Ne csak a motorolajat cseréld

2014.06.17. 06:20

Amíg nem esett be a fékpedálom a Hungaroringen, nem érdekelt különösebben, mennyi idős a fékfolyadék az autómban. Első pályanapomon négy kör után történt meg ez a kellemetlen eset, amihez az árnyaltabb, hosszú verzió mesélésekor hozzá szoktam tenni, hogy fokozatosan, jó előre érezhetően, vészhelyzet nélkül történt a fékpedál besüllyedése, de tény, hogy négy kör után le kellett jönnöm, mert felforrt a fékfolyadékom. A következő alkalomra semmit nem cseréltem az autón, csak a fékfolyadékot, és a hatótáv egyből hét körre nőtt. Ott és akkor megtanultam, hogy a friss fékfolyadék aranyat ér.

Egy motornál ugye legalább annyira kritikus, hogy legyen rendes fék, mint autónál, pláne utcán. Ezért szokták mondani, illetve leírni az úgynevezett javítási kézikönyvekben, hogy évente, de legalább kétévente illik lecserélni a hidraulikus rendszert működtető folyadékot egy motornál – amúgy autónál is - mivel az idő múltával megváltoznak a tulajdonságai.

Az utcai autóknál, motoroknál általában használt, DOT 4-es jelölésű fékfolyadék legnagyobb baja, hogy higroszkopikus, magyarul vízmegkötő, parasztosan nedvszívó hatású. Elég, ha kitesszük a flakont nyitott sapkával, már magába is rántja a Balatont. Na ennyire nem, de ha érintkezik a levegővel, szép lassan felszívja a páratartalmát, ami két szempontból is problémás: egyrészt a nedvesség korróziót okozhat a fékrendszer nyers fémalkatrészein, másrészt csökken a fékfolyadék forráspontja. A frissen bontott flakonból kiöntött, DOT 4 szabványnak megfelelő folyadék 230 fok fölött kezd el gázzá válni, amikor viszont felszívta magát párával, már akár 155 fokon is. A baj az, hogy a folyadékok jó közelítéssel összenyomhatatlanok, a gázok viszont nem. Ezért ha több kemény fékezéssel jól felmelegítjük a féket, és a folyadék is átveszi a hőt, a forráspont fölött beesik a fékpedál, fékkar.

Miután kimosdattuk a Yamahámat a télen rárakódott koszból, a gatyába rázás első lépése a fékfolyadékcsere volt. A hátsó féket tavaly ősszel babráltam, akkor kicseréltem ott a folyadékot is, de az elsőben minimum kétéves volt. Nem katasztrófagyanús helyzet, hiszen a motoron finom gumitömítés zárja el a fékfolyadékot a párás külvilágtól, de ezen nem érdemes spórolni, főleg, mivel egy kis gyakorlattal fél óra alatt megvan a csere, és maga az anyag se kerül többe, mint egy tank benzin. Egy félliteres flakonnal egy átlagos motorkerékpár első és hátsó rendszerét is át lehet öblíteni.

Bár nem kell sok szerszám a fékfolyadék-cseréhez, csak akkor álljunk neki otthon, ha tudjuk, mit csinálunk, és legyünk igényesek a munkánkra. Miután előkészítettünk egy üres flakont, ahová a használt fékolajat fogjuk kipumpálni, illetve egy átlátszó műanyagcsövet, ami szépen illeszkedik a légtelenítő csavarunkra, készüljünk fel lelkiekben a legkényesebb műveletre: a légtelenítő megnyitására.

Egy motoron általában jól hozzá lehet férni, de segítsünk magunkon azzal, hogy a kormánnyal magunk felé fordítjuk a féknyerget. Én, mielőtt nekiesek a legjobb dugókulcsommal, rá szoktam sózni tengelyirányban egy közepeset kalapáccsal, az néha segít megindítani, ha össze van gyógyulva, mert a betörött légtelenítő ritka nagy méreg. Az FZR-emen szépen megnyíltak mindkét oldalon, egy perc múlva már rajta is volt a cső.

