több olajat tartalmaznak, gázterük nagyobb.

A futómű is igényel karbantartást, beállítást és olajcserét, noha sokan tudomást sem vesznek erről. A karbantartás mikéntjéről, a meghibásodás okairól jövő pénteken cikkünk II. részében olvashattok majd.