Fel a csúcsra!

A remek eredményen éppen ő maga, az építő csodálkozott legjobban, hiszen a motorkerékpár a verseny előestéjén készült csak el. Ráadásul Fred számára is hihetetlen volt, hogy alkotása világhíres műhelyeket szorított maga mögé.

Fred motorépítési stílusa rendkívül szerteágazó. Ez talán abból is eredhet, hogy műhelye az Ardennek hegység belga oldalán található, nagyon közel van mind a német, mint a luxemburgi határhoz. Inspirációit ezért mindhárom nemzet életmódja és szokásai is befolyásolják. A keze alól kikerülő motorkerékpárok egyedülállóak, semmivel sem összetéveszthetőek.

Az igazat megvallva a dobogós motorkerékpár látványterveit Fred jó barátja, Mark "Duckman" van der Kwaak készítette Fred elképzelései alapján. A tervek megrajzolása előtt Duckman alaposan utánanézett a század eleji versenymotorok formavilágának. Elsősorban persze a hill-climb szakág és ezen belül is a Harley-Davidson márka érdekelte. A kor stílusát a huszonegyedik század technikájával ötvözte, persze megpróbálta azt is figyelembe venni, hogy a készülő motorkerékpárt a W&W és a Performance Machine is támogatja néhány fontos alkatrésszel.

A Hot Climbing módosított, megerősített, klasszikus stílusú, 1979-es Harley-Davidson Shovelhead blokk köré épült. A végeredmény egy 1340 cm ³-es hajtómű Wiseco dugattyúkkal, Manley szelepekkel, Morris Magneto M5 gyújtással, S&S Super B karburátorral.

A kipufogócsövek a blokk körül nagyon szűken kanyarodnak, és a Sportster első sárvédőből készült hátsó sárvédő alatt végződnek, hangtompítás nélkül. Első sárvédő nincs. A blokk által létrehozott kilencven lóerő hiánytalan továbbítása a hátsó kerékhez a nyitott primerháznak, a szintén 1979-ből való Elecra Glide váltóháznak és a Barnett kuplungnak köszönhető.

A teljesen egyedi nyers vázat ideiglenesen küllős kerekek tartották. Fred alaposan körbejárta, és fúrt rajta itt-ott néhány lyukat, amelyekre a súlycsökkentés miatt volt szükség, meg különben is jól néz ki. Aprónak nem mondható változtatás, hogy a váz első csöve az olajtankot is magába foglalja - ide tehát nem fúrt. Hogy a végeredmény még inkább közelítsen a klasszikus hill-climb (hegymászó) megjelenéshez, Fred ragaszkodott a szimpla első csőhöz, és azt olyan közel vezették el a blokk mellett, amennyire csak lehetséges volt.

Fred és csapata mindent elkövettek, hogy minél jobban emlékeztessen a motor őseire. A W&W által gyártott Harley-Davidson WL replika springer-villa alsó csuklóját úgy módosították, ahogy a régi Harley-versenyzők is a jobb utánfutás érdekében: tolásról húzásra - ami a fekete-fehér képeken is jól megfigyelhető - úgy, hogy a villa hátsó szárát egyszerűen előre hajlították. Ezt a módszert egyébként annak idején az Indián motorkerékpárokon is alkalmazták.

Ahogy annak idején a versenyzők kénytelenek voltak minden fölösleges alkatrészt eltávolítani a motor súlyának csökkentése érdekében, Fredék is hasonlóképpen tettek. A Shovelhead robosztus megjelenésén sokat finomítottak, miközben a vázat és a kormány felfüggesztéseket vaslemezekkel erősítették meg.

Az öntött Performance Machine kerekekre éppen azért esett a választás, mert klasszikus megjelenésük mellett erőt sugároznak, ahogy a váz robosztus csövei is, miközben karcsúak és légiesek is egyben. A fékeket szintén a Performance Machine készítette, elöl és hátul is kétdugattyús nyergek szorítják Fred saját tervezésű, óriás méretű tárcsáit. A felerősítéshez a felniket is módosítani kellett.

Mivel Fred - ismerősei szerint - még építés közben is gyakran improvizál, nem csoda, hogy a kész motornak nem sok köze lett az előzetes tervekhez. Az már csak apróság, hogy végül a motor nem olíva-zöld, hanem világosszürke fényezést kapott. Annak ellenére, hogy a Hot Climbing megjelenése kimondottan radikális, a hangja őrjítő, és egy klasszikus retro versenymotor külsejét tudhatja magáénak, Fred teljesen legálisan használhatja a városi forgalomban. Legalábbis Belgiumban.