Csutkakormányos motoroknál, ahol a Yamahához hasonló, lapos, főfékhengerrel egybeépített tartály van, általában oldalsztenderre döntve érdemes kinyitni a fedelet, akkor áll a vízszinteshez legközelebb. Én előtte mindig körbebugyolálom ronggyal, mert a fékfolyadék csúnyán meg tudja marni a festett alkatrészeket, ha rájuk csöpög. A tartályból egy injekciós fecskendővel lehet a legügyesebben kiszívni a használt folyadékot: ezt minél alaposabban érdemes megcsinálni, akár egy kis toldó csővel, mert annál kevesebbet kell majd pumpálgatni.

Ezután jöhet a bontatlan flakon, aminek a már említett higroszkóposság miatt kell bontatlannak lennie. A tartály feltöltése szintén fecskendővel a legbiztonságosabb, utána pedig térdre ereszkedhetünk a légtelenítő csavarhoz, és kezdődhet a torna, szigorúan ebben a sorrendben: egyik kézzel megnyomjuk a fékkart, másik kézzel nyitjuk a rákészített kulccsal a légtelenítőt, figyeljük a kiáramló folyadékot a csőben, miközben koppanásig húzzuk a féket, elzárjuk a légtelenítőt, elengedjük a fékkart. Majd újra és újra, csak arra figyeljünk, hogy a nagy eufóriában ki ne fogyjon a tartályból a nyál, mert akkor levegőt pumpálunk a rendszerbe.

A nagykönyv szerint a használt olajat gyűjtő edényt, amibe a csövünk vége lóg, érdemes magasabban tartani, mint a nyereg, akkor esélye sincs visszaáramolnia egy esetleges buboréknak, bár ha jól tesszük a dolgunkat, akkor nem lesz buborék, mivel most csak kipumpáljuk a régi löttyöt az újjal. Ha esetleg mégis bejutott némi levegő, a légtelenítő nyitása előtt rápumpálhatunk a karra, és ezután tartsuk nyomva. A lényeg az, hogy amíg nyitva van a légtelenítő, csak befelé mozduljon a fékkar.

A használt fékfolyadék általában sárgásabb, sötétebb, mint a friss, ezért az átlátszó csőben áramló folyadék színéből állapíthatjuk meg, mikor vagyunk készen a cserével. Tizenöt-húsz pumpálás, három-négy utántöltés bőségesen elég szokott lenni egy nyereghez. Ha kettő is van az első keréken, akkor át kell cuccolnunk oda is. Ha jól csináltuk, utána pont ugyanott lesz a nyomáspont és ugyanolyan keményen is harap a fék. Ha nem, akkor valószínűleg valahogy levegő jutott a rendszerbe, ismételjük meg a folyamatot, amíg nem érkezik több buborék a légtelenítőből. Amennyiben ezután sincs rendben a fék, a főfékhengerrel lesz valami gebasz, az pedig már a profik pályája.

A művelet után töltsük fel a tartályt a maximum jelig és zárjuk le, majd nézzünk körül, hogy a legnagyobb óvatosság ellenére nem cseppent-e le valahová egy kis fékfolyadék, ha igen, mossuk le bő vízzel. A légtelenítők környékét is érdemes megpucolni, majd mehetnek vissza a gumisapkák. Ha még egyszer meggyőződtünk az összes csavar meghúzásáról, már csak a használt folyadék ártalmatlanításáról kell gondoskodni: a benzinkutakon általában szokott lenni veszélyeshulladék-gyűjtő.

Attól függően, hogy mennyit megyünk a motorral és milyen olajcsere-időközök vannak előírva, minden második-harmadik olajcserénél érdemes venni a motorolaj mellé egy flakon fékfolyadékot is, és amíg lecsöpög a motorból a fáradt olaj, átpumpálni a féket. Legalább kétévente.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.